* 2014-ben került először a vásárlók elé a Réel csoki. Honnan ered a saját csoki ötlete?

– Az első impulzus 2014 tavaszán ért bennünket egy kiránduláson Belgiumban, ahol elég sok, csokival kapcsolatos programon vettünk részt. Akkor még egyetemisták voltunk a feleségemmel, és mivel én vállalkozócsaládból jövök, számomra magától értetődő volt, hogy vállalkozni fogok, csak még nem tudtuk eldönteni, mi legyen a profil, több ötlet felmerült, ekkor jött velünk szembe a kézműves-csokoládé. Akkor még csak annyi, hogy forgalmazzunk csokoládétermékeket, de nem jól jött ki a matek, ezért vágtunk bele a saját csoki készítésébe. Ezt követte két-három hónap kutatómunka, 2014 decemberében már részt vettünk a zentai és a szabadkai karácsonyi vásáron, már Réel névvel, celofántasakban, matricás csokikkal. Abból indultunk ki, hogy ha karácsonykor nem tudunk csokoládét értékesíteni, akkor az év többi napján sem fog sikerülni. Szerencsére nagyon jól sikerültek a vásárok, ezután alapítottuk meg a vállalkozást.

* Ez arra utal, hogy ti magatok is szeretitek a csokoládét. Vagy ez nem feltétel?

– Szeretjük, igen. A feleségem nagyon csokoládés, én inkább az ízeket, a gourmet részét élvezem. Kezdettől fogva az volt a vágyunk, hogy valami különlegeset alkossunk külsőleg és belsőleg egyaránt. Az értéket kerestük, azt szeretnénk átadni. S itt arra is gondolok, hogy a csoki és a fagylalt fogyasztása élmény is legyen. A látvány és az íz is. A boltot is így alakítottuk ki, figyeltünk a hangulatára, szerintem élmény ide betérni.

* Ezzel egyetértek, ráadásul látva ezt a sokféle formájú és ízű csokit, az embernek összefut a nyál a szájában. Ki találja ki az új ízeket?

– Ez mindig közös ötletelés eredménye. Jönnek az inspirációk, akár egy különleges étel fogyasztása után. A múltkor például egy különleges, karamellizált diós, körtés salátát ettünk, s azt mondtuk, milyen jó lenne ez fagyiban. Ilyenkor ezt ki is próbáljuk. Van, ami kísérleti szinten marad, s olyan is, amiből rögtön kész termék lesz.

* Milyenek a vásárlói visszajelzések? Vannak kedvencek, melyek mindig fogynak?

– Ez változó. Van néhány toptermék, egyebek között a sós karamell, mellyel több nemzetközi díjat is nyertünk, vagy a dubaji csokoládé, melyet saját gondolatunk szerint alkottunk meg, szintén nagyon keresett. A topízek mellett olyan is van, amely nem annyira fogy, de különleges. Például egy gyömbéres-mandulás csoki vagy a levendulás-búzavirágos. Mi ezeket is szeretjük, és nem csak azokat a termékeket áruljuk, amelyek a leginkább fogynak és profitot termelnek, egy teljes ízrepertoárunk van, így mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelőt, és ha úgy tartja kedve, tud kísérletezni is.

* Honnan a Réel Chocolate név?

– Nemzetközi nevet kerestünk. Belga csokoládé az alapanyagunk, Belgiumban pedig franciául beszélnek, így esett a választás a réelre. Ez egy francia szó, annyit jelent: valódi, eredeti, igazi, ami mind igaz az általunk használt alapanyagokra, illetve a végtermékekre is. Mi nem használunk ízfokozót, adalékot, színezéket, valódi ízekből, anyagokból készítünk valódi értéket és terméket, ez a név mögötti filozófia.

* A minőségi alapanyagok nem olcsók. Mennyire tudtok egyensúlyozni az árazás tekintetében úgy, hogy megérje a vásárlónak és nektek is?

