Bakos Ervin, Nagybecskerek Város Képviselő-testületének egyik tagja, a VMSZ helyi szervezetének elnöke is megerősítette, nem volt egyszerű a feladat.

— Úgy is fogalmazhatnék, hogy harmincéves probléma itt Lukácsfalván, valamikor a ’70-es években lett ugyanis az útra szánva egy nagyon vékony aszfaltréteg. Az alatt az idő alatt nagyon sok minden megváltozott, megnövekedett a forgalom, továbbá új utak csatlakoztak a faluba, és a meglévő aszfalt nagyon rossz állapotba került. Lukácsfalva kicsi, mintegy 300 lelket számlál a falu, és egy ilyen kis településre sem a város, sem az ország nem igazán szeret nagyobb mennyiségű pénzt fordítani. Rengeteg munkámba telt, hogy ezt véghez vihessük. Úgy kellett kikönyörögni az egészet, hogy felismerjék a városi vezetők, nekünk is valamire szükségünk van. Ez nemcsak a mi javunkat szolgálja, hanem a környező települések, Erzsébetlak, Écska, Muzslya lakosainak is megkönnyíti a mindennapjait, ezen az úton járnak ugyanis Belgrádba, mert lerövidítik a távot, és itt kisebb a forgalom. Ezekkel az érvekkel sikerült valahogy meggyőznünk a városatyákat, hogy ezt a 600 méternyi utat megépítsük, és ilyen szempontból is élhetőbbé tegyük a falunkat — mesélte az új útburkolat kapcsán Bakos Ervin.

A kis település nagy tervei

* Mi lenne a következő dolog, melyet igényelne ez a kis közösség?

— Tervek állandóan vannak, és folyamatosan kell fejlődnünk, de mivel ilyen kis falu vagyunk, sokkal éberebbeknek kell lennünk, mint a többieknek. Erre az aszfaltra több településnek is szüksége lett volna, Erzsébetlakon, Écskán, sőt Muzslyán is biztos lett volna olyan út, amely javításra szorul, de azt is meg kell érteniük az illetékeseknek, hogy nekünk is élnünk kell, és az ilyen kis településeket, mint Lukácsfalva, sem szabad elhanyagolni. Az idei évben rengeteg dolgot megoldottunk, például felszámoltunk egy illegális szeméttelepet. A temetőnket rendeztük, és hiszem, hogy ilyen szép sosem volt a sírkert, a falu viseli gondját, még nincs állami kezekben. A jövőt illetően azt tervezzük, hogy előbb-utóbb a gázt is bevezessék a házakba, ami szintén égető probléma, valamint az esőelvezető csatornákat rendbe tegyük a faluban, hogy ha netán extrém időjárási viszonyok lennének, akkor a víz elvezetése működjön. A közeljövőben szeretnénk egy ökokutat is üzembe helyezni, mert nem tudjuk, mennyire reális az az elvárás, hogy az elkövetkező egy-két évben vízvezeték-hálózatot építsenek ki Lukácsfalván, hiszen ez még a városban sincs elrendezve. Az ökokútra ígéretet kaptunk, és nagy erőkkel dolgozunk rajta, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb megoldást, hogy egészséges ivóvizük legyen az itt élőknek. A nagyobb tervek közé tartozik a szennyvíz elvezetése, mely egy óriási projektumunk, Lukácsfalva ezt önerőből nem tudja kigazdálkodni, sőt, valószínűleg a város sem, de azért a dokumentáció elkészítése tervben van. Annyi bizonyos, hogy ez óriási munka lesz, és pénzforrásokat is találnunk kell, de én nem tartom lehetetlennek.

* Egyik bejegyzésében a közösségi médiában azt írta — éppen amikor elkezdték az utat csinálni —, hogy egyeseknek ez sem fog tetszeni, mert keskenynek találják…

— Sajnos van egy olyan jelenség itt a faluban, hogy évtizedek óta az emberek mindig elégedetlenek, és amikor történik valami pozitív, akkor arra hirtelenjében nem is tudnak reagálni. Viszont rengeteg munkát fektetünk be minden kis projektumba a kapcsolatkiépítéstől a fizikai megvalósításig. Ettől eltekintve megtörténik, hogy bizonyos személyek, akik régebben vezették a falut, és nem tudtak különösebb eredményt elérni, mert nem voltak elég aktívak, még ezt a szépítést is zokon veszik. Szerintem mindenkinek be kellene kapcsolódnia egy ilyen kis közösségnek az életébe, mert csakis így lehet előrehaladni, és megakadályozni, hogy az eltűnés szélére sodródjunk. Nagy örömömre szolgál, hogy most viszonylag közel vagyunk a városhoz, mert az utat úgy-ahogy megjavítottuk. Úgy gondolom, hogy ez még nem a vége, és nagyon reménykedem abban, hogy a falu nem fog eltűnni.

* Kik járultak hozzá, hogy ez az út mielőbb fel legyen újítva?

— Ezúton szeretnék köszönetet mondani Nagybecskerek Város elnökének, Simo Salapura polgármesternek, aki megértette, hogy ez nekünk itt helyben nagyon nagy gond, és hozzájárult az aszfaltburkolatnak a kiépítéséhez, továbbá Bakos Józsefnek, aki évek óta a szívén viselte ezt a projektumot.

Az eladó házak gyorsan elkelnek

* Egyébként mi a helyzet a faluban, vannak-e eladó házak?

— Ha van is eladó ház, az gyorsan elkel. Kétfajta ember költözik ide. Az egyik csoport csak a hétvégére jön, például Belgrádból vagy más nagyobb városokból, valamint vannak, akik — nagy örömömre — családos emberek, és ideköltöznek. A város lényegében 15 percre van tőlünk, tehát gépkocsival nem nagy táv, sőt még biciklivel sem. Persze a városnak is van előnye, de a falunak úgyszintén. A nyugodt életnek is van szépsége, itt még a kapukat sem kell annyira zárni, nagyobb lopások nem történtek, gyilkosságról nem tudunk.

* Régen a konyhakertészeiről volt híres a település. Mára mennyien maradtak, illetve mi az, amivel az itt élők foglalkoznak?

— Most mintegy öt család dolgozik ebben az ágazatban. A korábbi időszakkal összehasonlítva elmondhatom, hogy 2004-ben még 34 család foglalkozott valamilyen szinten konyhakertészettel. A város közelsége miatt sokan inkább bejárnak dolgozni a különféle üzemekbe. A munkafolyamat is megváltozott, hiszen valamikor 1-2 holdnyi földterületen is lehetett kertészkedni, most viszont legalább 30-40 hold szükséges. Valójában ugyanazon a területen gazdálkodnak a kertészek, mint például húsz évvel ezelőtt is, csak éppen minden más megváltozott, gondoljunk például a gépesítésre.

* Munkásokat lehet-e találni?

— Lényegében lehet, mert vannak erre ügynökségek, csak felhívjuk őket telefonon, és máris szervezik a munkaerőt. Alkalmanként egy-két kisbusznyi embert tudnak küldeni, csak meg kell fontolni, hogy gazdaságilag kifizetődő-e. Például ebben a nagy szárazságban megnövekedtek a költségek, és mindennapi számolást igényel, hogyan is lépjünk tovább.