Szórakoztató volt a Vissza a jövőbe című film, melyet olyan sokszor tűztek műsorra a tv-csatornák, hogy szinte alig van esélye annak, hogy valaki valamely részét ne látta volna. Volt benne minden, ami a sikeres amerikai filmben lenni szokott, de ma más a helyzet, ma valóban milliók akarnak visszazökkenni a múltba, arra az időpontra, amikor még nem volt COVID—19. De milyen is volt az a világ akkor?
A lüktető természet
2019-ben már tudni lehetett, hogy a Föld nincs jó állapotban. Teknőcök döglöttek meg, mert medúzának néztek egy zacskót, melyet átlagosan néhány percig használ az ember, és megették. Az öngyilkos bálnák, a kifogott nagy méretű cápafajok gyomrában is volt bőven műanyag. Már megjelent a mikroműanyag-törmelék is, mely ugyan nem okoz ilyen súlyos kárt, de még senki sem tudja, hogy pontosan mit idéz elő. Ezek a szennyeződések már visszatértek a szárazföldekre, és emlősök szervezetében is kimutathatóak.
A tengeráramlatok, melyek a Föld hőcseréjét szabályozzák, szeszélyesek lettek, az El Niño jelenség gyakoribbá vált. Vagyis az indonéz szigetvilágból induló áramlat nem hétévenként, hanem akár ötévenként kezdett megfordulni. A Csendes-óceán áramlásrendszere átalakult, és hatalmas szemétsziget jött létre ott, amerre nem járnak ezek az áramlások. A Golf-áramlat, a Sargasso-tenger is változik, Grönland jege olvad, Észak-Amerikát hallatlan hideghullámok érték el, Belső-Ázsiában, főleg Mongóliában gyakoribb lett a dzud nevű jelenség, amikor is a hosszú, aszályos nyarakat követő elhúzódó és hidegebb telek miatt tömegesen pusztulnak el a háziállatok.
A természet egyre többször reagált tűzzel is, főleg Kaliforniában, de az utóbbi időben Ausztráliában is rendszeres ez a csapás. Afrikában a zsiráfokkal és az antilopokkal már csak a nemzeti parkokban találkozhatunk, mindent elnyelnek a kukoricaföldek és a milliós lélekszámú nyomornegyedekkel teli városok. Az oroszlánalfajok többsége már kipusztult, mert élőhely nélkül maradt, a szélesszájú orrszarvú északi alfaja az orvvadászat miatt tűnt el.
Indonézia erdei átalakultak olajpálma-ültetvényekké. Más erdők nagy részén erdőgazdálkodás folyik, Brazíliában pedig kisebb országnyi területeket égettek fel minden évben, az új kukoricaföldek hasznának reményében. Egy-egy állatfaj eltűnését időnként nagy érdeklődés övezi, például a jegesmedve kihalása valószínűsíthető, de egy négyzetkilométer brazíliai őserdőben közel 1 millió faj él, melyek közül sokan úgy pusztulnak ki, hogy az emberiség tudomást sem szerez arról, hogy valaha léteztek. A földtörténet hatodik tömeges kihalásának korszakát éljük.
Korunk euro-amerikai embere
A COVID—19 karanténja valóban nem lélekemelő, de az sem, hogy a vírus előtti időkben, illetve ma is a lakosság tömegesen ingázik a munkahelyére, és itt nemcsak a hatsávos, amerikai autópályákra kell gondolni, hanem a rendszeres budapesti, belgrádi dugókra is. Sőt, az is előfordul néhányszor, hogy Szabadka fő közlekedési csomópontja körül alakulnak ki torlódások, melyek ráadásul keresztezik is egymást.
Az orvostudomány azt mondja, hogy egyre több az alvás- és más pszichológiai zavar, az emberek legalább 25%-a volt már klinikai értelemben depressziós. A Földön a legtöbbet fogyasztott ital a kávé, de nemcsak a kétségtelenül jó minőségű termékeket kell ezen érteni, hanem főleg a reggeli „ébresztő” kávét. Egyszóval az emberek túlhajszoltak, egyre kevesebb idejük van, egyre kevesebb gyerekük születik (kivéve Afrikát, ahol viszont ezért mérhetetlen szenvedés van). Ahova odaér a „munkaidőre járás” és a „fizetésből élés” világa, ott ez várható. Már Kínában és Indiában is látszanak azok a területek, ahol valószínűsíteni lehet, hogy elkezdődik a lakosság megcsappanása. A populáció csökkenése más fajok esetében akkor szokott elkezdődni, ha fogy az élőhelyük, vagy ha rabságban és elszigeteltségben élnek.
