A kender szó hallatán sokunknak elsőként a marihuána jut eszébe, azaz a hangulatjavító könnyű drog. Érdemes tudni, hogy a kendernek több alfaja is ismert, melyek közül az elmúlt évszázadokban az ipari kender volt a legelterjedtebb. Vajdaságban egykoron mintegy 40 000 hektáron termesztették számos pozitív tulajdonsága miatt, így cseppet sem mondható új keletűnek hazánkban.
Az óbecsei Sinkovics Ede festőművész és a szabad művészetek doktora. Az elmúlt tíz évben erőforrásai egy részét a környezetvédelemre fordította. Művészetével a környezetszennyezésre szeretne figyelmeztetni, és egyúttal arra, hogy a mindennapokban a túlzott szemetelés közepette a felhalmozott hulladékhegyek teljesen átrajzolják a Föld összképét.
A műanyagra keresett egy olyan természetes alternatívát, amelyet valamilyen formában mindenre fel lehet használni. Így született meg a kender ötlete, mely növényt a gyökérzetétől egészen a szárán át a terméséig teljes egészében fel lehet használni.
Példaként: 1 hektár kender mindössze három és fél hónap alatt 30 tonna szén-dioxidot tud megkötni a levegőből. Emellett a kendert manapság kompozitok formájában túlnyomó többségben az autógyártásban alkalmazzák. Az európai autómárkák legalább 30 különböző kenderalapú kompozitot használnak fel bizonyos elemek előállításánál, kitöltéseknél és szigetelésnél. Másrészről a gyógyászatban is nagy szeretettel használják, és korábban a házi patikák egyik alapkelléke volt.
* Saját gazdaságukban mire helyezték a hangsúlyt? Önök mit állítanak elő belőle?
— Ami a legfontosabb: hogyan csináljuk. Az organikus termelésmódot követjük, mely olykor nehéz fizikai munkával jár. A több humán erőforrás megmozgatása ma már nem olyan egyszerű Vajdaságban, mivel nagyon nehéz megbízható idénymunkásokat találni. Növényvédő szerek nélkül termesztjük a kendert, közönséges istállótrágyával gondoskodunk számára a szükséges ásványi anyagokról, emellett kapával műveljük meg a földet, és sarlóval végezzük a szárvágást is, mechanizációmentesen. Próbáljuk átadni magunkat a növénynek, hogy mutassa meg, mire van szüksége, ne mi találjuk ki, hogy mit is kellene számára nyújtani. A kender már több mint 50 000 éve a bolygón van, rólunk azonban ez nem mondható el. Ebben az idős fajban — átvitt értelemben — sokkal több a tudás, mint bennünk. Az egyik legellenállóbb növényről beszélünk. Az éves betakarítás minden alkalommal máshogy történik, mivel mi is alkalmazkodunk hozzá. Néhány esztendővel ezelőtt megpróbálkoztunk a kombájnos szedéssel, az idén viszont újra a kézi betakarítás mellett döntöttünk. Kézzel vagdostuk le a virágokat a teához, ugyanígy mi magunk forgattuk és természetesen szárítottuk ki sötét helyiségekben az általunk felhasznált részeket. A leghumánusabb módon igyekszünk kezelni a kendert, mivel bízunk benne, hogy a jó szándékunk egyszer pozitív visszajelzést fog kapni a növénytől. A kender számomra filozófia, és elsődlegesen nem gazdasági aspektusból tekintek rá.
* Ez a növény köztudomásúan a tövétől a hegyéig feldolgozható, sőt, még építészeti alapanyagot is előállítanak belőle.
— Igen. Beszéljünk csak a kenderbetonról, melynek maradványait egy IX. századi épület szerkezetében is megtalálták, miközben az a víz alatt volt. Hihetetlenül ellenálló, és ráadásul természetes. A kenderbeton alapja a római cement és a kenderpozdorja. Egy hektár 5 tonna kenderpozdorját ad, melyből már egy kisebb, jól szigetelt házat is fel lehet húzni. Miért nem inkább egy ilyen típusú épületben lakunk, melynek az alapanyaga a földünkből nő ki, mint egy átlagos rideg téglaházban, melynek a felfűtésével télen rengeteget kell bajlódni?
