A darab a francia Gaston Leroux regényéből íródott, főszereplői Christine Daaé és természetesen fantom uraság maga. Webbernek nem csak ezt az egy musicalt köszönhetjük, nevét mindenki ismeri, aki kedveli a zenés-táncos műfajt, s azok is, akik nem.

Sir Andrew Lloyd Webber zenészcsaládba született. Édesapja is zeneszerző volt, emellett az orgona bűvölője, anyja zongorista, öccse pedig világhírű csellista. Ő maga is már kisgyermekként hangszert ragadott, háromévesen hegedült, később trombitálni tanult, és kilencéves korában kezdett el zenét írni. A pályaválasztás idején nem is volt kérdés számára, hogy merre tovább. Oxfordban és a Royal College of Musicban végezte tanulmányait. Tizenhét éves korában egy levelet kapott, melyet nem más, mint a nála négy évvel idősebb szövegíró, Tim Rice írt, ekkor kezdődött közös pályájuk. Érdekesség, hogy az eurovíziós dalfesztiválra írt számukat elutasították, később azonban ez lett a mindenki által ismert Jézus Krisztus szupersztár című musicalben Heródes dala.
 

Első sikerük 1968-ban érkezett, amikor a West Enden színre került a bibliai tárgyú József és a színes szélesvásznú álomkabát. Ezután nem igazán volt megállás, 1971-ben, a Jézus Krisztus szupersztár megjelenésével a világhírnév szárnyain felröppentek a magasba. A darab pedig az addigi brit színháztörténet leghosszabb ideig műsoron szereplő zenés előadása lett.
 

Timmel utolsó közös munkájuk az Evita, melyet 1978-ban mutattak be, s londoni változata elnyerte a legjobb musicalnek járó Laurence Olivier-díjat, a Broadwayn bemutatott színpadi változata pedig hét Tony-díjat zsebelt be. A musical legnagyobb slágere a Don’t Cry For Me, Argentina, melyet mi, akik akkoriban nem jártunk a Brodwayn, talán a Madonna főszereplésével bemutatott filmből ismerünk. Webber 1981-ben még előző műveinek sikerét is felül tudta múlni a Macskákkal, mely a West Enden megszakítás nélkül huszonkét évig volt műsoron. (Azta!)

1984-ben bemutatták a Starlight Expresst, ezt követte Az operaház fantomja, mely minden idők legsikeresebb darabja. Öt és fél milliárd dollárt jövedelmezett, túlszárnyalva ezzel az Avatar, a Titanic és a Csillagok háborúja bevételét.

Az operaház fantomja — cselekmény

Fantomunk az operaház alatt éldegél, mert eltorzult arca miatt nem szívesen mutatkozik senki előtt. Egy zenei zseni, orgonajátékával gyakran megijeszti az alkalmazottakat, akik azt hiszik, egy gonosz szellem garázdálkodik az operaházban. Aztán megismeri Christine-t, és halott apja sugallatára elkezdi énekelni, tanítani (anélkül, hogy mutatkozna előtte). Természetesen beleszeret, és féltékeny lesz a lány vőlegényére, Raoulra. Egy nap aztán előmerészkedik rejtekhelyéről, egy maszkkal takarva arcát, a lányt elviszi föld alatti lakhelyére, s nem is szeretné visszaengedni, nehogy többé ne láthassa. Aztán persze elengedi, viszont a lány nem tud szabadulni félelmétől azután, hogy már látta a fantom arcát. Később a fantom (azaz Erik, ahogyan ő magát hívja) egy előadás alatt elrabolja Christine-t. Érkezik a hős vőlegény, Raoul, őt is elfogja, s zsarolni kezdi a lányt: vagy a felesége lesz, vagy a vőlegénynek annyi. Christine ekkor megcsókolja a fantomot, aki annyira meghatódik ettől a gesztustól, hogy elengedi őket, és néhány nap múlva szerelmi bánatában leugrik az operaház tetejéről. Christine temeti el, úgy, ahogyan a fantom kívánta.
 

Webber díjai között ott virít hét Tony-díj, három Grammy-, egy Oscar-díj, egy Arany Glóbusz. 2006-ban megkapta a Kennedy Központ díját, 1992-ben lovaggá ütötték, 1996-ban bárói címet kapott. A XX. század utolsó évtizedében a siker sajnos elkerülte, a Sunset Boulevard című Billy Wilder-film színpadi változata és a Whistle Down the Wind című darabjai megbuktak, viszont ez semmit nem homályosít nagyságán, dalait ma is imádjuk.