— A kézművesség már régóta érdekel, de csak három évvel ezelőtt sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm vele — mondja. — Azóta rendszeresen szövök, sem a ráfordított időt, sem az energiát nem sajnálom. Igazi kihívás ez számomra, s egyben csodálatos hobbi, amiben ki tudok teljesedni.

Erika szerint a szövés tudományát önállóan elsajátítani rendkívül nehéz, ezért ő is szakemberektől igyekezett ellesni a tudnivalókat.

— Jelentkeztem a Vajdasági Magyar Folklórközpont szövőtanfolyamára, amelyen neves magyarországi és hazai népi iparművészektől, szövőktől tanulhattam ki ezt a szép mesterséget, s tehettem szert eleink tudásának és kultúrájának alaposabb megismerésére. Most igyekszem e tudást továbbadni.

Népi forrásanyag — a szőtteseken

Erika keze alól varázslatosan szép szőttesek kerülnek ki. Fáradhatatlanul dolgozik rajtuk, beléjük szövi az elképzeléseit, a végeredmény pedig minden esetben „önmagáért beszél”. Jó ránézni ezekre az alkotásokra, a színek kavalkádjára, az eredeti népi forrásanyagból megismert mintákra.

— A szövés számomra kikapcsolódás és szórakozás. Ugyanakkor nap mint nap megerősít abban, hogy érdemes tovább képeznünk magunkat, hogy a megszerzett tudást soha senki nem tudja elvenni tőlünk. Ha csak ennyivel is, de többet érünk azoknál, akik nem veszik a fáradságot, hogy a mindennapjaik során tanuljanak valami újat. Pedig minden ember jó valamiben, az én utam, úgy látszik, a kézművesség...

A szövés mint megélhetési forrás

Erika szerint egyelőre csak érdeklődnek az emberek a szövés és egyáltalán a kézművesség iránt. Meg szeretnék ismerni, mélyebben belelátni a munkafolyamatba, melynek során elkészül egy-egy alkotás.

— Akik tudják értékelni ezeket az egyedi termékeket, azok meg is vásárolják őket. Mivel én csak nemrégen kezdtem a szövést, az eladásból befolyt összeg egyelőre csak az előállítás költségeit fedezi. A gyapjút magam szerzem be, én mosom, fésültetem, majd rokkán kézzel fonom. A vásznat többnyire Magyarországról hozatom, mert idehaza már sajnos nem igazán fellelhető. Én kizárólag természetes alapanyagokkal dolgozom, ilyet itthon már csak elvétve talál az ember.... Gyapjú 600-800 dinárért már kapható, a vászon ára 5 eurónál kezdődik attól függően, hogy pamut, len vagy kender-e az alapanyaga, és persze függ a minőségétől is. A nyersanyag ára elfogadható, de ahhoz még rengeteg munkára van szükség, hogy a végére szép és értékes, egyedi alkotás váljon belőle. Bízom abban, hogy a különféle rendezvényeken, bemutatókon való folyamatos jelenlétemmel népszerűsíteni tudom majd a termékeimet, és hogy ez egy belátható időn belül nem csupán fizetés-kiegészítés, hanem megélhetési forrásom is lesz — zárta a beszélgetést Csordás Erika.