home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Ámokfutás Twin Peaks-módra
Brasnyó Zoltán
2017.06.17.
LXXII. évf. 23. szám
Ámokfutás Twin Peaks-módra

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan viszolyognak majd a Twin Peaks harmadik évadától. Az ellenszenvet és a rengeteg értetlen arcot valahol meg is lehet érteni.

David Lynch kultuszsorozatának folytatása a frászt hozza a nézőre. Már az első két évad hangulata, furcsa karakterei és szövevényes történetvezetése is alkalmas volt arra, hogy megriassza a mindaddig Dallason, Magnumon és Izaurán szocializálódott tévénézőt, de a harmadik évad szinte a második perctől kicsapja a biztosítékot. Huszonhat esztendővel a második évad felejthetetlen és rémisztő befejező epizódja után újra itt van a borzongás, és visszatért Dale Cooper ügynök is, akiből mindjárt legalább három is van.

David Lynch és Mark Frost 1990-ben fenekestül felforgatta a televíziózást. Egy ország és később már szinte az egész világ azt találgatta, ki ölte meg Laura Palmert. Az amerikai ABC tévéhálózat vezetői türelmesek voltak a különc rendezővel és a vele tökéletes párost alkotó Mark Frost íróval, de mindvégig ragaszkodtak hozzá, hogy a Twin Peaks — sötét tónusa és egy cseppet sem szokványos pillanatai ellenére — végig követhető, nyomozós sztori maradjon.

A kérésnek az alkotók fogcsikorgatva próbáltak eleget tenni, egészen addig a pillanatig, amíg az ABC azt nem követelte tőlük, hogy a második évadban fedjék fel végre, ki ölte meg Laura Palmert. Kénytelenek voltak engedni, és miután drámai körülmények között kiderült, hogy Leland Palmer végzett a saját lányával, miközben természetfeletti, sötét erők irányították, az érdeklődés is erősen lanyhulni kezdett a sorozat iránt. A második évad második felére a rajongók nagy része — és maga David Lynch rendező is — mélységes gyűlölettel szemlélte, mivé lett a széria. Lynch mindmáig katasztrofálisnak tartja a teljes második évadot. Sietve, összecsapva kellett rövidre zárnia a sztorit. Az egyszeri nézők gyorsan kiábrándultak, azok pedig, akik rákattantak, jórészt egy életre beleszerettek a rendező stílusába, ötleteibe, bizarr meglátásaiba és karaktereibe. A második évad utolsó epizódja az egyik legijesztőbb és legszürreálisabb pillanata a televíziózás történetének. Szinte érthetetlen, hogyan úszta ezt meg Frost és Lynch.

Mindez azonban már a múlté: megérkezett a harmadik évad, elmúlt huszonhat év, David Lynch pedig a világ egyik legbefolyásosabb, leghíresebb és legjobb rendezője lett, akinek ma már senki sem mer nemet mondani. A Showtime hálózat tűzte műsorra az „új” Twin Peakset, Lynch pedig a lehető legszabadabb kezet kapott. Éppen ezért a tévésorozat már csak nyomokban emlékeztet az eredetire. Öt epizódon vagyunk túl a tizennyolcból, és mindaz, amit kapunk, sokkal inkább emlékeztet a Útvesztőben-re, a Mulholland Drive-ra vagy a Kék bársonyra.

A Szulejmánon, Szultánán és egyéb importszériákon felnőtt közönség jó messzire kerülje el. Még azok körében is vegyes a fogadtatása, akik egykoron remegve várták a Twin Peaks-estéket. Twin Peaks városának lakosai persze megöregedtek, a múlt tragédiái és megrázkódtatásai megsebezték a lelküket. Sokan sajnos már nem térhettek vissza az új sorozatba, akik viszont itt vannak, azokat nagyon jó újra látni. A Cooper ügynököt alakító Kyle MacLachlan azóta például játszott a Született feleségekben, Lynch Dűnéjében és egyéb mozikban is. A színész figyelme mostanság inkább a borászatra terelődött — sikeres bortermelő és cégtulajdonos —, de kitörő örömmel fogadta a sorozat folytatásának hírét.

Rengeteg az új szereplő is, és még több a történetmozaik. Nem szól már zene a háttérben, csak epizódonként néhány zseniális dal. A párbeszédek, az érthetetlen sztoriszilánkok sokasága egyelőre jórészt érthetetlen. Lynch zsenialitása viszont pontosan abban rejlik, hogy a sok zűrzavaros kép, jelenet és elsőre értelmetlennek tűnő történetmorzsa ellenére a sztori szépen halad előre.

Anélkül, hogy sokat spoilereznék, annyit elmondhatok, hogy Copper ügynök egy kissé ráncosan, mégis kifogástalan frizurával, tökéletesre szabott öltönyben üldögél a fekete barlangban, immár huszonöt éve. Gonosz alteregója pedig hosszú hajjal, bőrdzsekiben gengszterkedik a külvilágban. Aztán megérkezik egy harmadik Cooper is, akit Dougie-nak hívnak. Ez a sokadik olyan momentum a sorozatban, amikor újra elgurul a gyógyszer. A sötét erők jelenléte tapintható, Twin Peaks városa pedig ezúttal inkább mellékszereplő: meggyőződésem, hogy a régi karakterek közül sokan csak annyira lesznek majd jelen az új sorozatban, hogy a bárban üldögélve sörözgessenek csendben, egyetlen szó nélkül. És van egy titokzatos üvegdoboz is, melytől keresve sem találnánk jellemzőbb Lynch-kelléket.

(Egyelőre még) láthatatlan démonok, fura szerzetek, szürreális világok — mindez tehát az új Twin Peaks. A sorozat inkább azoknak lesz a kedvence, akik Lynchet feltétel nélkül, teljes munkásságával együtt szeretik. A rendező nem szolgálja ki a régi rajongókat, sokkal inkább egy válogatást ad mindabból, amiért a szakma zseninek és látnoknak tartja. A cannes-i filmfesztivál közönsége az első két rész bemutatója után öt percen át állva tapsolta David Lynchet, ez pedig, úgy gondolom, eléggé sokatmondó. Érdemes megnézni legalább az első két epizódot — de csak óvatosan, hiszen a baglyok ezúttal végképp nem azok, aminek látszanak...


Nyitókép: Imdb.com

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..