El kell kerülnünk, hogy túlságosan eluralkodjon rajtunk az izgalom.

A stresszt a legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint különféle ingerek hatására az emberi szervezetben bekövetkező válaszreakciót. Ezek a válaszreakciók már őseink mindennapjaiban kialakultak az élelem megszerzése kapcsán előforduló veszélyhelyzetekben. Tünetei az ingerlékenység, fáradtság, gyakori fejfájás, alvászavar. Ha a szervezet nem képes megbirkózni egy-egy élethelyzettel, testi és lelki szinten is számolni kell a káros hatások kialakulásával. Esetünkben a stresszor — vagyis a stressz okozója — maga a felvételi, illetve az érettségi vizsga, pontosabban ezek várható, előrevetíthető következményei.

A legbiztosabb pont a szülők és a gyermek közötti jó kapcsolat, melyben a gyermek megértésre, szeretetre és biztonságra talál. A gyermek ilyen helyzetben mer és tud a szüleihez fordulni segítségért.

Próbáljunk meg úgy tekinteni a stresszre, mint egy olyan helyzetre, amelyet meg kell oldani! Gyakorolni kell a stresszre adott testi és érzelmi reakció mérséklését, például mély lélegzéssel, izomlazítással, a fizikumunk erősítésével.

A szorongás legjobb megelőzése a felkészülés. Vagy gyakorolni, vagy tanulni kell, de felkészületlenül nem érdemes elmenni a vizsgára. Idejében el kell kezdeni és idejében abba kell hagyni a felkészülést. Nemcsak a vizsga anyagát érdemes gyakorolni, de magát a vizsgaszituációt sem árt kipróbálni. A legelemibb, hogy a tevékenységet, mely nyomaszt, például az érettségire való intenzív felkészülést, néha szakítsuk meg pihenéssel, egy kis mozgással, a kedvenc sporttevékenységünkkel vagy akár egy jó sétával. A lényeg, hogy egészen kapcsoljunk ki, mintha semmit sem kellene tennünk, csak a szép virágoskerteket bámulnunk! A meditatív technikák nagy segítségünkre lehetnek. Jó mély légzés behunyt szemmel, közben pedig arra gondoljunk, hogy a fényt be-, a nyomasztó gondolatokat pedig kiengedjük. A testre nagy súlyként nehezedő terhek távozzanak el a kilégzéssel, vagy fújjuk el őket egy nagy léggömb formájában. Gondoljunk csak rá, milyen sok mindent megoldottunk már sikeresen, így azt is tudjuk, hogy ez az érzés igen közel áll hozzánk, és ebben az esetben is segítségünkre lesz.

Írásbeli előtt érdemes egyszer-kétszer stopperórával végigmenni a mintafeladatokon. A feladatlapot előbb végig kell olvasni, hogy lássuk, melyik feladattól mit várhatunk. A kidolgozás után hagyni kell öt percet a válaszok nyugodt átolvasására, az esetleges hibák javítására. Nagyon sokan buknak el amiatt, hogy rosszul osztják be az időt, kapkodnak, vagy éppen — túl sokat szöszmötölve egy feladattal — kicsúsznak az időből. Az írásbeli vizsgán nem kifizetődő megválaszolatlanul hagyni a kérdéseket.

Jó, ha a vizsga előtti nap már teljesen nyugodtan telik. Ez a vizsga napjára is igaz. Ébredjünk fel idejében, hogy ne kelljen rohannunk. Az előző napon ellenőrizzük, hogy minden megvan-e: toll, ceruza, öltözet, papír zsebkendő, kabalafigura stb. Mivel a mi országunkban nincs külön elvárás a külső megjelenést illetően, vegyük fel azt a ruhánkat, amelyet szeretünk, amelyben könnyednek, kellemesen érezzük magunkat. Ezt a komfortérzést erősítheti, ha felidézzük, milyen testhelyzetben tanultunk. Az emlékezet egy része rögzíti a testünk pozícióját, a hangulatunkat, és ennek felidézése önmagában segítheti az információk előhívását. Persze az a legjobb, ha már eleve az íróasztalnál ülve készülünk, de lehet, hogy valaki éppen hason fekve vagy a földön, törökülésben, esetleg fel-alá járkálva szeret tanulni.

Manapság már a vizsgákon is lehet enni, inni, és mindenki szeret is élni ezzel a lehetőséggel. A vizsga alatt elfogyasztott finomságoknak főleg jutalmazó szerepük van. A folyadékpótlásról is gondoskodni kell — hiszen ilyenkor a szájszárazság is igen gyakori jelenség.

És végül ne feledjük, hogy amikor túl vagyunk már mindenen, a vizsgának vége, bárhogyan sikerült is, eresszük ki a gőzt. Ez általában a gyerekeknek egyszerűbb, de a szülőknek is kötelező.