Sokszor elgondolkodom rajta, hogy fiataljaink milyen értékeket hordoznak magukban, mennyire tájékozottak az élet dolgaiban. Szerencsére sokuknak eszébe jut, hogy lejegyezzenek néhány igazán megfontolandó bölcsességet, mely a saját életszemléletükből fakad. Ilyen a következő írás is: sokatmondó, elgondolkodtató, megfontolandó.
A Fiatalokról Fiataloknak rovat olvasóit arra biztatom, írjanak bármiről, ami eszükbe jut, hogy gondolataikat ezeken az oldalakon közzétéve megismertessük a Hét Nap olvasóival is. (A kéziratokat a Hét Nap e-mail címére várjuk: office@hetnap.rs — Fifire megjelöléssel)
Egyedül
Az életünkben nagyon sok ember vesz részt. Némelyek fontosak, mások nem. Vannak, akik életünk végéig velünk vannak, és vannak olyanok is, akiket csak egyszer látunk. De igazából mi mind egyedül vagyunk. Ha elesünk, egyedül kell felállnunk. Az egész élet erről szól: hogy ne legyen mindig szükségünk mások segítségére. Mert a végén egyedül halunk meg. Nem lesz mellettünk senki. Ott állnak majd a sírunk felett azok az emberek, akik sajnálkoznak, hogy valaha valami csúnyát mondtak nekünk. Ott lesznek azok az emberek is, akik születésünk óta mellettünk voltak, és most azon siránkoznak, hogy a munka és az idő, melyet ránk szántak, kárba vész. Ott vannak azok az emberek is, akik csak azt gondolták, hogy rosszat akarnak nekünk, de amikor igazából rájönnek, mit is kívántak nekünk, akkor mar túl késő. De ott vannak azok az emberek is, akik pont azért sírnak, mert őszintén szerettek, mégis el fognak felejteni.
Egyedül vagy a gondolataidban. Gondolhatsz rosszat, jót. Mások nem fogják tudni, mit is szerettél volna mondani annak a személynek, aki megbántott, mit is szerettél volna kérni a szüleidtől, de tudtad, hogy az már túl sok lenne. Mivel is szerettél volna foglalkozni felnőttkorodban, de tudtad, hogy ha elmondod valakinek, kinevetnek, mert szerintük az hülyeség. Mit is gondoltál arról a gyönyörű mosolyú nőről a buszban vagy az utcán. Vagy mit gondoltál akkor, amikor egy titkos hódolótól kaptál Valentin-napra levelet. Egyedül csinálsz hibákat, egyedül javítod is ki őket. Mindenki követ el hibákat, olyanokat, amelyeket kijavíthatunk, és olyanokat is, amelyeket nem. De te döntesz abban, hogy ki fogod-e javítani, vagy sem. Hogy visszaviszed-e a boltba azt a mosószert, vagy elhasználod. Hogy tanulsz-e a felmérőre, mert meg szeretnéd előzni a hibákat, vagy úgy gondolod, a sors dönti el az osztályzatod. Bármit teszel, bármire gondolsz, bármilyen hibákat csinálsz — egyedül csinálod. A te döntésed, hogy miként éled az életed!
(Sára Viktória, Torontálvásárhely)
