Ágoston Pribilla Valéria Szabó Attila felv.

Amióta csak ismerem, mindig ott találtam, ahol a kultúrában történik valami. Valami új és nagyszerű. Neve már eleve odaadó munkát, színvonalat sejtet. Egy ,,bájos, törékeny nő, aki a megpróbáltatások tömkelege ellenére sorra keresztülviszi a terveit. A pályafutása dióhéjban: amatőr versmondóként kap díjakat, aztán frissen szerzett irodalomtanári oklevéllel a zsebében négy évre az induló Újvidéki Színházhoz szegődik színésznek, majd tanárként dolgozik nagy kedvvel szabadkai középiskolákban, hogy aztán hét évig a Gyermekszínház igazgatója legyen, és sikert sikerre halmozzon társulatával. Most mégis munkahelyet változtatott: Kunkin Zsuzsanna nyugdíjba vonulása után elvállalta a Városi Könyvtár vezetését. Sokan értetlenül állnak döntése előtt, mondván: hogy lehet ,,hűtlenül elhagyni egy ,,befutott színházat?
* Szóval: miért?
- Ha már a sikereknél tartunk: azt hiszem, hogy a siker a kudarcnál sokkal veszélyesebb kategória. Sokkal nehezebb feldolgozni, mint a kudarcot. Ez utóbbi arra sarkall, hogy azért is megmutasd, hogy jobbat tudsz csinálni, a siker viszont egy kicsit ,,ellangyosít... És állandóan attól retteg az ember, hogy vajon mi lesz holnap, ami az egészet háttérbe szorítja, elhomályosítja, amitől az egész fabatkát sem ér majd... Nem azt akarom mondani persze, hogy kizárólag a ,,csúcson levés problémája befolyásolta volna a döntésemet. Az is közrejátszott benne, hogy összegezve az eddigi életemet, úgy éreztem, minden változás, váltás nagyon jót tett nekem. Egy idő után ugyanis megcsömörlik az ember, kellenek az új kihívások, a megállapodott környezetekbe az új szemléletmódú emberek - a színházba is, a könyvtárba is -, akik kívülről nézve másként látják a dolgokat. Azt is tudom, hogy a színház egy olyan művészeti ág, amely érzelmileg igencsak kiszipolyozza az embert, az állandó stresszek egy idő után megteszik a magukét. Úgy érzem továbbá, hogy a könyvtárban egy kicsit jobban visszatalálok eredeti lelkivilágomhoz, végtére is én irodalom szakos tanár vagyok, az irodalom, a könyv nagyon fontos szerepet játszik az életemben, tehát a könyvtárat is egyfajta kihívásként élem meg.
* Milyennek képzeled el ,,a te könyvtárad"-at?
- Szeretnék egy többfunkciós, nagyon korszerű, igazi XXI. századi szellemi fellegvárat kialakítani itt, mert sajnos tudjuk, hogy a könyv ázsiója egyre romlik. Amennyire felmérhettem eddig az állapotokat, azt látom, hogy a legsürgősebb feladat a könyvállomány digitalizálása. Óriási a lemaradásunk e téren. Most jártam pl. egy Szabadkánál valamivel kisebb városnak, Szombathelynek a könyvtárában, ahol 100 komputer van, két rendszergazdával. Mivel én elég dinamikus embernek tartom magam, gyorsan szeretnék cselekedni, legalábbis ami a komputerizálást és az internet-hozzáférhetőséget illeti. S ami szintén nagyon fontos lenne: a video- és fonotéka kialakítása. Hiszen vannak nagyon tehetséges filmeseink, zenészeink, ezeket a dolgokat őrizni kellene a könyvtárban, nem beszélve arról, hogy milyen lehetőséget kínál mindez a multimediális irodalmi estek megszervezéséhez. Azt hiszem, hogy e téren óriásiak a lehetőségek, és ez az, ami engem motivál. Ezenkívül miért ne lehetne megjelentetni a könyvtárnak is a havi műsortervét, nemcsak a színházakét. Nem csupán irodalmi estek rendezésére gondolok, hanem természettudományi és más előadásokra is. Hiányzik aztán ebben a városban egy olyan hely, ahol a művészvilág találkozhatna. Miért ne lehetne pl. a könyvtár hangulatos udvarán kialakítani ezt? Én egy nagyon dinamikus munkahelyről jöttem, s azt a fajta szellemiséget szeretném átplántálni ide is.
