A Nyugat-Bácskában található Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum nem csupán régiónk egyik legértékesebb, máig fennmaradt vizes élőhelye, hanem egy kulturális értékekben is bővelkedő vidék, mely kiváló célpontja lehet egy hétvégi kiruccanásnak, de akár egy hosszabb nyaralásnak is – egy hely, ahol a Duna még ma is saját törvényei szerint alakítja a tájat, és ahol a természet közelsége egészen új arcát mutatja Vajdaságnak.

Homokzátony a Dunán

Vajdaságot, Bácskát említve többnyire a búzamezők, a végtelennek tetsző síkságon elterülő falvak jutnak eszünkbe. De egy sokkal vadabb, zöldebb, természetközelibb kis világ is fellelhető vidékünkön. Ez a Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum, mely a Duna szerbiai szakaszának egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt ártéri tája. A természetvédelmi terület a Duna bal partján húzódik, mintegy 20 000 hektáros területen. Különleges értékéhez az is hozzájárul, hogy nem önmagában áll: északon a magyarországi Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz, nyugaton pedig a horvátországi Kopácsi-réthez kapcsolódik. Ez a három táj együtt egy határokon átívelő, nemzetközi jelentőségű ökológiai egységet alkot, ahol a természet fittyet hány az országhatárokra. A folyók, erdők, mocsarak és nádasok összefüggő rendszere egy olyan élővilágnak ad otthont, amelyből Európában egyre kevesebb maradt. Csupán a Duna deltája bír még hasonló jelentőséggel.

A holtágak vize nemcsak a hűsölni vágyókat, de a horgászokat is vonzza

A Felső-Dunamellék legnagyobb értéke az, hogy a Duna itt még valamelyest emlékeztet egykori önmagára. Itt még megmaradt valami kevéske abból a régi Dunából, amely évszázadokon át szabadon formálta környezetét. A folyó mellékágakat nyit, holtágakat hagy maga mögött, elönti az árteret, és ezzel újra meg újra életet teremt. A klímaváltozás és a különféle emberi beavatkozások azonban itt is megtették hatásukat: sokszor nem érkezik már tavasszal a zöldár, néhány állat- és növényfaj igencsak megritkult, az a kevés érintetlenül maradt vadon pedig rohamosan urbanizálódik.

Azért a lüktető vízi világ még ma is páratlan élővilágnak ad otthont. A területen több mint 280 madárfajt azonosítottak. A rétisas- és a feketególya-állományra különösen büszkék lehetünk. Ám a rezervátum nemcsak a madarak paradicsoma: mintegy 51 emlősfaj él itt, köztük szarvasok, vaddisznók, vidrák és számos kisebb ragadozó. Az utóbbi években a hódok populációja különösen erősen nőtt, őket egyébként az 1990-es években telepítették vissza. 

Kilátás az ártéri világra a kiskőszegi hegyről 

A Felső-Dunamellék azonban nemcsak természetvédelmi terület, hanem élő kultúrtáj is. A környező települések – Bezdán, Monostorszeg, Bácskertes és Apatin – évszázadok óta együtt élnek ezzel a csodálatos vízi világgal. A helyiek életmódját, hagyományait, szokásait, ételeit mind meghatározta a Duna közelsége. Érdemes figyelmet fordítani a vidék történelmére és kultúrájára is, ajánlott meglátogatni az olyan értékeket, mint a kupuszinai és a monostorszegi tájház vagy a Zombori Városi Múzeum, illetve a Duna Menti Svábok Múzeuma. Az épített örökség részeit is fel lehet – és fel is kell – keresni. Zombor és Apatin történelmi belvárosán kívül a Bezdán melletti Ferenc József-zsilip is érdekes lehet, hiszen ez volt Európa első betonzsilipje. 1854-ben mindössze 90 nap alatt épült fel, és mivel akkoriban még nem létezett cementgyártás, helyben égették a cementet, mégpedig a Kamancról (Kamenicáról) hajóval idehozatott márgából.

A természetjárók számára a rezervátum kiváló célpont. Gyalogos túrák során a látogatók bejárhatják az ártéri erdők ösvényeit, felfedezhetik a kisebb mellékágakat, holtágakat, mocsaras tisztásokat. A hajnali vagy a kora esti órákban egy-egy lesre felkapaszkodva nagy esély van arra, hogy vadon élő állatokat fogunk látni. Az erdei ösvényeken a figyelmesebbek ritka növényfajokkal is találkozhatnak.

