Ha a budapesti Fashion Weeken aránytalanságokat vélünk felfedezni a fehér és a színes bőrű modellek reprezentálásában, akkor ez bizonyára nem kelt valódi felháborodást. Nem írnak róla hosszú és csípős hangvételű cikkeket, sőt, még csak lábjegyzetben sem említik. Más a helyzet azonban a világszerte divatfővárosnak tekintett Párizs, London, Milánó és New York divathetein. Azt gondolhatjuk, hogy manapság már mindent lehet, és nincsenek tabuk. Ezzel szemben a színes bőrű modellek megjelenése inkább számít különlegességnek, mint megszokottnak.

A divathetek után sorra jelennek meg a helyzetet vitató írások. Végül pedig akárhogyan is igyekszik mindenki bizonyítani az igazát, a Naomi Campbell megfogalmazásában elhangzott mondat minden szónoklatot alapjaiban támad meg. Szerinte ugyanis: „Mindegy, mi a szándék, a végeredmény rasszizmus.” És valljuk be, igaza van.

A Business of Fashion szakértői több ízben és igen alaposan járták körül a témát. Lássuk, mire jutottak!

A tények

A BoF és a The Fashion Spot is felmérést készített arról, hogy a globálisan mértékadó divatheteken, magazinokban és kampányokban milyen arányban alkalmaznak különböző etnikumú modelleket. Az eredmény pedig sürgős változtatásra ösztönöz. A statisztika szerint ugyanis a kifutókon megjelenő modellek 80%-a fehér volt, a további 20% csaknem fele sötét bőrű, a másik fele pedig ázsiai, latin-amerikai és más származású.

Hasonló a helyzet a magazinok címlapjaival és a reklámkampányokkal is. 2014-ben például a 44 legjelentősebb divatlap címlapjainak csupán 18%-án jelentek meg nem fehér bőrű modellek, és ők is többnyire hírességek voltak.

Ezzel szemben a luxuscikkek fogyasztói köre jóval színesebb képet mutat. Így indokolt a kérdés, hogy ez vajon miért nem látszik a kifutókon és a divatkampányokban. Vajon hol a gond forrása? A tervezők kreatív elképzeléseiben? A modellügynökségeknél? A nagy horderejű döntéseket hozó üzletembereknél, akik között ugyancsak főleg fehérek töltik be a felsőbb pozíciókat? Vagy a divatipar csupán a társadalomba berögzült — vagy annak vélt — ideákra reflektál? Miért tabu a bőrszín? És mit kellene tennünk a változásért?

A kifutók és a modellügynökségek

A diverzitás népszerűsítéséért harcolók egyik legfontosabb képviselője Bethann Hardison (valamikori modell, aktivista és a Diversity Coalition alapítója). Cikkében kifejti, hogy régebben a divatheteket megelőző castingok előtt egyértelműen tudatták a modellügynökségekkel, hogy nem kíváncsiak színes bőrű modellekre. Mára ez a hozzáállás pozitívan megváltozott. A tervezők egyre nyitottabbak, és szeretnének a bemutatóik, a kampányaik során együttműködni nem csak fehér modellekkel. Hardison elmondása szerint viszont az ügynökségek sokszor „kuriózumként” kezelik a sötét bőrű modelleket, és a magasabb presztízsű brandek számára „tartogatják” őket, vagy legalábbis jóval kevesebbet alkalmaznak, mint amennyire igény van, így nem tudnak mindenki számára közvetíteni.

Divatkampányok és reklámok

A téma kutatói közül többen is megállapították, hogy az etnikai diverzitás gondja elsősorban nem a tömegpiacra termelőkre jellemző, sokkal inkább a luxusmárkák előállítóira. Ezek a szakemberek azon az állásponton vannak, hogy a fehér bőrű modellek alkalmazása pusztán marketing. Elméletük szerint a divat nem a valóságos, hétköznapi életről szól, a termékeket pedig részben az teszi kívánatossá, hogy exkluzívak és szinte elérhetetlenek. Ugyanezzel az elvvel kapcsolatos az is, hogy ezeket a luxuscikkeket fiatal, vékony és fehér modelleken mutatják be.

