A Debelyacsa Természet Szolgálatában Környezetvédelmi és Fejlesztési Egyesület megkerülhetetlen elemi részecskéje szülőfalum mindennapjainak. Áldásos és követendő példát mutató tevékenységei az esztendők minden napjában jelen vannak, legyen szó közös akciókról vagy egyéni tettekről. Dacára annak, hogy ezek leginkább nem médiaerős hírek. Legfeljebb a közösségi platformon esik egy-egy bejegyzés.

„Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad” — olvashatjuk Müller Péternél, és szinte szóról szóra ezt vallja Máté Mónika, a debellácsi környezetvédelmi egyesület fiatal elnök asszonya is. Elmondása szerint továbbra sincsenek hű, de mennyien (mármint tagságilag), viszont teszik a dolgukat. Nemritkán szél ellenében. Mert ugyebár a változás valóban olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik. A mögöttünk hagyott 2022. évet elemezgetve mindenekelőtt sikeres pályázatokról, korrekciós fásítási akciókról, kánikula idején történő locsolásokról szóló bejegyzések kerülnek elő a mindentudó rokovnikból (értsd: határidőnaplóból). Történtek pedig mindezek kora tavasztól késő őszig. Helyszínileg a kovacsicai út mentében, a kiserdő/báger környékén, a faluparkban, az iskolaudvarban és annak vonzáskörében, a vásár- és piactéren… Természetesen az edukáció sem maradt el: a természet valamelyik esszenciális alkotóeleméről való világnapi megemlékezések, előadások a felsős diákok számára, illetve a felvezetőben is említett természetjáró (diák)kirándulások logisztikájának védnöklete.

Noha beszélgetésünk során megannyi ötlet, lazán megvalósítható elképzelések egymásutánja kerül terítékre, sajnos azt sem rejthetjük véka alá, hogy — látszólag?! — továbbra is csak kevesek szívügye ez a fajta élő környezettudatosság. Mint mondá, ezen az állapoton lenne jó, szép és kívánatos mielőbb változást indukálni. Előbb helyben, majd szélesebb körökben is. Mátééknál ez a környezetvédelmi és fejlesztési pluszmunka családi összefogódzásra is tud támaszkodni. Ki-ki saját ereje, ideje és affinitása szerint. S hogy léteznek-e csodák? Mónika szerint igen. Léteznek. Csak merni kell megtenni a legelső lépéseket. A saját komfortzónánkból. Kifelé.

Beszámolónkhoz az egyesület tevékenységeiről tanúskodó fényképalbumból válogattunk kísérőfotókat. Megkülönböztetett hangsúlyt helyezve az immáron nyolcéves fasorra az antalfalvi új műút mentében, melyet a „zöldek” tagsága és barátaik azóta is féltőn gondoznak és ápolnak.