Zádori Szilárd 1991-ben született Budapesten. Már gyerekkorától érdeklődött a zene iránt. Tanulmányait egy ének-zene tagozatos általános iskolában kezdte, sorra nyerte ott a zenei versenyeket. Eközben a Lajtha László Zeneiskolában kezdett el zongorát, majd később éneket tanulni. Tizenegy éves kora óta szerepel színpadon, több színiiskolában is képezte magát, s musicalelőadásokban is látható volt. Felvételt nyert a Pesti Broadway Stúdió előkészítő szakára, jelenleg is ott tanul. A zsűri neki ítélte oda a legjobb szólóénekesnek járó díjat az I. Lévay Szilveszter Nemzetközi Musical Énekversenyen.
* Ének-zene tagozatos általános iskolába jártál: már akkor tisztában voltál a képességeiddel? Egyáltalán mikor derült ki számodra és a szüleid számára, hogy csodálatosan tudsz énekelni és hogy milyen nagyszerűen jár kezed-lábad?
- Édesanyám énektanár egy általános iskolában, így volt kitől örökölnöm a muzikalitást, mondhatni, én dalolva születtem. Anya folyton énekel, reggeltől estig dúdolgat, és apukám se botfülű, szereti a zenét. Olykor olyanokat énekel, hogy csak ámulok-bámulok. Ők írattak be zenei általánosba és nem is volt kérdés, hogy nekem zenével, énekkel kell foglalkoznom. Mindig én voltam a legkisebb az osztályban és szoprán hangom volt, így a tanáraimnak is hamar feltűntem. Szerettem énekelni és tisztán is énekeltem. Sok pozitív élményem volt, ezért nem is akartam és nem is akarom soha abbahagyni, mivel mindenki azt szeretné csinálni, amiben a legjobb.
* Már ekkor is erre a pályára vágytál?
- Örökmozgó voltam és a nevelésemnek köszönhetően a zene mellett beírattak úszni, amit versenyszerűen űztem hét évig, majd egy évig megpróbálkoztam a vízilabdával, de abbahagytam a sportot, mert elhatároztam, hogy innentől minden erőmmel azon leszek, hogy profi énekes váljék belőlem. Erre a pályára készültem, de nem voltak határozott elképzeléseim. Csak azt tudtam, hogy nekem ezt kell csinálnom, és majd az élet úgyis hozza, amit hoznia kell. Persze céljaim mindig is voltak, a legelső az, hogy bekerüljek az Operettszínházba. Ez sikerült. A legújabb célom pedig, hogy szólistaként szerepelhessek! Ehhez persze meg kell másznom a ranglétrát, de elindultam az úton, amire nagyon büszke vagyok, és igyekszem boldoggá tenni a szüleimet.
* Mért pont a musicalt választottad? Vagy inkább ő választott téged? Mi az, ami megfogott a színház világában és ebben a hivatásban?
- Ezt is az élet hozta. Tudtam azt, hogy énekelni szeretnék, csak nem tudtam, hogyan. Találkoztam egy színésszel, aki bemutatta nekem a musical világát, és nagyon megtetszett. Maga a hangulata, a zene, az, hogy színpadon vagyunk, egy darabban és közben populárisan, de mégis valahogy komolyabban, lelki tartalommal kell énekelni. Ez nagyon tetszik. De nem vetem meg a komolyabb operetteket sem. Érdekelnek táncos-komikus szerepek is, amelyek egyáltalán nem állnak távol tőlem.
* Mennyiben más az, ha szólót énekelsz, és amikor ketten vagytok egymásra hangolva? Nehezebb az összjáték?
- Embere válogatja. Én szeretek duettezni és szólót is énekelni. A szóló az egyszerűbb, mert ott csak magadra kell figyelned és a közönségre. A duett már sokkal nehezebb. Ott van egy partner, akire rá kell hangolódni. Ha szerencséd van, akkor már az első pillanatban együtt vagytok. Én nagyon tudok idomulni és figyelni a partneremre. Nehezebb az összjáték, mint a szóló, de a végeredmény mindig felemelő.
* Legkedvesebb szereped?
- Az utóbbi időben volt lehetőségem eljátszani a Pipin című musical címszerepét meg a Rómeó és Júlia Benvolióját. Ez a két szerep nagyon közel áll hozzám, és szívesen játszanám rendszeresen őket. Szerepálmom? Egyértelműen, kizárólag és csakis Mozart!
* A legtöbb musicalénekesnek megjelentek már lemezei. Neked ilyesmi nem szerepel a terveid között?
- De igen. De nemcsak konkrétan musicallemez kiadása. A musicalen kívül szívesen énekelnék a lemezemen popot, operettet és esetleg még rockot is. Nemrég elkezdtem szaxofonozni is, úgyhogy, ha kellő szintre érnék, még egy jó kis szaxofonszólót is ,,felfújnék'' a korongra.
* Több díjat is magadénak tudhatsz, holott még nagyon fiatal vagy...
- Hatalmas megtiszteltetés és fantasztikus dolog átélni ilyen pozitív dolgokat ennyire fiatalon. Dolgoztam értük keményen, és ezután is minden erőmmel azon leszek, hogy elérjem a céljaimat és hogy sikeres legyek.
* Milyen színvonalú volt szerinted a Lévay Szilveszter Nemzetközi Musical Énekverseny? Milyen érzésekkel töltött el, hogy a sok száz jelentkező közül te lettél az egyik befutó? Számítottál rá?
- Profi volt a színvonal, teljes mértékben. A döntő napján Palicson, amikor meghallottam énekelni a vetélytársakat, az esélytelenek nyugalmával vágtam neki a versenynek, hiszen úgy gondoltam, hogy ,,A zene, az vagyok én'' nem tudna versenybe szállni egy Getsemanéval vagy egy Árnyékdallal. Ezek után pláne hatalmas meglepetés volt, hogy én nyertem meg ezt az erős versenyt. Hatalmas büszkeség és óriási meglepetés.
* Milyen érzés volt duettet énekelni egy teljesen idegen nyelven, a világ másik feléről származó lánnyal?
- Izgalmas volt nagyon! Azusával már az első pillanatban egymásra voltunk hangolódva, szinte nem is kellett erre figyelni, már együtt voltunk. Roppant könnyű vele dolgozni, és nagyon is élveztem a közös munkát és a japán nyelvet. Igazán egzotikusnak találtam.
* És az a csók... Sokan emlegették még a műsor után is! Én pedig merészen rákérdezek, igazi volt? :
- Színészileg bármennyire is átélt, de teljesen színpadi csók volt!
* Ha nem játszanál, mihez kezdenél? Akadna olyan szakma, amiben el tudnád képzelni magad? Egyáltalán el tudod képzelni magad, hogy lejöjj a színpadról, és más téren kelljen bizonyítanod?
- El tudnám képzelni, de nem akarom. Úgy érzem, hogy nekem ez az életem, és el tudnék érni sikereket ebben a szakmában. Nem is gondoltam még soha arra, hogy mást csináljak, és nem is szeretnék belegondolni abba, milyen lenne színpad nélkül az életem!