Beszélgetés Maglai Jenő szabadkai polgármesterrel közvállalataink életéről, helyzetéről, gazdálkodásáról
Maglai Jenő személyében Szabadka végre egy olyan polgármestert kapott, aki nem csupán beszél a változásokról, hanem tesz is értük. És amire mindmáig nem volt példa városunkban: először a saját portáján, vagyis az önkormányzatban csökkentette a felesleges és a nem indokolt kiadásokat, majd a város alapította tizenöt vállalat átvizsgálása következett. Ez utóbbiról kérdeztük Szabadka első emberét.
• A közelmúltban ön azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy közvállalataink — néhány kivételével — „katasztrofálisan” gazdálkodnak. Mi okozza számukra a legnagyobb gondot?
— Sok nehézség van a működésükben, a legjelentősebb az ott dolgozók hiányos szakmai tudása, illetve a munkához való hozzáállása. Az elmúlt időszakban ugyanis a vállalatvezetők és az alkalmazottak is megszokták, hogy a munkát lazán, felelőtlenül végzik, ami sajnos megmutatkozik a cég szolgáltatásában és gazdálkodásában is. Hasonlóképpen könnyelműen viszonyulnak a közpénzekhez is, amelyeket nem minden esetben célszerűen használnak fel. Mindezekre most fény derül, az én feladatom pedig az, hogy ne csak felhívjam az illetékesek és a vezetők figyelmét ezekre a hiányosságokra, hanem hogy követeljem is tőlük a pozitív irányba történő változtatást. Személyesen látogattam el mind a tizenöt közvállalatba, és a saját szememmel láttam, ami ezekben az intézményekben folyik. Ezeknek a fent említett mulasztásoknak elejét kell venni, és a legalább húszéves berögződést felváltani a munkához és a polgárokhoz való felelősségteljes hozzáállással.
• Több esetben tapasztaljuk, hogy ezeknek a közintézményeknek a munkája nincs összhangban. Például a temetőkben nem kaszálják rendszeresen a füvet. Ennek okát hol kereshetjük?
— Sajnos nem léteznek előírások a közvállalataink munkaszervezésére, sem szabályzatok, döntések. Vagy ha mégis, azok elavultak vagy hiányosak. A munka megszervezése sajnos sok esetben éppen emiatt nem elég hatékony. Én mély és alapos változtatást kértem az igazgatóktól a munkaszervezésre vonatkozóan, hogy azt az eredményesség, a hatékonyság és a racionalitás fémjelezze. Persze gondot okoz az is, hogy ezeknek a vállalatoknak az élén jelenleg csak megbízott igazgatók állnak, akik nem mernek lépni a kedvező változás felé. Amint kinevezik őket — és ez a városi képviselő-testület feladata —, véleményem szerint a folyamat be fog indulni, és a várt eredmény sem marad el. A Pogrebno Temetkezési KV-nak például nincs olyan szabályzata, amely meghatározza a saját munkakörét. Ez az alapító, vagyis az önkormányzat hibája, amelyet rövid időn belül orvosolni fogunk.
• Az egyik legnagyobb gond a Köztisztasági Közvállalat gazdálkodása. Mit tehet az önkormányzat ebben az ügyben?
— Az elmúlt négy hónapban több mint százmillió dinárt fordítottunk a szóban forgó vállalatra csak azért, hogy tovább működhessen, és hogy a polgárok ne maradjanak a szemétszállítási szolgálat nélkül. A pénzt az ott dolgozók béreire és egyéb szükséges kiadásaira költöttük. Így maradhatott életben ez a közvállalat, amelyben jelentős mértékű pénzszórásnak, az anyagi javak elherdálásának lehettünk a tanúi. Most már látok némi javulást a vállalat munkájában és gazdálkodásában, de ez még igencsak elmarad attól, amit szeretnék elérni. Ilyen például a közterületeken lévő fű kaszálása, a hulladék gyorsabb és hatékonyabb elszállítása stb. Felkértem a megbízott igazgatót, hogy e hónap végéig juttasson el hozzám egy kimutatást a szolgáltatásaik díjáról. Szeretnék egy reális képet kapni, és megbizonyosodni róla, hogy nem fizettetnek a kelleténél többet a polgárokkal. A Kéményseprő Közvállalatban például már szinte munkaruhára sem telik, és az ott dolgozóknak szégyenszemre terepre is kerékpárral kell kijárniuk. Az ilyen nehéz helyzetben levő közintézmények megerősítése és megszilárdítása a célom. Mindehhez azonban szükség van a polgároknak arra a fegyelmezett hozzáállására, amellyel mindig is viszonyultak az illetékek befizetéséhez. Ez jelenleg 80-90%-os, ami nagyon jónak mondható. Az embereknek tisztában kell lenniük vele, hogy minden szolgáltatásnak díja van, és ha ők nem fizetik a kommunális illetékeket, az adott rendszer összeomlik, megszűnik a szemétszállítás, az ivóvízellátás, a tömegközlekedés stb. És éppen a lelkiismeretes polgároknak (is) köszönhetően vannak aránylag jól gazdálkodó közvállalataink, mint amilyen a Szabadkai Gázművek vagy a Vízművek.