– Azt nem mondom, hogy ezzel nem foglalkozunk, de túl sokat nem. Ha új terméket készítünk, nem azt nézzük, hogy mi lesz az ára, megcsináljuk a legjobb tudásunk szerint, s amikor tökéletes az íz, a textúra, és a csomagolást is kigondoltuk, akkor be tudjuk lőni, mennyibe kell hogy kerüljön. Olyan is volt, amire azt mondtuk, ez nem lesz piacképes, mert nagyon drága lett, s inkább elengedtük, de ez nagyon ritka. Van, amiből nem engedünk. Nem az a cél, hogy olcsó legyen, és nem is az, hogy minden sarkon ott legyen a Reél csokoládé, és mindenki azt egye. A viszonteladók körében is válogatunk. Ha valaki viszonteladó szeretne lenni, előbb kérünk fotókat a boltjáról, megnézzük, hogyan kommunikál, mit képvisel, utána döntjük el, hogy tudunk-e együttműködni. Ezt már az elején meghatároztuk, hogy mivel prémiumterméket állítunk elő, csak prémiumkörnyezetben lehessen megvásárolni. Már az első másfél év után kaptunk felkérést nagyobb üzletláncoktól, de nemet mondtunk rá, hiszen úgy gondoltuk, nem lenne jó hatással a márkánkra. De ott a termékünk például Belgrád diplomatanegyedeiben a legexkluzívabb borszaküzletekben vagy 2017 óta a belgrádi reptér free shopjában is.

* A különféle ételérzékenységgel élők is tudnak tőletek vásárolni?

– Igen. A kommunikációnkon még kellene csiszolni, s ennek most jön el az ideje, de a mi csokoládéink, például az étcsoki teljesen laktózmentes. Minden csokoládénk gluténmentes, kivéve azt, amely ostyát tartalmaz, ilyen a sós karamell, de a csokik és a fagyik 95 százaléka is gluténmentes. A fagyiknál ez külön jelölve is van, ráadásul arra is figyelünk, hogy milyen édesítőszert használunk. A vállalkozói lét egyik öröme és nehézsége is egyúttal, hogy a változásokra milyen intenzitással és lélekjelenléttel tudunk reagálni.

* Fontos a csomagolás, vagy a finom csoki eladja magát?

– Én a diplomám szerint építőmérnök vagyok, én tervezem a csomagolásokat, a fotókat is főleg én készítem, mert számomra ez egy pluszkihívás. Az arculat kialakítása, a papír kiválasztása, ezek fontos dolgok. Mi a csomagolással is megadjuk a tiszteletet a csokoládénak.

* Miért jelentkeztetek a Rohonczy Gedeon Mentorprogramra, hiszen a jelek szerint minden nagyon jól alakul?

– Mert vannak olyan dolgok, amelyekben még nem vagyunk elég erősek, például ilyen a már említett kommunikáció. Ez egy szintlépés lenne, s nekünk fontos a fejlődés. Nem az a lényeg, hogy kapacitást növeljünk, a fejlődésen egy folyamat fejlődését vagy egy cégkultúra fejlesztését értem. A mentorprogramban ezt a lehetőséget láttuk meg. A másik ilyen tényező a marketing, melyre elég jó a rálátásunk, de a gyakorlati megvalósításnál szükséges még fejlődnünk, mert nagyon gyorsan változik a világ, tudni kell tartani a lépést. Emellett itt a csokoládémúzeumunk, melynek üzemeltetése már a turizmushoz tartozik, s ebben sincs túl nagy tapasztalatunk. Jól működik, van sok látogató, de tudjuk, hogy ebben sokkal több rejlik, azt viszont nem, hogy hogyan tudnánk még jobban felfejleszteni. Itt is elkel a segítség.

* Milyenek az első benyomások, hiszen a mentorok már elkezdtek veletek dolgozni?

– Nagyon pozitívak. Vezető mentorunk Hajnal Virág, akit nagyon régóta ismerünk, szakmailag is sokat köszönhetünk neki. Azért tart a cégünk ott, ahol, mert az általa szervezett konferenciákon, programokon nagyon sok tudást gyűjthettünk, így külön öröm volt számunkra, hogy őt kaptuk vezető mentorként. Elkezdődött a munka, a történetünket most öntjük bele egy kommunikációs tölcsérbe.

* Szerepel-e a terveitek között, hogy a nemzetközi piacra is betörjetek?

