Szemléletváltásra van szükség, halljuk és olvassuk gyakran. A megállapítás azonban közhellyé degradálódik, ha a valódi eredményekkel kecsegtető, összehangolt intézkedések elmaradnak. Ha valaki a saját kis parcelláján gondoskodik a rágcsálók irtásáról, még nem védte meg magát, mert a kártevők nem ismernek mezsgyehatárokat. De a nemkívánatos gazdasági folyamatok, a tőzsdei ingadozások is előbb-utóbb áttörik a határokat. Az egyén is sokat tehet környezetünk megóvása érdekében. Az egyéni próbálkozások azonban egy magasabb szintű koordináció nélkül szélmalomharcnak minősíthetőek.

A legtöbben a zöldgazdaság elterjedését tekintik az egyetlen lehetséges alternatívának. A zöldgazdaság bevezetéséhez és megszervezéséhez azonban politikai tényezőkre, politikai feltételekre, úgyszólván politikai akaratra is szükség van. Ha ugyanis a politikum nem veszi figyelembe a zöldszempontokat, vagy csak a frázisok szintjén foglalkozik velük, az egész kezdeményezés eleve sikertelenségre van ítélve. A zöldebb gazdaság megteremtéséhez elsősorban határozott állami szerepvállalás szükséges, de a változásoknak a fejekben is le kell zajlaniuk. A zöldgazdaság alkalmazásához az intézményrendszer átalakítására is szükség lenne. Az aktuális szokások és rendszerek nem segítik elő, bizonyos elemeikben talán még gátolják is a pozitív folyamatok elindítását.

Ha azt akarjuk, hogy a gazdasági válság vagy nehezebb gazdasági körülmények között is vonzóvá váljon a zöldgazdaságba beruházni, külön mechanizmusokat kell kialakítani. Ezeknek olyan körülményeket kell létrehozniuk, amelyek közepette a zöld-ipariberuházások nyereségesek lehetnek.

A zöldgazdaság megszervezését a hazai források felhasználásával lenne legjobb támogatni. Közben természetesen ügyelve arra, hogy a projektumok szervesen illeszkedjenek a különféle hazai stratégiákban meghatározott elvekhez. A zöldebb gazdaság fellendítésével csökkenteni lehetne az ország energiafüggőségét a külföldről behozott energiahordozóktól, amivel egyidejűleg a külkereskedelmi mérleg is javulna. Azt látjuk, hogy a szaporodó ellenvélemények dacára — melyek szerint a valóban zöld elképzelések többsége csak utópia — a világ és az Európai Unió is gyors ütemben építi ezt a fajta gazdaságot. Ha mi ebben jelentős mértékben lemaradunk, megmarad függőségünk a fosszilis eredetű — jórészt behozatali — energiahordozóktól, és ez újabb versenyhátrány, mely további gazdasági hanyatlással jár majd.

A zöldtechnológiákat ki kell találni, illetve azokat, amelyek már léteznek, és jól működnek valahol a világban, adaptálni kell a hazai körülményekhez. A hazai zöldgazdaság kiépítésének egyik előfeltétele az oktatási és a képzési rendszer. Megfelelő tudású és szemléletű szakemberek hiányában ugyanis a hazai vállalkozások sem tudnak majd labdába rúgni ezen a területen. A mezőgazdaságban például szép lehetőségek rejlenek a biomassza-alapú energetikai szektor fejlesztésére, amivel maga az ágazat is egy újabb perspektívával gazdagodik. A másik perspektíva pedig annak a belső aránytalanságnak a helyreállítása, amely a növénytermesztés és az állattenyésztés között jelenleg tapasztalható.