• Ha már a polgároknál és a befizetésnél tartunk: több összehasonlítás is készült, amely kimutatja, hogy az ivóvíz városunkban a legdrágább. Ön mit gondol erről?
— Ez nem igaz, nem Szabadkán a legdrágább. Vegyük figyelembe, hogy másutt, mondjuk, a hegyvidéken, azért olcsóbb az ivóvíz előállítása, mert nincs szükség vízművekre és arzénmentesítésre. Ezek szerint tehát Szabadkán nem a víz ára a magasabb, hanem az előállítás költségei nagyobbak. Nekünk egy gazdaságos árat kell meghatároznunk, amelynek köszönhetően az ivóvíz-szolgáltatás és a szennyvízelvezetés zökkenőmentesen történik. Kérdem én: 1000 liter ivóvízért sok a 100 dinár, amikor egy liternyi ásványvíz legalább 30 dinárba kerül? Nem az ivóvíz a drága, hanem a bérek alacsonyak. Ezen kellene változtatni, a polgároknak nagyobb jövedelmet lehetővé tenni, és abban az esetben nem tűnne magasnak az ivóvíz ára, amely — még egyszer hangsúlyozom — nem magasabb, mint más városokban. De ha már a Vízműveknél tartunk, megemlíteném, hogy irreálisnak tartom a városi vízhálózatra való rákapcsolódás díját. Ennek felülbírálását kérem majd a közvállalattól, és mindent megteszek annak érdekében, hogy a polgárok a jelenlegi 30—35 000 dinár helyett jóval kevesebbért juthassanak városi vízhez.
• Felvetődik a kérdés, hogy egy ekkora városnak, mint Szabadka nem sok-e a tizenöt közvállalat, illetve hogy vannak-e úgyszólván „felesleges” munkahelyek, kell-e létszámleépítéssel számolni?
— Terveink szerint összevonjuk a Városfejlesztési Igazgatóságot és a Városépítési Intézetet, ezáltal az eddigi tizenötből tizennégy marad, és néhány munkahely megszűnik. Egyébként ezekben a város által alapított vállalatokban jelentős munkaerő-felesleg mutatkozik meg, ami jelentős pénzt visz el. Legalább 20%-os leépítésre volna szükség, de mivel nem célunk az embereket munka és megélhetés nélkül tömegesen az utcára küldeni, az idén e 20%-ból 5%-ot valósítunk meg. Ez annyit tesz, hogy akit lehet, nyugdíjaztatunk, helyébe viszont nem veszünk fel új munkaerőt. Ha ésszerűen szervezzük meg a munkát, akkor kevesebb emberrel is elvégezhető.
• Jelenleg két közvállalat átvilágítása van folyamatban. Mikor számíthatunk pontosan kimutatott adatokra gazdálkodásukat illetően?
— Rövidesen meglesznek az eredmények, amelyeket majd a közvélemény elé tárok. A polgároknak ugyanis tudniuk kell, hogy hol veszik el a pénzük immár évtizedek óta! Kíméletlen leszek, hiszen csak így teremthető rend a városban. Az év végéig további négy közvállalat revízióját rendelem el hasonló okból, mint az előzőekét: rá akarok mutatni a mulasztásokra, és orvosolni szeretném őket. Ezzel azt kívánom elérni, hogy a többi közvállalat-vezető is mérje fel, min kell változtatnia annak érdekében, hogy a munka hatékonyabb és eredményesebb legyen. Ne az legyen az elsődleges szempont, hogy megnöveljük a szolgáltatásaink díját, amivel a polgárokra újabb anyagi terhet hárítunk. Rá fogom kényszeríteni az igazgatókat arra, hogy saját maguk, úgyszólván „házon belül” találjanak megoldást a gondokra, és javítsanak a szolgáltatásaik minőségén úgy, hogy mindeközben a befolyt pénzt nem herdálják el, hanem a közös cél érdekében a közvállalat eredményesebb működtetésére fordítják.