Szeptember 21-étől november 10-éig megannyi programmal várta az érdeklődőket a Topolyai Tájház. Hagyományos őszi rendezvénysorozata újdonságokat és jól bevált elemeket is tartalmazott. A népi élet hétköznapi hagyományai közül a rég feledésbe merült tollfosztást elevenítették fel, a tájházi napok első őszi eseményére nagyon sokan voltak kíváncsiak. A kacsák és libák tollait általában október végén vagy november elején kezdték el fosztani, és ez kizárólag női munkának számított — munka közben jókat beszélgettek, történeteket meséltek egymásnak, vagy énekeltek. A lefosztott tollat vánkosokba vagy dunnába töltötték, mely végül stafírung, kelengye lett.

— Ez egy egyedülálló program volt, Topolyán ugyanis már nagyon-nagyon régóta nem él ez a hagyomány, annak ellenére, hogy az ’50-es években még aktívan fosztották a tollat az asszonyok, lányok, mintegy közösségi eseményként. Ezt elevenítettük fel, a foglalkozást vezető Simon Julianna, a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat tagja segítségével, aki örömmel vállalta a felkérést. A gyerekek és a felnőttek is kipróbálhatták az egykor a lakodalmi előkészületek első állomásának számító munkát — mesélte Sihelnik Ágnes, a művelődési ház munkatársa, a tájház vezető programkoordinátora. — Ezt követte szeptember 29-én a Szent Mihály-napunk. Az őszjelző Borszűrő Szent Mihályra fókuszáltunk, a résztvevők kipróbálhatták a szőlőpréselést — igaz, nem a hagyományos módon végeztük, vagyis nem tapostuk a szőlőt, de kisebb mennyiségben azért kinyertük a szőlő levét. A gyerekek kézműves-foglalkozás keretében készítettek szüretelő babát — aki jelképesen szüretelte a szőlőt, majd később a szüreti bálba is ellátogatott — fakanálból és textilanyagból, Kocsis Éva és Erdélyi Éva foglalkozásvezetők segítségével.

Térségünkben Szent Mihály napjára, szeptember 29-ére — ha az időjárás is kedvezett — beérett a szőlő, az őszi munkálatok közül ezért kiemelt figyelmet kapott egykoron a szüret a szőlőskertekben. A rendezvénysorozat az október 13-ai kukoricanappal folytatódott, mely szintén nagyon közkedvelt a topolyaiak körében. Ezen a napon azt elevenítik fel, hogy e fontos haszonnövény betakarítása hogyan folyt őseink életében, kétkezi munkával, és milyen közösségteremtő szerepet töltött be a földművesek, a falusiak, a tanyasiak életében. 

— Az őszi betakarításra fókuszáltunk, különös tekintettel a kukoricára. Kézzel is morzsoltunk, a gyerekek megnézhették a kézzel hajtható morzsolót. Ugyan a kipróbálására nem volt lehetőségük, egyrészt azért, mert túl kicsik ahhoz, hogy a szükséges erőt kifejtsék, másrészt biztonsági okokból, ám maga a látvány és a kukoricamorzsolás mikéntje is nagyon lekötötte a figyelmüket. A kézműves-foglalkozáson Simon Juliannával és Homogyi Anasztáziával a gyerekek papírból göngyölítettek kukoricaszemeket, és a kukoricapattogtatás sem maradt el. Aznap mesedélutánt is tartottunk, Nagy Abonyi Szabolcs, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság munkatársa örvendeztette meg a gyerekeket élőszavas népmesemondással.

Október végén mesterségbemutató várta az érdeklődőket, a nemezelést Kopasz Kovács Anna, a gyertyaöntést pedig Vas Krisztina mutatta be. Mindkettőt maguk is kipróbálhatták a résztvevők. Megtelt a Topolyai Tájház udvara, egy-egy rendezvény alkalmával száznál is több gyerek és felnőtt kapcsolódott be a programokba. Az őszi rendezvénysorozat november 10-én ért véget a Márton-nappal. A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (azaz a mai Szombathelyen) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus egy koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így árulva el Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték, és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat. A Márton-naphoz tartozó lámpagyújtás a hit fényét, annak továbbadását szimbolizálja, arra emlékeztet, hogy Szent Márton jósága, önzetlensége meleget áraszt a szívünkben.

— Szent Márton legendáját már nagyon sokan ismerik, hála az évről évre megszervezett programunknak, illetve az iskolai és az óvodai foglalkozásoknak. A kézművessarokban elkészült az elmaradhatatlan liba — a foglalkozásokat Csábrádi Erzsébet és Rind Izabella vezette, majd jelképes libapecsenyével, azaz zsíros kenyérrel vendégeltük meg a gyerekeket. A napot a zentai Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület bemutató előadása koronázta meg.

Sihelnik Ágnes elmondta, az őszi programsorozatra szervezett iskolai és óvodai csoportok érkeztek a Bambi Iskoláskor Előtti Intézményből, illetve a Csáki Lajos és a Nikola Tesla Általános Iskola alsó tagozatairól, valamint vendégeik voltak a Topolyai Mezőgazdasági Iskola és Diákotthon tanulói is, emellett számos egyéni érdeklődő is akadt. Kiemelte, jövőre is folytatják a népi élet hétköznapi hagyományainak és az egykori mesterségeknek, a jeles őszi napoknak a felelevenítését. A rendezvénysorozat programjait a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta. A Topolyai Tájház az őszi ünnepkör eseményei után a tavaszi Szent György-napig bezárja kapuit.