Mintegy negyven évvel ezelőtt, 1975-ben készült el a Kishegyes—Kúla-csatorna megépítésének terve. Eredetileg 1993-ban már be is kellett volna fejezni a projektumot, viszont annak idején a délszláv állam felbomlása és a szankciók miatt úgy látszott, hogy az elképzelés sohasem fog megvalósulni. Később azonban újra elővették a tervet, többször is foglakoztak vele, az építkezés kisebb szakaszokban haladt, majd arra is volt példa, hogy évekig nem történt semmi. A szakemberek véleménye szerint a csatorna és a víztározó kiépítésével a mikroklíma is meg fog változni. Létezik ugyanis egy Kishegyesnél és Szeghegynél húzódó sáv, ahol a sokéves átlagot tekintve kimutathatóan kevesebb csapadék hullik, mint például Topolyánál vagy a délebbre fekvő területeken.

Az utóbbi időben intenzíven dolgoznak a csatorna kiépítésén. Naponta átlagban egy körülbelül 250 méteres szakasz készül el. A munkálatok már a szeghegyi vasútállomás közelében folynak. A csatorna medrét fóliával bélelik, a fólia alá is kerül egy különleges védőréteg, a szakaszokat pedig ragasztóval rögzítik egymáshoz. A projektumot a Tartományi Mezőgazdasági, Vízgazdálkodási és Erdészeti Titkárság finanszírozza, a kivitelező pedig az Észak-bácskai Vízgazdálkodási Gazdasági Társaság. A teljes beruházás értéke mintegy 600 millió dinár (5 millió euró), a Kishegyesig vezető szakasz befejezése pedig mintegy 55 millióba kerül. A közelmúltban Snežana Bogosavljević Bošković mezőgazdasági és környezetvédelmi miniszter is Kishegyesen járt. Ekkor tájékozódott erről a nagyberuházásról is, majd távozóban kiemelte, hogy nagy megelégedéssel töltik el az itt látottak és hallottak. A Kishegyes—Kúla-csatorna megépítése több ezer hektár termőföld öntözését teszi lehetővé, ami fontos a termelés biztonságossá és versenyképessé tétele szempontjából, mert majdnem minden évben vannak csapadékhiányos periódusok, amikor az öntözés kiemelten fontossá válik. Természetesnek nevezte, hogy az ilyen jellegű beruházásokat az általa irányított minisztérium is támogatja.

A főcsatorna, majd később a Kishegyes és Szeghegy közötti Potok határrészben tervezett víztározó megépítésével ez a kedvezőtlen mikroklíma is feltehetően megváltozik majd. A Kishegyesen és Szeghegyen működő mezőgazdasági vállalatok bizonyos területek tulajdonjogáról önként lemondtak, valószínűleg azért, mert az öntözési feltételek megteremtéséhez bizonyos érdek fűzi őket. A főcsatorna és a kishegyesi víztározó terve még 1975-ben elkészült, most valóban nem tudni, hogy a szemmel láthatóan serény munka a választások után is folytatódik-e. Hallgató Imre, a kishegyesi községi képviselő-testület elnöke azt is elmondta, hogy a Kishegyes és Szeghegy közötti részen nem szokványos műszaki megoldásokkal vezetik majd a csatorna vizét a leendő tározóba. A két település között lévő dombnál egy nagyjából egy kilométeres szakaszon a csatorna föld alatti részét építik majd ki, ami a beruházás egy költségesebb része, hiszen a csatorna egy föld alatti betonvezetékbe torkollik, így metszi majd a főútvonalat is. A tervek szerint a víztározót összekötik majd egy újabb csatornával — Njegoševo irányában — a Csík-ér patakkal, újabb mezőgazdasági földterületek öntözésére teremtve meg a lehetőséget.