Huszonnyolc éves. Magas, jóképű, jó humorú fiatalember, aki megjárta azt az utat, amelyről nem mindig van visszatérés. Hónapokba telt, mígnem elfogadta a felkérésemet, hogy őszintén válaszoljon a kérdéseimre. Természetesen a neve elhallgatását kérte, s kérését - remélem, megértik a kedves olvasók - tiszteletben tartom.
* Idegesnek tűnsz. Talán félsz a kérdéseimtől?
- Nem a kérdésektől félek, hanem attól, hogy szembesülnöm kell önmagammal.
* Még soha nem tetted meg?
- Dehogynem. Minden egyes nap.
* Nehéz?
- Nem nehéz. Pokolian szörnyű.
* Megbántad, hogy rászoktál a kábítószerre?
- Ez nem megbánás kérdése. Ezt vagy átéli az ember, vagy nem. Persze, az a jó, ha nem...
* Hogyan kezdődött?
- Már alig emlékszem, mikor nyúltam először droghoz. Talán hatodikos lehettem, amikor nyugtatóra alkoholt ittam.
* Egyedül döntöttél így, vagy mások hatására cselekedtél?
- Az ember mindig mások hatására válik drogfüggővé. Ez nem jön csak úgy magától.
* Téged kik vittek bele?
- A barátaim. Akkor legalábbis még azt hittem, hogy a barátaim. Ma már tudom, hogy a barátok inkább megóvnak a rossztól, mintsem belesodornak.
* Mikor jöttél rá, hogy nem helyes, amit csinálsz?
- Amikor már nem tudtam meglenni drog nélkül. A nyugtatók után jött minden: a speed, majd a kokain.
* Honnan volt rá pénzed?
- Loptam. Sokszor.
* A szüleidtől?
- Többnyire tőlük. Később már a rokonoktól és a szomszédoktól is.
* Mikor döntötted el, hogy kigyógyíttatod magad?
- Amikor először ütöttem meg az édesanyámat. Ráesett az asztalra, és a szemében az addig megszokott könnyek helyett mérhetetlen fájdalmat láttam. Azt hiszem, akkor törtem össze a szívét - és a magamét is.
* Miért nyúltál a drogokhoz? A családod miatt?
- Nekem van a legnagyszerűbb családom a világon. Nem volt soha semmilyen gondom a szüleimmel. Tőlük csak szeretetet és megértést kaptam. Nem volt különösebb okom arra, hogy kábítószerezzek. Talán csak a haveroknak akartam megfelelni.
* Milyen tüneteid voltak?
- Kedélyingadozás, zavart gondolkodás. Amikor belőttem magam, nem tudtam, mit teszek. Nem voltam ura sem a gondolataimnak, sem a cselekedeteimnek. Eleinte csak kába voltam, később ez az állapot átcsapott agresszióba. Kiváltképpen akkor, amikor nem jutottam hozzá idejében az adagomhoz.
* A szüleid hogyan fogadták el azt, hogy kábítószer-élvező vagy?
- Meglepő, de nagyon megértők voltak. Tanult emberek, sokat tudtak a drogokról. Utána még inkább megérdeklődtek mindent vele kapcsolatban. Soha nem hibáztattak miatta, igyekeztek megérteni, és higgadtan kezelni a dolgot. Ha ők nincsenek, most én sem tartanék itt.
* Hogyan kerültél a drogambulanciára?
- Amikor megütöttem az édesanyámat, egyszerre világossá vált előttem, hogy eljött az ideje a gyógykezelésnek. Apám átölelt, én pedig csak ennyit mondtam: felkészültem, induljunk.
* Mennyi időt töltöttél az elvonón?
- Másfél évet. Először. Aztán még kettőt.
* Időközben visszaestél?
- Igen. Gyenge voltam. Nem bíztam önmagamban. Meglett az eredménye.
* Mióta vagy ,,tiszta'?
- Több mint három éve.
* Érzel még kísértést a kábítószerek iránt?
- Szüntelenül. De le kell legyőznöm. Ez a legnehezebb. Életem legnagyobb kihívása ez.
* Érzel magadban elég erőt mindehhez?
- Csak ehhez érzek magamban erőt. A visszaeséshez és a már ismert szörnyűségek újraéléséhez már nem. Képtelenség lenne mindent újból átélni. Azt hiszem, belehalnék.
* Annyira szörnyű volt?
- Aki nem próbálta, az el sem tudja képzelni, mennyire szörnyű a drog fogságában élni.
* Voltak fájdalmaid?
