• Miért döntött úgy, hogy Vojnich Oszkár életművét dolgozza föl?

— Az idei év kettős aktualitást kölcsönöz a kiállításnak, dupla jubileumot ünnepelünk ugyanis: Vojnich százötven éve született Szabadkán, és száz éve halt meg Port-Szaídban. Rövid életútjának számos tárgyi emléke van, amelyet a Szabadkai Városi Múzeum muzeológusi és lokálpatriótai kötelességének érez bemutatni. Szeretne méltó emléket állítani az antropológus, geológus, utazó, néprajzi gyűjtő, vadász Vojnich Oszkárnak, de mindenekelőtt egy nagyon érzékeny embernek. A kiállításban igyekszem az általa járt utat végigkövetni, újrajárni, fölfedezni és fölfedeztetni a látogatókkal.

• Milyen tárgyakat gyűjtött össze a kiállításhoz?

— A kiállítás azokból a tárgyakból tevődik össze, amelyeket Vojnich utazásai során gyűjtött. Úgy is lehetne értelmezni ezeket a tárgyakat, mint szuveníreket. Ezekből válogattam ki körülbelül kétszázötvenet: trófeákat, egzotikus tárgyakat, kőzeteket, valamint filmtekercses technikával fényképezett, gyönyörű fotókat. A muzeológusnak nem az a kincs, és nem az a jó kiállítási anyag, amely aranyból van, és amely ékkövekkel van kirakva, ezekkel az ékszerészek foglalkoznak. Egy jelenkori muzeológus számára az a kincs, ami ritka, ami valamiről szól, és aminek dokumentatív értéke van. Az én kiállításomban is ilyen kincsek lesznek láthatók.

• Meg akar-e felelni a kiállítás a múzeumi kultúraközvetítés új trendjeinek?

— Az bizonyos, hogy a zene, a film és az érintőképernyős monitor már elengedhetetlen része egy kortárs kiállításnak, ám egy tárlat akkor is lehet maradi, ha a legmodernebb technikai eszközökkel van fölvértezve. Számomra akkor lesz modern egy kiállítás, ha elrugaszkodhatom és eltávolodhatom a hagyományos kiállítási technika jól bevált eszközétől, a vitrintől. Kénytelen voltam ugyan most is néhány dolgot üveg mögé rakni, de igyekeztem bizonyos tárgyakat megmozdítani, a vitrinen kívül helyezni, és szokatlan módon kiállítani.

• Mitől jó egy kiállítás?

— Egy kiállítás attól jó, ha minden korosztályt megszólít, és minden olyan egyén a magáénak érzi függetlenül attól, hogy van-e előismerete, vagy nincs. Egy múzeumi látogatás során van, akinek az marad meg az emlékezetében, hogy megfoghatta az elefánt agyarát, valakinek az, hogy kitömött tigrist látott, és akad olyan is, aki csak a föliratokat olvassa el. Ezt mind figyelembe kell venni a kiállítás megszervezésekor. Én az érzékszervekre sokrétűen ható tárlat létrejöttén dolgozom. Szeretném, ha a Vojnich Oszkár életművét bemutató kiállítás mind látványában, mind üzenetében jó lenne.

• Mi az üzenete ennek a kiállításnak?

— A kultúrák sokszínűsége, és a sokszínűség ellenére az egysége.