— Elemeztük az elmúlt évet, megtartottuk a beszámolókat. Elmondtuk, mi az, ami pozitívum volt számunkra, hogyan éltük meg azokat a dolgokat, amelyekből tanulhatunk a jövőben. Rátértünk arra is, melyek azok a kihívások, ahol még fejlődnünk kell. Egymástól tanácsot, segítséget kérünk az esetleges megoldásokra — összegezte Gabona Ferenc elnök. — Továbbra is a vezetőképzés az a fontos terület, amelyre nagy hangsúlyt helyezünk. Az idén is támogatjuk azokat a cserkészeket, akik vállalják a továbbképzést. Az elmúlt harmincöt évben a cserkészeink szerte Vajdaságban kimagasló eredményeket mutattak fel, és olyan tevékenységet folytattak, amelyre mindannyian büszkék vagyunk. Nemcsak azokat emeljük ki, akik most cserkészettel foglalkoznak, hanem azokat is díjazzuk, akik tesznek valamit a cserkészetért, de azokról is megemlékezünk, akik már nincsenek az élők sorában.

A szerző és a VMCSSZ felvételei

A közgyűlés előtt szentmisét szolgáltattak, melyet Masa Tamás atya, a cserkészek lelki vezetője mutatott be. Elmondta, a cserkészet a jellemformálás mellett vallásosságra, haza- és Isten-szeretetre nevel.   

A VMCSSZ idei kitüntetettjei Földvári Kálmán (1912—2004), akinek hozzátartozói nem tudtak jelen lenni, de átvehetik majd a Kaszap István posztumusz elismerést. Sík Sándor-plakettben részesült Farkas Zsuzsanna, Lendvai-Lintner Imre, Vekov Imre — a két utóbbi díjazott nem tudott jelen lenni az ünnepségen. Buzetzky Ferenc-plakettet vehetett át Szarvák Cecília, Herédi Tivadar, Detki Dániel és Vass Zoltán. Teleki Pál támogatói plakettel pedig e sorok íróját jutalmazták meg. 

Farkas Zsuzsanna hangsúlyozta, nagyon hálás az elismerésért.

— Sík Sándor egy nagyon sokrétű cserkészvezető volt, aki a cserkészet pedagógiájában, a költészetben és a vallási életben egyaránt aktív szerepet vállalt. Úgy gondolom, ő méltó példa arra, hogy mi, cserkészvezetők milyen sokrétűen tudunk tenni a vajdasági, illetve a magyar cserkészközösségért, éljünk bárhol is a világban. Mindig vannak nehézségek és kihívások, ahogy korábban is voltak, viszont ezeket leküzdve, a kihívásokat teljesítve tudjuk erősíteni a cserkészetet. Fontos, hogy a mai rohanó világban néha megálljunk, egy kicsit visszatekintsünk a múltba, nosztalgiázzunk azon, hogy mi történt például 2006-ban az őrsvezetőképző táborban vagy a 2014-beli jubileumi nagytáborban. A közgyűlés kezdetén a Turul-emléktáblát megkoszorúzva Sztoján atya, aki az első őrsnek a tagja, őrsvezetője és a szövetség első elnöke volt, röviden összefoglalta a Turul őrs jelentőségét, és azt, hogy milyen fontos, hogy itt van Muzslyán, Vajdaságban a cserkészet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az 1909-ben és az 1910-ben kiadott gimnáziumi évkönyvben Králik László fordította le magyar nyelvre elsőként a Cserkészet fiúknak könyvet, és hogy igazából a magyar cserkészetnek Nagybecskerek a bölcsője.

A Buzetzky Ferenc-plakett díjban részesülők közül a muzslyai Szarvák Cecília kiemelte, az elismerés számára a megbecsülésről és a bizalomról szól.

— 1992-ben álltunk be a férjemmel, Lászlóval mint cserkészszülők, hogy segítsük a gyerekeink cserkésztáborozását, és a mozgalomban maradtunk. 1998-ban plébános urunk beajánlott a Külföldi Magyar Cserkészszövetség németországi kiképző táborába kiscserkész-segédtisztjelöltnek, és ott fejeztem be a képzést.

A három horgosi díjazott közül Detki Dániel a 11. számú Nepomuki Szent János Cserkészcsapat tagja, és több mint húsz éve foglalkozik cserkészettel. Kijelentette, ha valakinek ajánlania kellene a cserkészetet, azt mondaná, hogy a cserkészek élete tele van kalanddal és sok olyan történéssel, amellyel a hétköznapi életben kevésbé lehet találkozni.

Herédi Tivadar cserkésztiszt a következőket nyilatkozta:

— 1994-ben kezdtem a cserkészetet, a horgosi csapat is akkortájt alakult meg. Én a kiscserkész és a cserkész korosztályban végigjártam a teljes ranglétrát, és azok a barátok, akiket abban az időszakban szereztünk, továbbra is megvannak, tartjuk a kapcsolatot. El kell mondanom, hogy én kevésbé szeretek a kirakatban lenni, és nem vágyom arra, hogy munkámat nyilvánosan elismerjék, de ennyi év távlatából azért jólesik, hogy mások is értékelik a tevékenységemet, és látják mindazt, amit az elmúlt harminc évben teremtettem. 2021-ig aktív voltam, majd családot alapítottam, és egyéb kötelezettségeim is vannak, de ha keresnek, akkor szívesen besegítek.

Vass Zoltán is nagy megtiszteltetésként élte meg a díjat.

— A napokban beszélgettünk arról, hogy valamikor a ’90-es években és a 2000-es évek első felében nagyon aktívan cserkészkedtünk. Áhítattal és csodálattal figyeltük, amit a két világháború között a magyar cserkészet megélt és megteremtett, az akkori vezetőkre pedig példaképként tekintettünk. Ha visszanézünk, a cserkészmúltunk már lényegesen hosszabb, mint amennyi a két világháború között a nagy ősöknek megadatott. Azt persze nem hisszük magunkról, hogy mi hozzájuk hasonlíthatóak volnánk, de örülünk, hogy a fiatalok a mi munkánkat is értékelik. A cserkészetnek a ’90-es években, amikor Sztoján atyáék elindították, megvolt a maga sajátos szerepe, ma viszont még nagyobb szükség van rá, hiszen mindenki előtt nyílt titok, hogy a közösségünk létszáma jelentősen megcsappant. Ez hatványozottan igaz a fiatalokra, akik közül azokat, akik itt maradtak, érdemes egy magyar közösségbe szervezni, és erre a cserkészet teljes mértékben alkalmas. 

A beszélgetés során feledhetetlen élményeket is felidéztek a jelenlévők, majd az ünnepség agapéval fejeződött be.