*Hogy írnád le azt, amivel nálunk, Vajdaságban foglalkozol?

— Mi a cigány néppel foglalkozunk, és Isten hívásából tesszük ezt. Ő helyezte szívünkbe a vágyat, hogy evangelizáljunk a cigányok között, hogy elvigyük nekik Isten igéjét, és Ő hozott bennünket Szerbiába is.

Mielőtt eljöttünk volna, több mint húsz évig a portugáliai cigányok között szolgáltunk, tanítottuk nekik Jézus Krisztus evangéliumát: hogy Jézus a megoldás a gondokra, legyenek azok szociálisak, gazdaságiak vagy lelkiek. Erről beszélünk a cigányoknak itt, Szerbiában is, immár hét éve. Főleg Vajdaságban, a magyarul beszélő romák közé megyünk, és nekik visszük el az Úr Igéjét.

* Emlékszem, egy alkalommal roma gyerekek körében láttalak, beszéltél hozzájuk, spanyolul. A nyelvet nem értették, de én úgy éreztem, valamit igenis megértettek…

— Azt hiszem, hogy egyrészt a bőröm színe felhívás lehet a cigányoknak, azonosulnak ezzel a sötét bőrszínnel. Másrészt szerintem Isten kegyelme az, ami a misszionáriushoz vonzza az embereket, hogy hallgassák Isten igéjét. Ezeket a gyerekeket és fiatalokat Isten kegyelme vonzza, és nem én, csakis Isten. Ezt nagyon fontos észben tartani. Én nem ismerem őket, amikor először megyek egy telepre, faluba vagy városba, érdekes módon mégis körém gyűlnek, és figyelnek engem, mintha közülük való volnék, azonosulnak velem.

* A zenéről azt mondják, univerzális nyelv, te pedig remekül gitározol és énekelsz.

— Az a tapasztalatom a cigányokkal, hogy nagyon szeretik a zenét, ahogyan a szabadságot is. A zene bennük van, és amikor cigány ritmusban, cigány nyelven énekelsz, az mélyen hatol a szívükbe, odavonzza őket. Ezzel is azonosulnak.

* Hogy lettél misszionárius?

— Mielőtt elkezdtem volna misszionáriusként szolgálni, tanárember voltam Peruban. Isten rendezte így: megismertem a feleségemet, Claudiceiát (ő brazil), aki akkor már foglalkozott a portugáliai cigányokkal, olvasni tanította őket, és elvitte közéjük az evangéliumot. Amikor összeházasodtunk, ő Peruba költözött hozzám, és ő kezdett nekem a cigányokról mesélni. Én akkor még azt sem tudtam, hogy egyáltalán léteznek, mint ahogyan arról sem tudtam, hogy Peruban, a hazámban is élnek. De amit mondott, felkeltette a figyelmem. Egy alkalommal aztán Claudiceia elvitt egy cigány családhoz. Isten mélyen megérintette a szívemet akkor. Azóta nagyon szeretem a cigányokat, és attól a naptól kezdve hirdetem nekik Isten igéjét. Először az ottani cigányokkal kezdtünk el foglalkozni, és dicsőség Istennek, Peruból Brazíliába mentünk, onnan Portugáliába, majd végül ide, Szerbiába, és ez idő alatt végig a cigányokkal lehettünk.

* És Szerbiába hogy kerültél?

— Sok évvel ezelőtt, amikor úgy éreztük, hogy portugáliai napjaink a végükhöz közelednek, imádkoztunk Európának ezért a keleti részéért, legfőképpen Szerbiáért. Isten akkor belénk helyezett egy mély bizonyosságot, tudtuk, el kell jönnünk, hogy elmondjuk a szerbiai cigányoknak is Isten igéjét. Úgy, mint amikor megkaptuk Isten hívását a portugáliai cigányok felé.

* Úgy tudom, a dél-amerikai emberek egészen másak, mint az itteniek.

— A perui egy latin nép, az ottaniak nagyon nyitottak, legalábbis az országnak abban a részében, ahonnan mi jövünk, de itt, Vajdaságban sem éltünk még meg kulturális sokkot. Könnyen beilleszkedtem ide, a magyarok, romák és szerbek közé. Én úgy látom, figyelmesek, jók és befogadóak. Vannak jó társaim, körül vagyok véve, sok emberi melegséget kapok mind a szerbektől, mind a magyaroktól, mind pedig a horvátoktól. Egyetlenegy kisebb összetűzésünk volt egy szomszédunkkal, amikor Verbászról Topolyára költöztem. Egyszer egy kicsit közelebb parkoltunk a házához, majd kijött, és azt mondta, ne rakjátok ide az autótokat, mert azt gondolta, hogy cigányok vagyunk. Ezért viselkedett így. Amikor megtudta, hogy nem romák vagyunk, onnantól kezdve barátságosabb volt. Ez volt az egyetlen ilyen tapasztalatunk itt.

