A virágvasárnapi Lukács-passiót próbálták a kórus tagjai, mintegy húszan, a gyönyörűséges topolyai templom ódon, impozáns falai között, miközben a nagyböjt liturgikus színébe, a bűnbánatot jelképező lilába öltöztetett beltérben a plébános az ünnep előtti előkészületekről egyeztetett munkatársaival. Hamarosan felcsendült az orgona hangja is, a kórus áttért az ünnepkör más énekeinek begyakorlására — én pedig ott ülhettem mindvégig a padsorok között, és élvezhettem a hatalmas teret betöltő, szárnyaló hangokat, beleleshettem az énekkari próba örömébe, áhítatába, miközben belefelejtkeztem Vajdaság legnagyobb katolikus templomának szépséges részleteibe.

A Sarlós Boldogasszony-templom 1906-ban épült fel, a Szent Cecília Kórus történelme is ily mélyen gyökerezik a múltban. Jóformán mióta nyitva van a szemem, azóta énekelek itt, vagyis bő negyven-negyvenöt éve — fogalmaz Rakk Károly, aki egy ideig Bolyos István korábbi kántor hirtelen halála után maga vezette az énekkart, amíg az új, szabadkai származású kántort az új atya fel nem kérte. Azóta nagy örömünkre teljesen megváltozott a zenei élet a plébánián, gyönyörű karácsonyi műsort adtunk, a hívek el voltak ragadtatva — meséli egy másik kórustag, Mátéffy Katica társaságában. Az asszony elmondja, az új kántor felhívására jelentkezett a templomi énekkarba, s hozzáteszi, most már megengedheti magának ezt a kedvtelést, mivel a gyerekek kirepültek a családi fészekből. Csütörtök esténként jönnek össze a kórus tagjai próbára, és nagy-nagy szeretettel, odaadással gyakorolják a heti misék énekeit, a legnagyobb keresztény ünnepre pedig valóban impozáns zenei anyag készül.

Szűcs Gergely a véletlennek köszönhetően — avagy isteni közbenjárásra — lett topolyai kántor: tavaly nyáron fordult hozzá — a Szabadkai Fúvószenekar korábbi karmesteréhez, zenetanárhoz, zenészhez, a kürt szerelmeséhez — a szabadkai kertvárosi Jézus, a munkás plébániáról a topolyaiba áthelyezett zenetudós és egyházzenész, Szakály József atya kántorügyben. Igazából csak tanácsot kérve, hogy kit hívjon, ám Gergely félreértette a kérdést, és két nap gondolkodás után merészen igent mondott a kántori pozícióra — meséli nevetve

— „Lementek” a már megszervezett koncertjeim, és augusztus végén beiktattak Topolyán, azóta töretlenül itt vagyok, és a kórussal együtt a topolyai plébániához tartozó mindkét templom, azaz a Sarlós Boldogasszony- mellett a Jézus Szíve-templom miséit kísérjük énekkel, jómagam pedig orgonajátékkal is gazdagítom az istentiszteleteket. Egyelőre arra törekszünk, hogy a liturgiát szolgáljuk, tehát a liturgiához megfelelő zenei alapot nyújtsunk, a kórustagok lelkesen járnak próbákra, érdemes velük foglalkozni, gyönyörűen fejlődnek zeneileg, talán már szeptemberben adhatunk egy önálló koncertet, és mivel nagyon sok vonós akad Topolyán, megkezdtük egy jövőbeli kisebb vonószenekar esetleges tagjainak a felkutatását. Az atyával koncertek szervezése is szerepel a terveink között. A virágvasárnapi misén rézfúvós hangszerekkel kísértük a népénekeket, nemrégiben pedig felkérésünkre Losoncz Piroska vezetésével a magyarkanizsai harmonika-zenekar lépett fel nálunk.

Józsi atya érkezésével teljesen megváltozott a liturgia zenei repertoárja és színvonala Topolyán. Nem csoda, hiszen a zentai származású, negyvennégy éves pap a budapesti Városmajori Gimnázium zenei osztályába járt, ahol orgonálni tanult, s érettségi után zenei pályára készült. Az újvidéki Művészeti Akadémiára felvételizett, és ekkor lett az újvidéki nagytemplom orgonista-kántora. A ’90-es évek háborúi azonban közbeszóltak, így tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenész szakán folytatta. 1999-ben a Szabadkai Egyházmegye papnövendéke lett, 2004-ben szentelték pappá, s azóta is a liturgia és a szent zene, a misék zenei szolgálatának az elkötelezettje.

— Az nem titok, hogy én egyházzenével is foglalkoztam, pappá szentelésem előtt is, és azóta is. Számomra nagyon fontos volt, hogy azokon a plébániákon, ahol szolgálatot teljesítek, legyen egyfajta zenei színvonal, zenei élet, így minden erőfeszítést megtettem azért, hogy találjak kántort Topolyára, majd sok sikertelen próbálkozás után a Jóisten segítségét kértem — így került hozzánk Szűcs Gergely. Érkezése nagy lendületet adott az itteni zenei életnek, a tanulásnak is, sikerült újraszervezni a kórust, és így karácsonykor az éjféli misén a legünnepélyesebb keretek között tudtuk elkezdeni a liturgikus szolgálatot. Ittlétem óta a legfontosabb zenei előrelépés, hogy újra van hangszere a Sarlós Boldogasszony-templomnak: Vizin Kornél orgonaművész közreműködésével a topolyai nagytemplom új, elektromos orgonával gazdagodott, hiszen a felbecsülhetetlen értékű, 1907-ben megépített Angster orgona katasztrofális állapotban van, a mostani tarifával 100 000 eurós nagyságrendekbe kerül majd a felújítása. Főkántorunk mellé sikerült segédeket is szerezni, temetések alkalmával a tornyosi kántor, Gajdos Béla segít be, illetve a megboldogult kántor úrnak a fia, az Újvidéki Rádió egyik zenei szerkesztője, Bolyos Miklós, aki topolyai lett, miután tavaly megnősült — a passióban ő lesz az evangélista. Szeretném, ha a zene visszatérne ennek a templomnak a falai közé, a hangszeres zene is, a templomi hangversenyélet is, és a hívek éneke is.

Fotók: Hodolik Boglárka és plébánia albumából