A vízitúrák szerelmesei számára a Duna és mellékágai különösen vonzóak lehetnek. Tapasztalataim alapján csónakkal vagy kajakkal, kenuval utazva egészen más perspektívából tárul fel a táj: a víz felől az ártéri erdő szinte dzsungelszerű, a nádasok között suhanva pedig valóban úgy érezheti magát az ember, mintha egy érintetlen világba érkezett volna. Sajnos, a vízi úton történő határátlépés kérdése még sok-sok évnyi törekvés után is vitás, pedig milyen jó is lenne leevezni Bajától egészen Bezdánig, vagy éppen fordítva! A vízitúrák iránt érdeklődőknek viszont jó hír, hogy a környéken már több helyen is van lehetőség kenubérlésre. A csatornák, holtágak némelyikén tiltott a belső égésű csónakmotorok használata, így a kikapcsolódni vágyókat sem zaj, sem pedig kéretlen hullámok nem fogják zavarni ezeken a helyeken.

A folyó menti erdőt mellékágak szabdalják

A fürdési lehetőségeket se feledjük, nyáron kiváló alkalom nyílhat erre is. A természetjárásban és az úszásban pedig ki ne éhezne meg – illik megkóstolni a helyi specialitásokat. Számos ínycsiklandó halétel közül választhatunk, de azért más finomságokat is kóstolhat az, aki betér valamelyik hangulatos, vízparti csárdába. A legnépszerűbb talán a Pikec Csárda, mely gyönyörű helyen, a Duna-parton, a Baracskai-Duna ág torkolatánál helyezkedik el. A Pikec mellett viszont nem elhanyagolható a dunai híd lábánál elhelyezkedő Csárda a Vámpalotához vagy a sebesfoki csárda sem. Az apatini Duna-parton is számos népszerű étterem sorakozik, de érdemes átugrani Horvátországba is, ahol a nagynevű Csingilingi Csárdában kiváló vadételeket, sőt, rántott békacombot is kóstolhatnak a bátrabbak.

A vizekben mintegy 50 halfaj úszkál, ami a sporthorgászok számára is különösen vonzóvá teszi a környéket, nem meglepő módon. A vidék régóta ismert a horgászok körében. Itt azonban a pecázás több puszta sportnál: a helyi kultúra része, a vízzel való kapcsolat egyik legősibb formája. Meg kell jegyezni, hogy a rezervátum vizeire külön horgászengedélyt kell kiváltani, mely a magyar–szerb határtól egészen Apatinig érvényes a Dunára és a védelem alatt álló belvizekre. Akadnak területek, ahol bizonyos időszakban teljesen tiltott a pecázás, erre táblák figyelmeztetnek. De erről majd a horgászrovatban szólunk bővebben…

A kerékpáros turisták is egyre gyakrabban ejtik útba a Felső-Dunamelléket. Szuper élmény lehet áttekerni a hídon a Drávaszög lankái felé, ott pedig betérni egy hűs borospincébe, vagy a hegytetőről nyíló kilátásban gyönyörködni, ahonnan szép időben egészen Zomborig vagy a Mecsekig ellátni. Aki nem szereti az emelkedőket, az a dunai töltésen is biciklizhet, akár a magyar–szerb határtól egészen Apatinig. A látogató ugyanúgy találkozhat vadon élő állatokkal, mint takaros, falusi portákkal, helyi ízekkel, régi történetekkel.

A Karapancsa rengetege

A Bajai-csatorna partján nyáron a karapancsai ökoközpont várja a látogatókat. Itt egy tanösvényen haladva ismerkedhetünk a tölgyerdővel és annak élővilágával, valamint előzetes bejelentkezés esetén katamarános túrára is lehetőség van csoportok számára a csatornán. Érdekesség, hogy maga Alfred Brehm, a híres zoológus is meglátogatta ezt az erdőséget 1878-ban, ornitológiai gyűjtése során. De nem érkezett egyedül: Rudolf trónörökös is vele tartott, aki szintén el volt ragadtatva a vidék természeti gazdagságától. És ha már Karapancsa: a legendákkal átszőtt tölgyrengeteg magyarországi oldalán, Hercegszántó közelében található vadászkastély is megér egy kirándulást!

Aki ide látogat, nem csupán egy természetvédelmi területet fedez fel, hanem egy külön kis világot. Itt a természet ritmusa még erősebben diktál. A Felső-Dunamellék nem nagy látványosságokkal hódít, hanem csenddel, madárcsicsergéssel, illatokkal, ízekkel és apró részletekkel: egy víz fölé hajló fűzfa látványával, egy jégmadár röptével, a csónak alatt fodrozódó víz halk neszével. Mindezek érdekében fontos, hogy amíg élvezzük a háborítatlan természet szépségét, ne tegyünk kárt benne, viseltessünk tisztelettel iránta, hogy a jövő nemzedékeinek is megadasson ez az élmény.