* Kik a vajdasági munkatársaid?

— Ez alatt az idő alatt, amíg itt vagyunk Szerbiában, támogatjuk Pásztor András pásztort, ugyanígy Varga Tibor pásztort Csantavéren, közben pedig Bácskossuthfalván szolgálunk. Mindkettőjükkel nagyon jó tapasztalataink vannak. A tudásuk sokban segít bennünket. Ők, szerb állampolgárokként, ismerik az itteni helyzetet, az ő információik és tanácsaik nekünk, külföldieknek sokat segítenek. Ez egy áldás.

* Úgy tudom, hogy a misszionáriusok nem olyan régóta foglalkoznak a cigányokkal.

— Nem sokat lehetett hallani erről a szolgálatról. Spanyolországban és Portugáliában az evangélium régebben terjed a cigányok között, mint máshol. Ezekben az országokban sok cigány és nem cigány szolgál köztük, Spanyolország leggyorsabban növekvő gyülekezete éppen az ottani cigányoké, és Portugália sok városában is hasonló a helyzet.

* Ehhez képest sokan, amikor a cigánymissziókról hallanak, azt gondolják, a cigányok csak az anyagi juttatások miatt hagyják magukat téríteni.

— A portugáliai cigányokat soha nem kellett segítenünk anyagilag, nekik volt munkájuk, megélhetésük. Itt más a helyzet. Amikor elmegyek egy faluba vagy egy cigánytelepre, azt látom, hogy nélkülözés van, éhezés, munka viszont nincs. Hogy mondhatom én nekik, hogy Jézus szeret téged, ha nincs mit enniük, ha üres a gyomruk? Szociálisan is segítenünk kell. Itt, Kelet-Európában ruhát, cipőt és ételt is kell adnunk, de mi elsősorban Isten igazságát akarjuk tanítani a cigányoknak: ha átadják magukat Istennek, és szolgálják őt, tiszta szívből, akkor Ő megáldja majd őket, életük minden területén.

* A cigányok sokáig nomád életet éltek. Isten választott népe, a zsidók is sokat vándoroltak…

— Régen a cigányok valóban nomádok voltak, állandóan egyik helyről a másikra költöztek, most már azonban általában egy helyben maradnak. Az idők megváltoztak, és sok államfő segíti a cigány népet, hogy meg tudjon maradni az országában. Ennek köszönhetően a roma gyerekek már járhatnak iskolába, mivel nem vándorolnak állandóan. Spanyolországban és Portugáliában egyébként már egyáltalán nem jellemző a nomád életmód.

* A Biblia le van fordítva cigány nyelvre?

— Az Újtestamentum igen, és azt hallottam, hogy a chilei Bibliaszövetség az egész Bibliát lefordította cigány nyelvre.

* Én úgy tudtam, hogy többféle cigány nyelv van...

— Minden országban, ahová a cigányok elkerültek, vannak eltérő szavak, de a nyelv lényegében ugyanaz. És még ha mindent nem is, de valamennyit biztosan megértenek egymás nyelvváltozatából, mert valójában egyetlen cigány nyelv létezik.

* Mik a terveid?

— A tervünk mostanra, Isten segítségével, hogy a szolgálat megálljon Bácskossuthfalván, mert ott, ugye, pásztorolunk egy gyülekezetet. Szeretnénk, ha ott egy erős csoport állna fel. Ezenkívül itt, Szerbiában egy bibliaiskolát is akarunk alapítani. Brazíliában már sok éve működik egy ilyen intézmény, egy ahhoz hasonlót szeretnénk itt is létesíteni. András pásztor két legidősebb gyermeke is ott tanult, Krisztina már vissza is tért, hamarosan Dániel is, és a fiam, Israel is ide jön a jövőben. Isten készíti fel a jövőre a tanárokat, akik taníthatnak majd ebben a bibliaiskolában. Ez egyelőre egy álom, imádkozunk, hogy valósággá váljon.

A cigány egy különleges nép, egyedülálló a Föld színén. Ahol csak élnek cigányok, mi elmegyünk oda, és beszélünk nekik Isten szeretetéről. Elvisszük nekik a élet kenyerét, Jézus Krisztust. Áldja meg Isten a cigányokat Szerbiában, Magyarországon és az egész világon!

Köszönet Pásztor Krisztinának a tolmácsolásért