— Amikor a kultúrkör élére egy fiatal csapat került, közöttük voltam én is, nyíltan kezdtünk beszélni erről a tervünkről, hogy mielőbb szeretnénk megszervezni egy tábort. Ám kezdetben nem volt meg a bizalom irántunk, sem pénzforrásunk. Már akkor elhatároztuk, hogy első lépésként a közösségünket próbáljuk megerősíteni, fejleszteni a padéi magyarságot, valamint apró léptekkel kirajzoltuk a cél felé vezető utat, és megbeszéltük, melyik évben mit is valósítunk meg. Most eljutottunk oda, hogy létrejött ez a tábor, melynek a fő támogatója a Vajdasági Magyar Szövetség és Csóka Község Önkormányzata. 120 000 dinárt nyertünk pályázaton, ez a mai világban rengeteg pénz, de egy ilyen tábornak a megszervezéséhez kevés, ezért bevontuk a Magyar Nemzeti Tanácsot is. Az oktatók ötlete volt, hogy ezen az összejövetelen a rendszeres munka mellett még valamit meg lehessen tanulni, és azt mutassuk is meg a közönségnek. Közben kaptunk még egy támogatást a tartományi művelődési titkárságról a Takáts Rafael Emléknapra, és így állt össze a tábor és a rendezvény is.

Az elnök azt is elmesélte, ekkora összefogást még nem tapasztaltak, hogy az emberek ilyen sok mindent felajánljanak.

— Mindenki azt tartotta szem előtt, hogy a falu gyermekeiről van szó, nekik nyújtanak táborozási lehetőséget, melyet a szorgalmukért és a tehetségükért meg is érdemelnek. Volt, aki egy láda gyümölccsel járult hozzá, más néhány kenyérrel, de mindannyian próbáltak segíteni, és hálásan meg is köszöntük mindazt, amit a magyar gyerekek érdekében tettek.

Az egyesületben csaknem harminc gyerek tevékenykedik a különféle csoportokban, de nyári szünidő lévén nem mindenki volt otthon, így a tábor munkájában huszonketten vettek részt.

Komáromi Lepár Krisztina az énekért volt felelős, nyolc gyerekkel foglalkozott napi két órában, akik nagyon lelkesen tették a dolgukat.  

— Örültem, mert láttam a szemüket csillogni, amikor olyan dalokat tanultunk, amelyek nekik is tetszenek. Kétféle daltanulási módszerünk van, az egyik a közös ének, mely minden táncpróba után történik. Négy olyan dalt gyakoroltunk be, amelyet mindenki, az egész tábor énekelt, függetlenül attól, hogy tud-e énekelni, vagy sem. A másik csoportban pedig azok vannak, akik énekre jelentkeztek, velük pedig kalocsai dalokat tanultunk.

A néptáncokat Koós Dezső és Székely Zsófi oktatta, emellett két citeraoktató is részt vett a táborban. Lepár Emese és Mihók Attila irányításával összesen tizenkét-tizenhárom gyerek játszott ezen a pengetős hangszeren, akik között voltak kezdők és haladók egyaránt. Főleg bánáti, illetve csókai meg Tisza menti dalokat sajátítottak el.

A kultúrkör tagsága a tábor idejére megkapta a beosztást, besegített a különféle munkákba, kezdve a reggeli, ebéd, vacsora elkészítésétől a kiosztásáig. A jelenlévők közös foglalkozásokon is részt vettek, például hímeztek, varrtak, és a fiúk dicséretére váljon, hogy egyik-másik ügyesebben öltögette a tűt, mint a lányok. A padéi tűzoltóság is tartott egy kis bemutatót, sőt, a gyerekek ki is próbálhatták a felszereléseket. Emellett mesemondó látogatott el hozzájuk, és volt hangszerbemutató is.

A táborlakók azóta már az iskolapadokban ülnek, és bizonyára szép emlékként gondolnak vissza a nyári szünidő eseményeire, közöttük az énekléssel, tánccal, muzsikálással eltöltött napokra.

A Takáts Rafael Magyar Kultúrkör felvételei