Az idén rendezték meg tizenkettedik alkalommal Magyarországon a Kárpát-medencei Összmagyar Diákbajnokságot, melyet a zentai labdarúgók nyertek meg. A győztes csapat tagjait és kísérőiket a városházán fogadta a polgármester.
A zentai Stevan Sremac Általános Iskola tanulóiból összeállított csapat Fekete Krisztián tornatanár segédletével részt vett a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságon. Több forduló megnyerése után jutott el a végső győzelemig. Az idei bajnokság selejtezője Komáromban kezdődött, ahol a sportolók öt csapattal küzdöttek meg. A csoportot megnyerve jutottak el Agárdra, a korosztályos döntőbe. A fináléban egy kárpátaljai csapattal találkoztak, és színvonalas játékkal 3 : 0 arányban múlták felül ellenfelüket, így zsinórban harmadszor is sikerült megszerezniük a végső győzelemért járó trófeát.
Ceglédi Rudolf, Zenta polgármestere gratulált a fiúknak és segítőiknek a nagyszerű eredményhez. Reményei szerint a továbbiakban is támogatni fogják, hogy a zentai gyerekek sokkal több élménnyel gazdagodjanak a sport által. Szeretné, ha a fiatalok éreznék, hogy a felnőttek észreveszik és elismerik a kemény munkát. Ezt megerősítvén egy focilabdát és egy köszönőlevelet adott át a csapat kapitányának, majd meghallgatta a fiúk élménybeszámolóját.
Kókai Kristóf csapatkapitány elmondta, hogy nagyon jól érezték magukat Komáromban, hiszen a szervezők különféle programokkal várták őket, megismerkedhettek a környék nevezetességeivel, és külön érdekesség, hogy mindkét Komáromban pályára léphettek. Az agárdi döntő megnyerése felejthetetlen élmény számukra.
Minderről a csapat egyik kapusa, Krebsz Péter is beszámolt.
— Nagyon jól teltek az ottani napjaink, jobbnál jobb programokat szerveztek nekünk. A döntő előtt a Velencei-tavon kipróbálhattuk magunkat sárkányhajózásban is. A mindent eldöntő meccset 3 : 0-ra megnyertük, csapatkapitányunk duplázott, és egy bombagóllal indítottuk a mérkőzést.
Fekete Krisztián, a diákok edzője, a zentai Emlékiskola testnevelés szakos tanára a következőképp vélekedett a tornáról:
— Nagyon jónak tartom, hiszen más-más országokban élő magyar fiatalok találkozhatnak egymással, és ezáltal lehetőségük adódik az ismerkedésre, barátkozásra, illetve együtt sportolhatnak, és azt is felmérhetik, hol tartanak a más országokban élő nemzettársaikhoz képest. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy zsinórban harmadszor lehetek a nyertes csapat mellett mint edző vagy kísérő.
Kár, hogy ezeket a tehetséges gyerekeket valószínűleg most láttuk utoljára egy csapatban játszani.
