Bár a kamaszokkal nem könnyű megtalálni a közös hangot, a középiskolában töltött évtizedekre nagyon szívesen emlékszik vissza. Sok diákjára büszke — mondja. Azokra is, akik az építészetet választották a későbbi tanulmányaik során, és azokra is, akik elhagyták a pályát, és más területen lettek sikeresek.

De Negri Ibolya mindig is kiemelt feladatának tekintette a színvonalas, magyar nyelvű oktatást, a többi tanár felkarolását, a szakmai fejlődésüket segítő rendezvények szervezését. Csatlakozott az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületéhez, melynek nem sokkal később elnöke lett. A tehetséggondozást is célul tűzte ki a harmincéves civil szervezet. Figyelmet fordítanak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó, de hátrányos helyzetben lévő diákok megsegítésére is. A tanárnő most rangos, anyaországi elismerésben részesült: Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át.

* Hogyan történt a pályaválasztás?

— Ez nagyon érdekes történet, mert az édesapám építész volt, és mint az első lány, az építészetet választottam. Az architektúra vonzott, a kreativitás, a belsőépítészet, de Belgrádba nem vettek fel, első voltam a vonal alatt, ezért Szabadkán iratkoztam be az egyetemre, az építőmérnöki karra. A húgom is építész lett. Én zombori vagyok, ideköltöztem Szabadkára, és megismertem a majdani férjemet. A családja egy nagy építészdinasztia volt, a De Negriék. A férjem volt a kakukktojás, mert ő jogász volt. Az idősebb lányom is jogász lett, a férje ügyvéd, a nászasszonyom bírónő, ott most mindenki a jog területén dolgozik. Érdekes fintora ez az életnek.

* Majd pedagógus lett. Ez hogyan kapcsolódott az építészpályához?

— Valójában nem gondoltam, hogy pedagógus leszek. Amikor befejzetem a tanulmányaim, férjhez mentem, terveztük a családot, és jobbnak gondoltuk, ha nem megyek építőtelepekre, hanem ha van lehetőség, akkor inkább az iskolát válasszam. Női szempontból ez rugalmasabb, megfelelőbb. Felvettek az iskolába, és megszerettem a pedagógiát, a diákokkal, a fiatalokkal való együttműködést, így váltam pedagógussá. Betonszerkezettant és építésszervezést tanítottam, és a szervezési készségemet a civil szervezés terén kamatoztattam. Statikát is tanítottam sok éven keresztül. A szervezésnél is szükséges a pontosság.

* Amellett, hogy évtizedeken át tanított, a többi pedagógust is mindig igyekezett aktivizálni, felkarolni. Beszéljünk egy kicsit az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületéről.

— Amikor elhívtak az egyesületbe, a civil szervezetbe, akkor valójában nem is tudtam, hogy mit fogok én ott csinálni, hiszen építész vagyok, nem magyar szakos tanár, egy kicsit távol éreztem magam ettől, de amint beleláttam az egyesület munkájába, akkor rájöttem, hogy tudok én itt tenni, hiszen egyebek között szervezésből is áll ez a munka, és egyre több feladatot bíztak rám. Az elsődleges célja és feladata az egyesületnek a vajdasági, magyar nyelvű oktatásnak a fejlesztése, a pedagógusokkal való foglalkozás, illetve a másik területünk a fiatalokkal, diákokkal való munka. Gondolok itt a versenyekre, táborokra, hétvégi iskolákra. Egyre több és több feladatot vállaltam, és nagyon gyorsan elnökségi taggá váltam, majd 2007 óta az elnöke vagyok az egyesületnek. A rendezvények már harminc éve elindultak, nagyon sok hagyományos programunk van, és visszük őket tovább, hiszen mondhatom, hogy örök érvényűek. A képzések a legfontosabbak számunkra, mert jelen pillanatban különösen gyorsan változó világban élünk, és nagyon fontos, hogy korszerű oktatás legyen az iskolákban, illetve át kell hidalni a generációs különbségeket is. Fontos, hogy a tanár, aki tanít, megismerje a mai diákoknak a jellemét. Vannak dolgok, melyeket be kell vinni az oktatásba, gondolok a digitális világra, a mesterséges intelligenciára, az ADHD is sok figyelmet kap mostanában, a mentálhigiénia is olyan téma, amellyel foglalkozni kell. Mindig van valami új, amit alaposan át kell gondolni. Ezekben a témakörökben képzéseket kell tartanunk, és ezt a pedagógusok igénylik is. Teljesen más az igénye az óvodapedagógusnak, az osztálytanítónak vagy egy középiskolai tanárnak, ahhoz mérten szoktuk összeállítani a képzéseinket, a konferenciákat és a Nyári Akadémiát is. 1600 tagunk van, ami azt bizonyítja, hogy nagyon sok pedagógus érdeklődik a programjaink iránt. Mindig együttműködő partnereket találunk köztük.