– Nem. Mi nem akarunk nagyobbak lenni, és több csokit gyártani, a nemzetközi piac viszont a volumenről szól. Szoktunk szállítani évente Bosznia-Hercegovinába és Montenegróba, de a fő cél, hogy saját környezetben tudjunk saját terméket, értéket, élményt adni. Mi ebben leljük igazán örömünket, illetve ebben mérjük a sikert. Nem árulok el titkot, hogy a nyáron Szabadkán is nyitunk egy saját csokoládéboltot fagyizóval.

* Itt, Zentán a Réel boltban a csokoládé és a fagyi mellett több kézművestermék is található, például borok, röviditalok, kávé, tea, melyet más vállalkozók, kézművesek készítenek. Miért?

– Szeretnénk segíteni őket, de mi is jól járunk, hiszen többen betérnek a boltba. Sok turista szeretne helyi terméket fogyasztani, és itt volt ez a piaci rés – úgy gondoltuk, belefér néhány más termék is a csokiboltba. Az egyébként koncepció volt, hogy helyi borokat is áruljunk, ráadásul mivel ajándékcsomagokat is készítünk, az itt található termékek ebbe is jól illenek. Természetesen megválogatjuk, kikkel működünk együtt, olyan kisipari termékeket lehet itt találni, amelyek beleillenek a koncepciónkba, mert azok is ugyanazokat az értékeket és minőséget képviselik, mint mi.

* Hol látod magatokat öt–tíz év múlva?

– Hátradőlni biztosan nem fogok, bár öt éve még volt egy olyan elképzelésem, hogy néhány dolgot megcsinálok, minden a helyére kerül, s életünk végéig így marad majd. Aztán rájöttem, hogy ez egy illúzió. A változás állandó, s mi minden évben megvizsgáljuk, mi az, amin még javítani kell, ezért vagyunk mindig egyre jobbak. És itt főleg a munkafolyamatokra gondolok, arra, hogy hogyan érezzük magunkat a cégben. Remélem, hogy öt év múlva még több boltunk lesz. Az is célunk, hogy a vásárlóink ne csak a terméket vegyék meg, hanem afféle márkanagykövetként is kötődjenek hozzánk.

* István, otthon a családban mindenki kizárólag Réel csokit eszik?

– Nem. (Mosolyog.) Három gyermekünk van, miattuk más csoki is található otthon, de ha bejövünk, mindenki bekap néhány falatot, ők legjobban a macskanyelvet szeretik. 

* Amikor utaztok, mindenhol megkóstoltok valami helyi ételkülönlegességet, csokit, fagyit? 

– Igen. Kíváncsiak és nyitottak vagyunk az új impulzusokra. Ha van rá idő és lehetőség, elmegyünk egy jobb étterembe, ahol inspiráló gasztronómiai élményeket tudunk begyűjteni. Ez a csokiboltokra és a cukrászdákra is érvényes. Megnézzük, milyen ízkombinációk vannak máshol, s arra is ügyelünk, hogy járjunk kiállításokra, tisztában legyünk az aktuális trendekkel. Most például Brüsszelbe megyünk a kolléganőkkel egy csokibolttúrára, mert fontos, hogy ők is magukba szippantsák a csokoládékultúrát. Azon vagyunk, hogy a nálunk dolgozók számára ez olyan hely legyen, ahol jól érzik magukat, a betevőt is megteremtik, és nem úgy jönnek a munkahelyükre, hogy jaj, megint be kell mennem dolgozni…

* Ha életed végéig csak egyféle ízű csokit vagy fagyit ehetnél, mi lenne az?

– Ez nagyon nehéz kérdés. Most a jelenlegi favoritot mondanám. Van egy újabb termékünk, egy karamellizált tejcsokoládé, de az étcsokit is szeretem, és azt is, hogy ropogjon. Fagyiban a tejeset szeretem, és a sorbet-t is. A mangófagyi az állandó, de a mandarinos még jobb. Ezt egyébként Olaszországban kóstoltuk először, amikor még nem is volt fagylaltunk, csak terveztük, de ott eldöntöttük, hogy ha egyszer lesz, a mandarinos fagyi biztosan a kínálat része lesz. S az emberek is szeretik ezt az igazi nyári, citrusos, lágyabb ízvilágot. Azt hiszem, erre a kérdésre nem tudtam válaszolt adni. (Nevet.)