Komikus thrillerekből viszonylag kevés van, Cassie története pedig éppen ilyen. Főhősünk egy nő, aki képtelen feladni a küldetését, melyről a film feléig csak történetmozaikokat kapunk. A kissé furcsán építkező sztori többször is becsapja a nézőt, sőt itt-ott egészen kaotikus. Van egy fiatal nő, aki éjszakánként bárokban játssza el, hogy részeg és magatehetetlen. Előbb-utóbb persze mindig felbukkan egy férfi, aki megpróbálja kihasználni a helyzetet. A férfiak rendszerint felviszik a lakásukra, hogy lefeküdjenek vele. Amikor már nincs kétség afelől, hogy a szexuális ragadozókká lezüllött pasik valóban vissza fognak élni a nő kiszolgáltatottságával, Cassie hirtelen magához tér. A férfiak ennek hatására persze kiborulnak, és megijednek, miközben hősnőnk rájuk olvassa a bűneiket.

Cassie évek óta ebben a bosszútól fűtött pokoljárásban él. Azóta, hogy legjobb barátnője, Nina meghalt. Korábban együtt jártak az orvosira, de mivel Ninát egy bulin megerőszakolták, majd lelkileg összetörve elhagyta az egyetemet, Cassie is vele tartott, hogy vigyázzon rá. Ráadásul az elkövetővel szemben minden vádat ejtettek. Mára Cassie-ből kávézói felszolgáló, az erőszaktévőből pedig sikeres orvos lett, aki az esküvőjére készül. Cassie célja, hogy elbánjon mindenkivel, aki részt vett a gyalázat eltussolásában: az évfolyamtársaktól kezdve az ügyvéden át egészen a dékánig. A fő trófea pedig maga az elkövető, Al Monroe lenne.

Cassie-t tehát a bosszú élteti, miközben egy babaházra emlékeztető valóságban él idősödő szüleivel, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy mit csinál a lányuk, aki látszólag teljesen bezárkózva, barátok nélkül tölti mindennapjait. Harmincévesen a jövője miatt aggódnak, őt azonban láthatóan csak az érdekli, hogy újra és újra levadássza a következő szexuális ragadozót. Az elején többször is gyilkossággal gyanúsítjuk majd Cassie-t, hiszen a legtöbb esetben egyáltalán nem egyértelmű, hogyan végződnek a találkái. A noteszében folyamatosan vonalakkal jelöli legújabb „áldozatait”. Precíz és profi módon kitalált terveibe azonban hiba csúszik, amikor életébe beköltözik a szerelem: feltűnik Ryan (Bo Burnham), aki tisztelettel közeledik felé, kedvesen és érzékenyen. Már ez is éppen elég megrázkódtatás Cassie-nek, aki ennek hatására egy ponton úgy dönt, feladja régi, keserű életét, és végleg eltemeti magában a múltat és Ninát. Ám semmi sem az, aminek látszik.

Az Ígéretes fiatal nőt öt Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film kategóriában is. Emerald Fennell filmjével markánsan jelez Hollywoodnak is: nincs menekvés, nincs bocsánat az erőszaktévőknek. A Killing Eve című sorozatban, melynek ugyancsak a brit Fennell volt a készítője, szintén az erős, többdimenziós női főhősök lopták el a show-t. Így van ez az Ígéretes fiatal nőben is, ahol a főszereplő, Carey Mulligan valami elképesztően erős alakítást nyújt. Fennell ráadásul kiválóan ironizál és több ponton megbotránkoztat. Ebben a politikai állásfoglalásként is felfogható komikus thrillerben tehát egy tökéletesen XXI. századi, PC-s bosszúsztorit láthatunk.

Az Ígéretes fiatal nő azonban mégis több, mint részeinek összege: szisztematikusan, a kínos kérdéseket a megfelelő pillanatban feltéve irányítja rá a figyelmet az apróságokra, melyekre a legtöbben legyintenek, miközben új szintre emeli az elszámoltatást, ha felmerül a „minek ment oda?” vagy a „magának kereste a bajt” reakció egy hasonló eset kapcsán. Emerald Fennell rendező filmjében az egyik oldalon mindvégig ott van a nők elleni erőszak, a másik oldalon viszont tudatosan játszik a valóságot elfedő, cukormázas színkavalkáddal és naiv bohóckodással. Ez egyébként egy bizonyos Paris Hilton-dal hangos éneklésében éri el csúcspontját, valamikor a film közepén.

A mozi aztán mégis egy megdöbbentő fordulattal végződik, mely azért tesz róla, hogy ne felejtsük el hamar. Egy őrült és bizarr tündérmese, mely minden bizonnyal nagyon sikeres lesz az Oscar-gálán is, majd április végén.

Képek: imdb.com