Május 23-án befejeződött a tavaly november 2-án, Szabadkán történt brutális gyilkosság ügyében folytatott bírósági tárgyalás.
Hét hónappal ezelőtt, november 2-án a szabadkai Hegyaljai Szebasztián kegyetlen módon meggyilkolta barátját, a szintén szabadkai, 17 éves Zemán Dánielt.
A Terzije Novak bíró által vezetett tárgyalássorozat 2005. május 23-án, a belgrádi Pszichiátriai Intézet neuropszichiáterének, dr. Ratko Kovaèeviænek a meghallgatásával ért véget.
A szakorvosi vélemény értelmében Hegyaljai Szebasztián neurotikus személyiség, és ennek következtében, hirtelen felindulásból, alkohol és kábítószer hatása alatt követte el tettét. Az ok, amiért baseballütővel legalább hét csapást mért a kiskorú áldozat fejére, az a néhány - a gyilkos, a védőügyvédje, a szakorvosok és a bíró szerint is - igen sértő szó volt, amelyet Dániel közvetlenül a történtek előtt intézett gyilkosához. A végzetesnek bizonyult mondat arra vonatkozott, hogy az áldozat szívesen közösülne Hegyaljai Szebasztián húgával, akit jól ismert.
A bírói testület nevében Terzije Novak bíró május 24-én hirdetett ítéletet: öt év börtön, amelybe beleszámítják az előzetesben eltöltött hét hónapot is. Ez annyit jelent, hogy a hidegvérrel, kegyetlen módon gyilkolt, majd a holttestet napokig rejtegető, a kertben elásó Hegyaljai Szebasztián akár már négy év múlva szabad emberként élheti az életét.
Terzije Novak bíró az ítélet meghozatalával kapcsolatosan elmondta, hogy enyhítő körülménynek számított a gyilkos fiatal kora, hogy büntetlen előítéletű, hogy neurotikus személyiség, és hogy a tárgyalások során példás magaviseletéről adott tanúbizonyságot. Súlyosbító körülményként könyvelte el a tettes viselkedését a gyilkosságot követő napokban.
Számos kérdés maradt megválaszolatlanul ebben az ügyben. Például az, hogy a rendőrség miért halasztgatta a házkutatást a Hegyaljai család otthonában, hogy milyen kapcsolat fűzi a családot ahhoz a szabadkai belügyi titkárságon dolgozó rendőrhöz, akinek a felesége minden tárgyaláson részt vett, a szünetekben magabiztos utasításokat adva a Hegyaljai család tagjainak, miért hullatott örömkönnyeket a szégyenletesen enyhe ítélet kihirdetése hallatán.
Az is kérdés, hogy a bíróság miért nem volt körültekintőbb az ügyben, miért hagyta, hogy Krisztián, a vádlott bátyja végighallgassa a tanúként behívatottak vallomását, miközben a bíróság őt is tanúként kívánta kihallgatni. A nagyérdemű igazságszolgáltató testület figyelmen kívül hagyta Zemán Dániel osztálytársainak azt a levelét is, amelyben leírták, hogy az áldozat igaz barát, nyugodt, csendes, segítőkész fiú volt, akiről a gyilkosa hazugságokat állított a tárgyalások során.
Engedtessék meg, hogy észrevételeim között említsem meg azt is, hogy a gyilkos védőügyvédje belgrádi rendszámú, méregdrága autóval hajtott el az ítélethirdetés után a bíróság épületének parkolójából. Vajon miért volt szükség belgrádi védőügyvédre egy szabadkai ügy kivizsgálásához? Szabadkán talán nincsenek elég jó, pontosabban: a Hegyaljai család elvárásainak megfelelő szaktudású ügyvédek? Vagy azokat nem lehetett lefizetni, hogy fiukat kellő körültekintéssel védje az igazsággal szemben?
Minden esetre kimondhatatlanul megrázó volt látni az áldozat édesanyját magába roskadva, a fájdalom és a csalódottság könnyeivel küszködve, miközben a kegyetlen gyilkos családtagjai örömkönnyeket hullattak a tárgyalóteremben. Már csak abban bízhat minden jó érzésű ember, hogy Terzije Novak bíró nem büszke az általa megszabott ítéletre, és hogy ennek hallatán nem gondolják más neurotikus emberek (és melyikünk nem az?), hogy megéri embert ölni, ha csupán öt év szabadságvesztés az ára.
Zemán Magda, aki kétéves kora óta egyedül nevelte fiát, Dánielt a kevéske takarítónői fizetéséből mérhetetlen szeretetettel és odafigyeléssel, most magára maradt. Nemcsak élete egyetlen értelmét, a fiát veszítette el, hanem az igazságba vetett hitét is. Megalázták, kijátszották, emberségében gyalázták meg. Könnyeivel küszködve mondta el, hogy fellebbez az ítélet ellen, de szinte biztos abban, hogy fia gyilkosa már nem kapja meg méltó büntetését.