Az emberiség egyfajta zavarban is van a túl sok és túl kevés információ miatt, „minden van, még sincs semmi”. Egyelőre nincs válasz arra, hogy mit kellene tenni. A jólét társadalmainak arra van erejük, hogy önmagukról kívánatos képet közvetítsenek, de ezt már maga a lakosság sem hiszi el, mert jobban bízik abban, amit érez, ez pedig a napi robot.
Vajon az amerikai alapító atyák és az európai felvilágosult filozófusok erre gondoltak-e, amikor papírra vetették gondolataikat a szabadságról? Vélhetően nem. Bizonyára egy emberarcú kapitalizmust kellene építeni, melyben nem lehet mindent tőkére „lefordítani”, hiszen más a munka, más a munkaeszköz és más a termék is, végül pedig a pénz is más. Ezek nem összeadható dolgok, nem összemérhetőek, mert például az időt ugyan ki lehet fizetni, de pótolni nem, ahogy a pénzt magát megenni sem lehet. A kapitalizmus alapjában téves képzeteken, egyszerűsítéseken nyugszik, és ezért roskadozott a nyugati világ már a járvány előtt. Sokan persze azt mondanák, hogy ez nincs így, de csak azért, mert nem látszik, mert az üvegpaloták mást sugallnak, és a nyugati utakon közlekedő autók is. Véleményünk megváltozna, ha tudnánk, hogy ezeket mennyi zálog, jelzálog terheli. Annak, hogy a kapitalizmus mégis évszázadok óta sikeres, az az oka, hogy más szerveződésektől és a természetből eltulajdonította azt, amire szüksége volt és van. Azt is tudjuk, hogy a funkciótlanul működő gazdaság, melyet eleve rosszul találtak ki, azt eredményezi, hogy egyes országokból folyamatosan szökik a pénz, nő az államadósság, miközben munka van rengeteg, csak nincs miből kifizetni. És mindez egyszerre történik. Ez sem az, ahova vissza kell zökkenni, sőt, valami egészen mást kellene csinálni.
Szerintem mérhetetlenül ízléstelen az, amit az EU Szerbiával és Pristinával csinál. 2020-ban valójában az történt, hogy Belgrád erősítette pozícióit Pristinával szemben, de nem élt vissza helyzetével, egy-egy lépést nem követett azonnal ellenlépés, ám az EU mégsem díjazta az enyhülésben betöltött szerepét. Igaz, Pristinának sem honorálta, hogy végül eljutottak Hágába azok, akiket a szerb fél megvádolt. Ezért jelentős politikai csaták dúltak, és kormányok buktak meg. Hogy lesz ebből enyhülés, ha a tetteknek nincs következményük, és elmarad a politikai visszacsatolás? Így a politikai helyzet egyre csak egy mélyen befagyott konfliktus. Itt sem vissza kellene zökkenni, hanem előre, ha úgy tetszik, egy másik kerékvágásba lépni.
És végül nem is a vírus okozza, hogy Ukrajna erőszakot alkalmaz a magyarokkal szemben. De az EU erről mélyen hallgat.
A világpolitika
A vírus megjelenése előtt a nemzetközi politika súlyos gondokkal volt terhelt. A vezető szerepért négy ország versengett. Az USA, mely de facto a vezető, megmutatta a járvány idején, hogy súlyos strukturális gondokkal küzd. Kína és India óriási léptekkel halad előre, de más stratégiával. India csendben csinálja a dolgát, míg Kína bejelentkezett a vezető szerepre, és több téren is megelőzte az USA-t, más esetekben pedig közel jár hozzá. És végül ott van a Putyin-faktoros Oroszország (talán Putyin korunk legfelkészültebb, hatalmon lévő politikusa). Dél-Amerikában Brazília mint regionális hatalom próbálkozott (ott viszont abba a helyzetbe kellene visszatérni, mielőtt a nagy korrupciós ügyek megtörténtek). Mondanom sem kell, hogy a nagyhatalmak folytatta „játékok” rendkívül veszélyesek és kiszámíthatatlanok, például nem tudni, hogy Biden mit változtat az USA bel- és külpolitikáján.
Napjaink politikájának volt és maradt a központi problémája a megoldhatatlan közel-keleti helyzet, melyet kiterjeszthetünk a Közép-Keletre Afganisztánig, másrészt Törökországra és Észak-Afrikára is. A 2011. évi arab tavaszból fülledt és véget nem érő, homokviharos nyár lett. Szíria valójában felbomlott, de ezt a tényt azért nem ismeri el senki, mert a nemzetközi politika alanyai a szerződésekben elismert szuverén államok. Ez azonban sem Szíriára, sem Irakra, sem egy sor afrikai országra nem alkalmazható, sőt a Donbasz régióra és a Krím félszigetre sem, mely elvben ukrán terület, de Oroszország van kulcspozícióban.