Nemcsak könyvtáros szeretnék lenni, hanem nyilvánvalóan a könyvtár vezetője, aki a jóhiszemű, tenni vágyó munkatársakkal együtt felpörgeti itt az életet. Tehát egy olyan közeget, olyan környezetet kellene kialakítani, amely idevonz minél több alkotót, minél több művészt, legyen az író, költő, filmrendező, képzőművészész vagy más.
* Egyik legfontosabb feladata a könyvtárnak, ugye, az olvasóközönség - az igényes olvasótábor -- nevelése. Ezt hogy lehet a legjobban ellátni?
- Minden a gyerekkornál kezdődik. A gyerekeket kell elsősorban rászoktatni az olvasásra. Keveset olvasnak, sajnos, s mert nem olvasnak, szegényes a gondolatviláguk, a szókincsük is. Olyanfajta elmélyülést, lelki- és gondolatvilág-gazdagodást alakítunk ki magunkban az olvasással, ami a komputerek korában másként nem szerezhető meg.
* Mi a helyzet az intézmény könyvállományával?
- Ez a másik dolog, amire nagyon oda kell figyelni. Amint látom, a magyar könyvek beszerzése nagy akadályokba ütközik. Nagyon kicsi az az összeg, amelyet új könyvek vásárlására lehet fordítani. A szabadkai könyvtárban évi 7000 új kötetet kellene venni. Ez természetesen az olvasóközönség gyarapodását is elősegítené. Mert van a polgárok körében egy réteg, amelyik rendszeresen olvas, keresi és követeli az új műveket. Ennek az igénynek a mi könyvtárunk nagyon nehezen tud eleget tenni. Főként az anyagiak miatt. Tehát nagyon komolyan kell pályázni, nagyon figyelni kell...
* Márai írta: ,,Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort a halhatatlanoktól, hogy ne hallgatnál valami jó zenét a klasszikusoktól, hogy ne nézegetnél néhány percen át valamely kiváló festményt vagy rajzot. Te hogy vagy ezzel?
- Ezek a bizonyos napi ,,megmerítkezések mindannyiunk számára nagyon fontosak... Ebben a felgyorsult tempójú világban, azt hiszem, minden ember napi igényének kellene lennie. Van úgy, hogy hazamegy az ember, elege van mindenből, és akkor feltesz egy jó zeneszámot - én például a filmzenét szeretem nagyon, ettől el tudok lazulni -, aztán elővesz egy verset, és egy gondolattól egészen megváltozik a kedve, rájön, hogy mindaz, ami történt, ami miatt idegeskedik, mennyire eltörpül az élet igazán nagy dolgai mögött... Minden művészi alkotás valóban egy-egy kristálygömb, bárhol elmetszhető, mindenütt megtaláljuk benne a szépséget. A képzőművészetet is szeretem nagyon, vagyis hogy úgy mondjam: a ,,többművészetiség állandóan jelen volt a családomban...
* Rettentően bátor nőnek tartalak, rólad mintáznám meg a tettek emberét...
- Szeretem a kihívásokat. De el kell mondanom, hogy vezetőként is szeretnék nő maradni. Olyannak, akiben megvan a kellő szenzibilitás és összetartó erő... Ne várják el tőlem, hogy zsandár legyek, minden pillanatban nyesegessek valakit vagy valamit. Mindenki tudja a feladatát, végezze hát a legjobb belátása szerint. Nem szeretem az olyan típusú vezetőket, akik a vezetést magát szeretik. Én a munkát szeretem, az új feladatokat, és én csak ilyen szellemben vagyok képes dolgozni. Tudom, hogy a jó munkához sok minden kell. Tandari Dezső mondta: ahhoz, hogy én jól érezzem magam, az is kell, hogy az a madár ott fenn, az ágon, a játékmacik a polcon, a házmester és mindenki más is jól érezze magát. Nem azt mondom, hogy ideális állapotokat kell teremteni, de legyen meg egy jó munkalégkör, legyenek célok, legyen meg a motivációs erő, legyenek olyan erővonalak, amelyek mellé nagyon sokan fel tudnak sorakozni. Amikor most befejeztem a színházi pályafutásomat, kikristályosodott bennem, hogy végtére is én egy nagyon igényes repertoárt szerettem volna kialakítani, amely csak álomnak tűnt eleinte. De mertem, mertünk álmodni, újítani, mást csinálni. Jól tettük. A szakma s a közönség méltányolta ezt. Ötlet most is van rengeteg, remélem, emberek is lesznek, akik hisznek bennük...