Ezt az elméletet cáfolja dr. Ben Barry kutatása, aki különböző etnikumú nőket kérdezett meg a divatkampányokról, a begyűjtött vélemények alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy ezek a nők igenis szívesen látnának velük azonos bőrszínű modelleket a divatkampányokban. Ez közelebb hozná számukra a termékeket, és könnyebben tudnának azonosulni velük.
 

Nyugati ideál és hagyományok

A fehér bőrű modellek alkalmazásának hagyománya a divatipar Nyugat-központúságával is kapcsolatba hozható. A luxusmárkák Észak-Olaszországban és Franciaországban, majd az Egyesült Királyságban és az USA-ban alakultak ki. Ezzel Párizs, New York, Milánó és London vált nemzetközileg irányadóvá, a divatipar pedig elsősorban a nyugati világot célozta meg.

A nagy múltú divatházak körül egyfajta mitikus atmoszféra alakult ki. Ha valaki megvesz például egy Chanel táskát, azzal az ikonikus párizsi márka egy időtálló termékét vásárolja meg. Ebben az esetben pedig kevésbé fontos a vásárló etnikai hovatartozása. A divatházak a kampányaikban is erre az ikonikusságra utalnak, ezzel viszont inkább a múltbeli vásárlóközönségükre reflektálnak, mintsem a mai, etnikailag sokkal vegyesebb közösségre.

Végül a nyugati kultúrában mélyen gyökerező szépségideál megreformálásának nehézségei is említésre méltóak. A művészetekben, az irodalomban és a drámában is jelen van egy európai típus, mely a kulturális ideált testesíti meg. Bizonyos tulajdonságai (pl. a testsúly) módosultak ugyan az idők során, de a fehér bőrszín állandó maradt.

Az internet

Az internet adta lehetőségek — blogok, a közösségi média platformjai — nagy hatással vannak a divatfogyasztók felé való kommunikálásra. Kiszélesítik a divatipar hagyományos értelemben vett és meglehetősen szigorúan szabott szépségideálját, ezzel pedig segíthetik a legkülönbözőbb származású fogyasztók önfelfedezését. Ilyen kezdeményezés a @moremodelsofcolor néven elindított Instagram-profil, mely azzal a céllal jött létre, hogy a színes bőrű modellek arányosabb bemutatásának szükségességére figyelmeztessen. Mindezzel a szépség alternatív értelmezései válnak lehetővé.
 

Mit teszünk ma (offline)?

Az internet reformáló erejébe vetett hit, a Diversity Coalition és az ehhez hasonló szervezetek mellett említésre méltó példa a tavaly alapított, londoni székhelyű Lorde modellügynökség, mely kizárólag színes bőrű modelleket alkalmaz. Sikernek számít még például a Balmain kampánya, illetve az is, hogy Rihanna lett a Dior divatház első sötét bőrű modellje.

A változás lassú. A bizonytalanság állandó. A különféle érdekeket képviselők álláspontjának ütköztetése döntetlen csatákat eredményez. Az pedig köztudomású, hogy amíg a divatipar legbelsőbb köreiben mozgók nem tesznek a radikálisabb változásért, addig meg fog maradni a kifutókon reprezentált ideál és a színes vásárlóközönség közötti szakadék.

Bethann Hardison szerint a változáshoz vezető első lépés az, ha visszakérdezünk. Szerinte azoknak, akik ellenzik a diverzitást, releváns érvekkel kellene indokolniuk az álláspontjukat. Mert amíg tabuként és óvatosan kerülgetve kezeljük a témát, addig a szándék valóban nem számít, mert a végeredmény rasszizmusszagú marad.

(Forrás: Businessoffashion.com, I-d.vice.com, Dazeddigital.com, Theguardian.com, Thefashionspot.com)