Részlet az előadásból

243... Ez nem a Télapó telefonszámának a töredéke, hanem a zentai-csókai Orpheus Theater színtársulat előadásának a címe. Ennek kapcsán beszélgettünk Gruik Bálinttal és Szabados Viktorral.
* Hogyan kezdődött a színészi pályafutásotok?
B.: - Tulajdonképpen az édesanyám ösztönzött arra, hogy elmenjek egy, a téli szünetben megszervezett színjátszótáborba. Jól tettem, hogy hallgattam rá, megszerettem.
V.: - Engem az osztálytársaim hívtak, aztán ott ragadtam.
* Hány tagja van a csoportotoknak?
V.: - Eleinte 6-7 lány volt és csak 2 fiú volt a csoportban, de később ez az arány megváltozott. A lányok időhiányra és más elfoglaltságokra hivatkozva kiléptek, így már csak egy lány szerepel a darabban, de pótolva a megüresedést, új fiúk léptek be a társulatba.
* Miért játszik felnőtt is a darabban?
V.: - Egyszerű a magyarázat: sajnos nem találtunk megfelelő diákszínjátszót erre a szerepre.
* Mennyire tudtok azonosulni a szerepetekkel?
B.: - Egy papot alakítok, akinek a karaktere elég nagy mértékben eltér az enyémtől, de amikor kiderült, hogy egy füves, perverz lelkészről van szó, és nem egy unalmas figuráról, könnyebben megbarátkoztam a szereppel.
V.: - A valóságban még nem próbáltam koldulni, de a 6 hónapig tartó próbafolyamat alatt elég jól belejöttem az alakításba.
* Mennyi beleszólásotok van a darab rendezésébe? Beépíthettek saját ötleteket?
V.: - Természetesen, ha kivitelezhetőek és jók az ötleteink. Bár ez nemigen szokott előfordulni...
* Meséljetek nekünk: hogyan zajlik egy-egy próba?
B.: - Hetente kétszer van próbánk, ilyenkor 7-re kell mennünk, 8-ra összeverődik a társaság, és kb. fél 10-ig próbálunk. Bemelegítésként szituációs gyakorlatokat végzünk.
* A 243 című darabot melyik korosztálynak ajánljátok leginkább?
V.: - Szerintem 12 éves kortól már igazán emészthető ez a történet...
B.: - Úgy gondolom, a 35-40 éves nők és az 50-60 éves férfiak számára még élvezhető a krimi.
* Mennyire kovácsolódott össze a csapatotok ez alatt a pár hónap alatt?
V.: - Nagyon. Most már mindannyian a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumba járunk, ez is megkönnyíti a folyamatos kapcsolattartást.
* Ez a hobbi mennyi időt vesz el a szabad időtökből?
B.: - Mivel egyszerre három színjátszó csoportban is játszom - az Adai Színtársulatban, a Zentai Kamara Színházban és az Orpheus színtársulatban - ezért igen sok időt kell ráfordítanom. Ez egy picit meg is látszik a bizonyítványomon, de nem bánom, mert megéri.
V.: - Én csak az Orpheus Theater tagja vagyok, így nem kell sok mindenről lemondanom a színjátszás kedvéért. A tanulmányi eredményeim pedig változatlanul jók.
* Került-e közületek valaki váratlan helyzetbe a színpadon?
B.: - A magyarkanizsai előadáson például, amikor füvet adtam Andrijának, és ő azt meggyújtotta, a parázs valahogy rákerült a székemre. Ezt a bakit persze csak akkor vettem észre, amikor már ráültem a székre... Igencsak kellemetlen volt, de kénytelen voltam fapofával tovább játszani. Egy másik alkalommal, az Antigoné című darabban, amikor Kreón királyt alakítottam, és éppen a halott gyermekemet tartottam a kezemben, nem tudtam megállni, hogy ne nevessek...
* Véleményetek szerint hogyan viszonyulnak a mai fiatalok a színház világához?
B.: - Egyáltalán nem pozitívan. Sem a szülők, sem a tanárok nem szoktatják a diákokat színházszeretetre, talán mert ők maguk sem színházkedvelők. Mert ha a fiatalok nekik szóló darabokat tekintenének meg, biztos beleszeretnének a világot jelentő deszkákba.
* A közeljövőben milyen darabot készültök színre vinni?
V.: - Következő előadásunk címe Az ormányos fehérelefánt balladája, de erről bővebben most nem szólnék, mert egyelőre még titok övezi az előadást.