home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Vízilabdázni jó, akkor is, ha lány vagy
Szerda Zsófi
2014.09.17.
LXIX. évf. 38. szám
Vízilabdázni jó, akkor is, ha lány vagy

Amikor egy fiatal lány elkezd vízilabdaedzésekre járni, sokszor a fejéhez vágják, hogy ez fiús és agresszív sport, sok időt elvesz. Mivel több évig jómagam is vízilabdáztam az óbecsei csapatban, én is sokszor hallottam azokat a kérdéseket, amelyeket most én is feltettem.

A lányokkal Szabadkán találkozom, a kiserdei szabadtéri uszodában. Nagy a zsibongás, csacsognak, készülnek az edzésre, a fotózásra. Van, aki a hajából próbálja kimosni az olajat, másoknak meg nincs megfelelő öltözékük. Megegyezünk hát, hogy lehetnek pólóban is és fürdőruhában is, választhatnak. Sárcsevity Bea, az edzőjük próbál rendet tartani a vidám társaságban. Ha nem tudnánk Beáról, hogy vízilabdaedző, azt hihetnénk, hogy egy eltévedt fotómodellel van dolgunk. Amikor pedig tanulmányairól és terveiről kezd beszélni, egészen elámulok.

— Okleveles szociális munkás vagyok, a mestertanulmányaimat szociálpolitika szakon végeztem, és ha minden a terv szerint alakul, még az idén megkezdem a doktori tanulmányaimat. Emellett okleveles testnevelő-vízilabda szakedző is vagyok. Ötéves korom óta úszom, tizennégy évesen kezdtem el vízilabdázni, és elég gyorsan bekerültem a válogatottba. Amikor a továbbtanulásomról kellett döntenem, gondolkodóba estem. Nem tudtam, hogy Budapest vagy Belgrád lesz-e a jó választás. Végül Pest mellett döntöttem, hiszen az OB 1-be hívtak játszani. Így kerültem a BVSC-be (a Budapesti Vasutas Sport Clubba), majd utána az ASI-ba (Angyalföldi Sport Iskolába). Tanulmányaim utolsó évében hazaköltöztem, akkor hagytam abba az aktív sportolást. Továbbra is lejártam az uszodába, segítettem az úszóknak, vízilabdázóknak, de nem játszottam versenyszerűen. Az úszóedzőm a megboldogult Ladóczki János volt, a vízilabda alapjait pedig Vujković Mirkótól sajátítottam el — jelenleg már vele együtt neveljük a fiatalokat. Mindketten nagyon meghatározó személyiségek az életemben. Tizenöt éves korom óta tartok úszóiskolát, itt, Szabadkán pedig két éve dolgozom a vízilabdaklubban, és folyamatosan próbáljuk toborozni a lányokat, fiúkat.

* Miért ajánlanád éppen ezt a sportot a fiataloknak?

— Azért, mert csapatsportról van szó. Itt barátokra tehetnek szert, és olyan szoros kapcsolat alakulhat ki közöttük, mint a testvérek között. Én fiúkkal nőttem fel, hiszen nem volt lánycsapat. Velük is edzettem, és mindmáig tartjuk a kapcsolatot. A vízilabda egészséges is, megmozgat minden izmot, és — akárcsak a többi sport — olyan dolgokra tanítja meg az embert, amelyekre az iskola nem. Hogyan kell küzdeni, kitartani, kompromisszumot kötni, harcolni a közös győzelemért. Csapatban teljesen más gondolkodni, mint egyéni sportban. A csapatszellemet máshol nem lehet így átérezni. A barátoktól, akikkel az utcán csellengünk, nem kapjuk meg ugyanezt. Velük ugyanis nem egy közös célért harcolunk.

Három csoportunk van: a 8—12 évesek, a 14—18 évesek és azok, akik most tanulnak úszni. Aki szeretné kipróbálni, jöjjön bátran, megnézzük, hogyan úszik, és aszerint soroljuk be egyik vagy másik csoportba. A kisebbek Vujković Mirkónál edzenek, az idősebbek pedig nálam — a módszereink természetesen nem egyformák.

A női csapatban jelenleg kilencen vannak: Kőszegi Tamara, Ivanković Tiffany, Milica Atanasković, Lolita Avdić, Hegyaljai Adél, Pióker Laura, Avdić Leila, Mák Leona, Gligor Emese, illetve időnként csatlakozik hozzájuk a Magyarországon játszó Kis Kovács Viktória is. Tiffany a legifjabb, nyolcéves, és egy éve úszik. A klub legrégebbi tagja Lolita, aki négy éve vízilabdázik. Arra a kérdésemre, hogy miért is kezdett el éppen ezzel a — főleg férfiak által űzött — sporttal foglalkozni, meglepett arccal ezt válaszolta:

— Én saját akaratomból kezdtem el vízilabdázni, hiszen egy izgalmas sportnak tűnt, ráadásul idővel egyre jobban megtetszett, úgyhogy az osztályból most már a legjobb barátnőm, Tamara is a csapat tagja. Persze amikor elmondjuk valakinek, hogy vízilabdázunk, igencsak elcsodálkozik.

— Szerintem csak féltékenyek, hogy fiúkkal edzünk — szólal meg Leila, s közben olyan jóízűen nevet, hogy az interjú közben kénytelenek vagyunk egy néhány perces szünetet tartani, majd a lányok egymás szavába vágva folytatják.

— Igen, fiúk is vannak a csapatban, és ezért inkább velük barátkozunk, hiszen közös a hobbink, közösek az edzéseink. A legjobban azt szeretjük, amikor „kétkapuzunk”, azaz meccset játszunk. Minden hétköznap van edzésünk, néha szombaton is, és emellett még mások edzéseit, meccseit is meg szoktuk nézni.

— A szerb válogatott minden edzésén ott voltunk. Mi is szoktunk meccset játszani Magyarországon, Horvátországban és itthon — mondja Bea. — Ezek többnyire barátságos mérkőzések, s mivel nem vagyunk elegen ahhoz, hogy egy külön női csapatot alkossunk, illetve hogy a lányok csak lányok ellen játszhassanak, leginkább fiúk ellen vagy vegyesen játszunk. Én is így nőttem fel, és semmi bajom sem lett, sőt az a tapasztalatom, hogy a lányok sokkal erőszakosabbak egymás között, mint a férfiak.

— És mi nagyon szeretünk a fiúk ellen játszani — állítják egybehangzóan a lányok.

Úgy döntöttem, hagyom a vidám, kis csapatot, hogy folytassa az edzést, s elindultam haza. Nosztalgikus hangulatban bicikliztem, s közben felidéztem a téli hajszárítások, az edzés utáni nagy vacsorák és édes pihenések, a medence partján a hideg talajon végzett bemelegítő tornagyakorlatok, valamint az első úszóleckék emlékét. Menjetek vízilabdázni!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..