- Iszonyatos fájdalmaim voltak. Sőt még ma is vannak. Fej- és hasgörcsök, csont- és izomfájdalmak. Néha olyan érzésem volt, hogy a szívem akkorára nőtt, mint egy lufi, és már nem fér el a mellkasomban. A kokain felsértette az orromban a nyálkahártyát, kiégette, alig érzek illatokat, szagokat. Az elvonási tünetek jelentkezésekor úgy éreztem, szétvet a fájdalom. Magamon kívül voltam a szenvedéstől.
* Milyen kezelést kaptál?
- Semmilyet, de az hatásos volt. Ott nincsenek gyógyszerek, még fájdalomcsillapítót sem adnak. Ez is a terápia része. A szervezetnek ki kell ürülnie mindenféle szertől, a fájdalom megélése pedig a pszichének tesz jót. Meg kell tapasztalni a szenvedést ahhoz, hogy tudjuk, soha többé nem akarunk visszaesni. Az elvonási rohamokat az ápolók felvették videóra és visszajátszották nekünk. Iszonyú volt látni, hogy mivé lettem. Sokkterápia volt a javából, és bevált.
* Mégis visszaestél...
- Volt egy gyenge pillanatom, ami elég volt ahhoz, hogy visszaessek. Szörnyű érzés volt, amikor rádöbbentem, hogy minden addigi erőfeszítésem kútba esett. Másodszor már önként jelentkeztem a mentoromnál. Visszakerültem a klinikára. Újra átéltem a kínok kínjait. De ennyi elég volt. Nem lesz ilyen többé soha!
* Mennyire szilárd ez az elhatározás a részedről?
- Soha nem elég szilárd. Csupán egy elhatározás, amit meg kell tartani. Semmi sem biztos az életben, csak az adott pillanat, amit éppen megélünk. Én most azt a pillanatomat élem, hogy nem akarok visszaesni. De nem tudom, mit hoz az élet, elgyengülök-e még valaha. Remélem, nem. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy ne történjen meg.
* Milyennek látod most önmagad?
- Egy bukott diáknak, akinek hiába mondták, hogy tanulja meg idejében a leckét, a játék, a szórakozás fontosabb volt a számára. Most, hogy itt állok a pótvizsga küszöbén, remegek a félelemtől, hogy mégsem sikerül...
* Félsz a jövőtől?
- Önmagamtól félek. Bár átéltem a létező legszörnyűbb kínokat, fájdalmakat, nem tudom biztosan, hogy elég erős vagyok-e a folytatáshoz.
* Ki segít az utadon?
- Mindenki, akinek számítok. A szüleim, az igaz barátok és a szerelmem. Figyelnek rám, és biztosítanak afelől, hogy értékes ember vagyok. Már-már magam is kezdem elhinni, hogy az vagyok...
* Milyen terveid vannak a jövődet illetően?
- Mivel időközben sikerült elvégeznem a főiskolát, szeretnék egy jól jövedelmező álláshoz jutni. Aztán megnősülök, és gyermekeim születnek majd. Olyan lesz minden, mint a tündérmesékben.
* Mit mondtak az orvosok? Egészséges gyermekeid születnek majd?
- Ehhez legalább öt ,,tiszta'' évnek kell eltelnie. Bízom benne, hogy igazuk van. A drog megviselte a szervezetemet, enyhe szívelégtelenség lépett fel nálam a kábítószerek hatására. De ez nem öröklődik át az utódokra. Tudom, hogy ha lesznek gyermekeim, egészségesek lesznek.
* Ha újra megszülethetnél, másképp élnéd az életed?
- Teljes mértékben. Soha nem nyúlnék semmihez, ami függőséget okozhat, vagy csak a legkisebb mértékben is károsítja az egészségemet. Úgy élnék, hogy megmaradjak az, aki vagyok. A drog hatására kifordultam önmagamból, egy agresszív állattá váltam. Nem akarok többé soha olyan lenni! Nem akarok szenvedni a saját gyengeségem miatt! Önmagam akarok maradni, az az ember, akit a szüleim mindig is láttak bennem. Nekik nem okoznék csalódást többé soha. Az egész történetben az a fájdalom a legszörnyűbb, amit nekik okoztam. A fiataloknak pedig azt üzenem, hogy okuljanak a történetemből, soha ne nyúljanak drogokhoz, tudatmódosító szerekhez, mert ha megteszik, olyan szenvedésben lesz részük, hogy egyetlen vágyuk marad csupán: meghalni. Ne engedjenek a kísértésnek, legyenek erősek és mondjanak NEM-et a kábítószerre! Ne legyenek önmaguk ellenségei, akarjanak élni - teljes, egészséges és értékes emberként...