Ám a nagyhatalmak mégsem a valóságot, hanem az elvet alkalmazzák, mert sokkal nagyobb baj lenne, ha ez az elv megszűnne. Úgy gondolom, itt az ideje arról gondolkodni, hogy valamilyen jogi keretek szabályozzák az államok felbomlását és egyesülését, persze nagyon szigorú feltételekkel. Ez a kettősség, amely ma létezik, pokol azoknak, akik a valóság és az elv ütközésében találják magukat. Elvesztegetett évtizedek és generációk az eredményei ennek. Ez persze elméleti kérdés a nagyhatalmaknak, de valódi az összes rosszul meghúzott közel-keleti és afrikai határ között élők számára.
A Közel-Keleten valójában semmi sem működik. Izrael, melynek a legerősebb a hadserege, megszilárdította a helyzetét, noha a Trump- és a Biden-adminisztráció elképzelései bizonyára eltérőek. Ha Biden Obama politikáját folytatja, akkor közeledni fog Iránhoz, azaz a szabad kereskedelem fejében Irán nem állít elő atomfegyvert. De az is tény, hogy az Egyesült Arab Emírségekkel aláírt szerződéseken még alig száradt meg a tinta. A másik fő kérdés, merre fordul a térséget közvetlenül befolyásoló Erdoğan: Oroszországgal és Iránnal fejleszti kapcsolatait, vagy inkább a Trump-korszak előtti Amerika-barát politikáját folytatja? Ereje, nagysága, népessége és hadserege miatt Törökország a térségben nagyon fontos. De senki sem tölt be döntő szerepet, arról nem is beszélve, hogy Egyiptomnak és Szaúd-Arábiának is vannak érdekei. Egyszóval, a Közel-Kelet az erőfitogtatás poligonja volt és maradt, hatalmas érdekütközésekkel.
Sem a nagyhatalmi, sem a közel-keleti játszmákba nem lenne érdemes visszatérni. Előre kellene lépni.
Afrika és a migráció
Európa a migráció kérdését elszúrta, elvétette, badarságot csinált és csinál 2015, sőt régebb óta. Valóban nincs más racionális megoldás, mert „nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget vinni oda”. Az iszlám rohamosan terjed Fekete-Afrikában. Mivel minden muszlimot egyenjogúnak tartanak, nem nehéz muzulmánná válni, segélyeket küldenek, Korán-iskolákba járnak a gyerekek. Ez egy egészen egyszerű rendszer, de Európa erre sem képes. Az imámok között, akik a vélemények kontrollját valósítják meg, agresszívek is vannak.
Sürgős lépésekre van szükség, hogy Fekete-Afrikát bekapcsolják a világkereskedelembe, de ne csak a növényi nyersanyagok exportőre legyen. Mutassa meg lángeszét Elon Musk, Bill Gates, Jeff Bezos vagy bármelyik más milliárdos, és pénzzel, okos befektetéssel húzzon ki afrikai országokat a bajból. Ez nem lehetetlen, de Európa nem képes rá, mert csak a jogállamiságról szónokol. Az afrikaiak segítség nélkül, illetve a demográfiai robbanás miatt könnyen találhatják magukat a „menni vagy meghalni” helyzetben. Ezt kellene kivédeni, azaz elérni, hogy érdemes legyen nekik ott maradni. A vírus okozta válság Afrikában valószínűleg később szűnik meg, de a késést, amennyire csak lehet, csökkenteni kell.
Eközben Afrika déli részén súlyos rasszizmus alakult ki a fehérek ellen. Zimbabwe, az egykori Rhodesia, már szinte el is üldözte fehér farmereit (ezért csökkent a termelés, és válság van). A Dél-afrikai Köztársaságban, mely a világ fontos országa lehetne, folyamatosak a gondok.
Afrika egésze tekintetében sem kellene, de nem is lenne érdemes visszazökkenni. A fekete kontinens „hóna alá kell nyúlni”, nem pedig a világ pénzügyi központjaiban halmozni a pénzt meg a kamatot.
A COVID—19-járvány eltart még nagyjából egy évig, és nem a visszazökkenést kell tervezni, hanem az új kezdetet, mellyel kikászálódik a világ ebből a pocsék állapotból.