* A Nyári Akadémia mellett milyen egyéb programokat szerveznek?

— Vannak évközi továbbképzéseink, közoktatási konferenciánk, nemrég elkezdtük a Felelős Szülők és Tanárok Közösségének az előadás-sorozatát, fontosnak tartjuk, hogy a tanár, a szülő és a diák együttműködjön. Nagyon szeretjük az Edu Cafét, ahol a kávézás mellett tanulnak is a pedagógusok. Az egyesület célja, hogy összehozza a pedagógusokat, hogy kialakítsunk egy közösséget. A diákokkal is külön foglalkozunk. A Cofman Iskola harmincéves, ez egy hétvégi iskola, de vannak a hagyományos rendezvények, mint például a Honismereti verseny, valamint a Himnusz és Szózat szavalóverseny, mely a magyarság, az identitás és a történelem megőrzéséről szól. Van az ÁMV, az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedője, mely egyedülálló Szerbiában. Az oktatási minisztérium is elismerte. A középiskolásokra is gondolunk, itt a vállalkozástan, az épített örökség kerül előtérbe, ez egy tábor. Ezek a fő programok. Tanulmányi utakra is szeretjük vinni a diákokat. Nemrég ünnepeltük a harminc évet, ebben nagyon sok tevékenység benne van. 2010 óta pedig megalakult az egyesület mellett a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács, melynek célja, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzen a tehetséges diákokra. Magyarországi példákat vettünk át, 2014-ben megszerveztük az első Vajdasági Tehetség Gálát. Az első tehetségnagykövetünk Rúzsa Magdi, illetve Várady Tibor jogászprofesszor úr, de sokan mások is a művészetek, a tudományok területéről. Számos pedagógust is díjaztunk. Mi vezetjük le az Ady-ösztöndíjprogramot — ez a tehetséges, de hátrányos helyzetű diákoknak a megsegítéséről szól. 38 egyszeri ösztöndíjat osztunk ki, minden évben meghirdetjük. Hetedikes, nyolcadikos és középiskolás diákok jelentkezhetnek. Képzéseket is tartunk a tehetséggondozás segítése érdekében, hogy miként kell felkarolni a szunnyadó tehetségeket. Vajdaságban is megalakultak a tehetségpontok. A pedagógusnak sok feladata van. Talán egy kicsit könnyebb azoknak, akik kisebb osztályokban tanítanak, mert ha nem 30 diákkal dolgoznak együtt, hanem 18-cal, az az ideális. Jobban oda tudnak figyelni a diákokra. Nagyon sok tényezőtől függ az oktatás sikere.

* Napjainkban milyen a pedagógusok helyzete?

— Szakmailag tudnak fejlődni. Az új generációt meg kell ismerniük, mindig nagy kihívások előtt állnak, de együttműködve, odafigyeléssel, neveléssel sikeres diákokat tudnak kivezetni.

* Nemrég magyar állami elismerésben részesült, Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át.

— Nagy megtiszteltetés számomra a rangos kitüntetés, az elmúlt huszonöt év munkájának az elismerése. Van egy gondolat, mely talán vezet is: „Jót s jól!”, ahogy Kölcsey mondta. Ez a díj is azt bizonyítja, hogy jó dolgokat csinálunk az egyesületben, van erre igény. Nem volt egyszerű számomra ezt a huszonöt-harminc évet levezetni, hiszen én mindig két munkahelyen dolgoztam, tanítottam, a civilkedésre a szabadidőmből vettem el. A család mindig megértő volt. Nagyon megérintett, nagyon köszönöm a felterjesztőnek, dr. Pásztor Bálintnak, a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a magyar kormánynak, hogy ezt az elismerést megkaptam. Arra ösztönöz, hogy folytassam. Szeretném kiépíteni körülöttem a következő generációt. Egy jó ideig még tudom menedzselni a szervezetet.