Egy fontos felvetés, figyelmeztető gondolatsor a magyar film napja alkalmából.

Ma, szerencsénkre, már nemcsak mainstream hollywoodi filmgyártás létezik, hanem alternatív, kisközösségi, a gyártási költségek tekintetében a kisközösségek — mint amilyenek a kisebbségi etnikai közösségek — által is finanszírozható filmgyártás is. A vajdasági magyar film története befejezetlen, nincs megírva, csupán részleges. Ezt mielőbb pótolni kellene, mert mindmáig nincs egy egységes összefoglaló, a kezdetektől napjainkig készült filmek tartalmi és kritikai bemutatása, filmműfaji számbavétele, karakterizálása. Ennek a munkának a beindítása, folyamatos végzése nem tűr halasztást. A kisebbségi magyar filmkultúránk iránt érdeklődők kutatási lehetőségét jelenleg komoly nehézségek akadályozzák. Ugyanis a kutatók, a délvidéki magyar vonatkozású mozgókép iránt érdeklődők számára nem áll rendelkezésre egy kisebbségi nemzeti filmarchívum, amelyben megtalálhatók, megtekinthetők lennének a napjainkig elkészült magyar filmek: játék-, dokumentum-, animációs filmjeink, illetve szélesítve a kört, a magyar nyelven játszó színházaink előadásairól készült felvételek gyűjteményével sem rendelkezünk. Örökségvédelmünk érdekében nem elégedhetünk meg a kutatási feltételek elégtelenségével. Mielőbb lépéseket kell tenni ennek létrehozására, a szanaszét heverő filmek begyűjtésére, azok szakszerű archiválására, kiegészítve a filmekkel kapcsolatosan az újságokban, folyóiratokban ez idáig megjelent filmkritikák, cikkek, hírek, fotók, sőt a rádiókban és televíziókban velünk, filmjeinkről készült ismertetők, interjúk begyűjtésére is. Mert minden műfajban az ez idáig készült filmjeink a kisebbségi léthelyzetünk kulturális, ideológiai, gazdasági stb. közállapotainak időszakait, traumáit, törekvéseit, sikereit és kudarcait tükrözik, dokumentálják. Egyszerre műalkotások, de értékes komplex, sokrétű történelmi- és társadalmiismeret-szerzési forrásanyagok a jelen és a jövő generációk számára.

A film összetett művészeti ág, ábrázolási mód, nemzeti kincs. Többek között ezért is fontos, hogy mielőbb olyan mozgóképes, saját kisebbségi magyar filmarchívumot hozzunk létre, amely lehetővé teszi múltunk, közelmúltunk és jelenünk sokszínű megismerését, továbbgondolását, széles körű népszerűsítését, közkinccsé válását művelődési és oktatási intézményeinkben.

Az eddigi egy helyben toporgás ellenére bízom abban, hogy ezek a teendők, belátható időn belül, rendszeres, intézményesített aktivitássá válnak szűkebb szülőhazánkban is.

A magyar film napja alkalmából az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata az idén filmestet szervez a Pesti Vigadóban, ahol fiatal alkotók műveit mutatják be, köztük a szabadkai származású K. Kovács Ákos számtalan nemzetközi filmfesztiválon díjjal jutalmazott Branka című filmjét is, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen végzett rendezők műveivel egyetemben. Tavaly, szintén a magyar film napja alkalmából, az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata szervezésében az Uránia Nemzeti Filmszínház online csatornáján, akkor is több más film mellett, bemutatásra került két vajdasági alkotás: Bicskei Zoltán Láttam című kisjátékfilmje és szerénységem A kamerás emberek című ismeretterjesztő dokumentumfilmje.

Siflis Zoltán,

Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező