Az emberek szeretik a show-műsorokat, melyekből, valljuk be, van dögivel. Az egyik, melyet személyesen is követek, ha tudok, a jelenleg is futó Sztárban Sztár. Lényege, hogy kiválasztanak tizenkét magyarországi énekest, és az a feladatuk, hogy utánozzák más előadók megjelenését, mozgását és énekstílusát. A végeredmény egy parádés, szórakoztató műsor. Ilyenkor felmerül bennem: Meddig vagyunk hajlandóak elmenni? Az előadóknak hol a határ, hogy mit vállalnak be, és mit nem? Gondolok itt arra, amikor a férfiaknak nőként kell mutatkozniuk.
A hülyéskedés, poénkodás, bohóckodás van, akinek jól áll, és van, akinek nem. Szerintem erre nem feltétlenül lehet alapozni. Mondjuk, Pápai Joci esetében (5. évad) ez telitalálat volt. Ő eleve egy vidám fickó, és mindig eszméletlen szórakoztató volt, amikor női szerepbe kellett bújnia. Már csak azért is, mert jó nagy darab, így az öltöztetőknek esélyük sem volt elérni, hogy egy kicsit is nőies legyen. Végül az énekesi teljesítmény nem is számított, csak magára a produkcióra voltunk kíváncsiak. Ez a recept végül a 3. helyre repítette.
A másik nagy meglepetés Peter Šrámek volt, akiről egyrészt kiderült, hogy egy olyan énekes, aki szinte mindennel meg tud birkózni, másrészt zavarba ejtő volt, amikor női szerepbe bújt. A 3. szériában Hernádi Judit Sohase mondd című dalát kellett előadnia. Az öltöztetők és a sminkesek egy kicsit túl jól dolgoztak, így a végeredmény meglepő volt. Azért, mert a zsűritagok elmondása szerint Šrámek nőiesebb volt sok igazi nőnél. Nos, az ő receptje is jól sikerült, végül 2. lett.
A most futó szériában pedig Vastag Csaba azt a feladatot kapta, hogy ő legyen Lady Gaga. Amikor bemutatták a kisfilmet arról, hogyan méregetik hozzá és kényszerítik rá a női ruhákat, akkor elfogott egy rossz érzés. Azért, mert nekem úgy tűnt, hogy őszintén szenved. Úgy tűnt, hogy ezt ő nagyon nem akarja, csak hát aláírta a szerződést, és muszáj azt csinálnia, amit mondanak. Ráadásul még arra is rávették/kényszerítették, hogy teljesen legyantáztassa a lábát. Őszintén, nem tudom elképzelni, ezt hogyan élte meg. Hangsúlyozom, nem azért, mert erre előzőleg ebben a műsorban nem volt példa, hanem azért, mert rajta látszott egyfajta őszinte szenvedés. Végül csak fellépett, hiszen kellett, és jól is értékelték a produkcióját, de azért nem semmi az egész.
Persze tudom én, hogy show business meg minden, de tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi ugyanebben a helyzetben meddig mennénk el. Vagy legalább meddig nem lenne kellemetlen a dolog? Egy biztos, minden létező médiaszereplés, legyen az pozitív vagy negatív, mindenképp reklám. Főleg, ha heti rendszerességgel ott lehetünk a képernyőn — csak milyen áron. Természetesen a női versenyzőket is meg kell említeni, csak az ő esetükben valahogy kevésbé zavaró, amikor férfiszerepbe kell bújniuk.
Képek: 24.p3k.hu, cdn.nwmgroups.hu
