A Magyar Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává, azzal a céllal, hogy a gyász és a fájdalom helyébe az összetartozás öröme kerüljön.

Minket, magyarokat történelmünk megtanított úgy emlékezni múltunkról, hogy közben minden erőnket a jövő építésére fordítjuk — emelte ki ünnepi beszédében Magyar Levente, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának miniszterhelyettese.

— Közös múltunk egy kiemelkedően jelentős és egyúttal fájdalmas mozzanatára emlékezünk. Arra az egyedülálló kísérletre, amellyel egyszer és mindenkorra le akarták törölni a magyarokat az életképes nemzetek sorából. Elsiratjuk a régi Magyarországot és el mindazokat, akiket magával sodort akár évtizedek múltán, de itt nem állunk meg, mert így gyászunk terméketlen volna. Nem felejthetjük el, hogy a szembenézés a jövő érdekében történik. Márpedig Trianon minden más múltbéli eseménynél metszőbben szab irányt nemzetünk számára. Izzó törvényként tornyosul elénk, és dörgi minden magyar lelkébe az életért való harc parancsát. Mi meghalljuk és értjük ezt a parancsot, és százegyedszerre is megfogadjuk, hogy a fájdalom könnyeinek erejével fordulunk az élet felé, és küzdünk meg érte mindennap. Tesszük mindezt annak a kegyelemnek a tudatában, hogy harcunk nem hiábavaló. Azon túlmenően, hogy túléltük a túlélhetetlennek szántakat, megadatott számunkra a gyarapodás nemzedékek óta nem tapasztalt valóságának a megélése, és hogy növekvő erőnk tudatában felemelt fejjel vágjunk neki a második száz évnek. Kívánom, hogy önök, délvidéki nemzettársaim, akikre a nemzetmegtartó és építőmunka aránytalanul nagy része hárul, a múlt ismeretéből fakadó szilárd önbizalommal munkálkodhassanak továbbra is egy sikeres és boldog magyar jövőért — zárta beszédét a miniszterhelyettes.

A jelen kihívásaira adott jó válaszokkal nyerhető meg a jövő — emelte ki a megemlékezésen Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Mint mondta, a magyar nemzethez tartozásunkról senki más rajtunk kívül nem dönthet, ahogyan az ebből fakadó nehéz és fáradságos érdekérvényesítési csatákat is csak mi vívhatjuk meg. 

— A választási eredményeknek köszönhetően a fellendülés motorjai vagyunk a vajdasági önkormányzatokban, becsületes és együttműködő, ugyanakkor közösségi érdekeink érvényesítése vonatkozásában nem megalkuvó partnerek vagyunk a tartományban és a köztársaságban is. Amit az első száz évben megtartottak az előttünk járók, a nyelvhasználat, iskoláink, kulturális életünk, intézményépítési kapacitásunk terén, azt mi nemcsak megtartva, de folyamatos tartalmi fejlesztésekkel, állagmegóvással, új építkezésekkel, XXI. századira modernizálva adjuk tovább az utánunk jövőknek. Az előttünk álló egy évben olyan fejlesztések fognak megvalósulni, befejeződni, amikben a motor, a közvetítő mi, vajdasági magyarok vagyunk. Az előttünk álló idő arról fog szólni, hogy miképpen profitálunk majd előnyös helyzetünkből. Mert vajdasági magyarnak lenni előnyt jelent. Egy összetartó és összetartozó, összefogásban gondolkodó és cselekvő közösség tagjának lenni nemcsak az egyéni boldogulást könnyíti meg, hanem a társadalmi jóllétet is szolgálja. Nem vagyunk egyedül, mert itt vagyunk egymásnak. A jelen kihívásaira a vajdasági magyar közösség és a VMSZ olyan válaszokat fogalmazott meg, amikkel megnyerhető a jövő! És ez széles, európai szintű kitekintésben is ritka eredmény, ezt ma már mindenki látja — zárta szavait a VMSZ elnöke, aki beszédében arra is rávilágított, hogy olyan fejlesztések előtt állunk, amelyek ezt a dél-alföldi régiót vízgazdálkodás, sport- és idegenforgalmi fejlesztések formájában is egységes előrehaladással kecsegtetik.