— Boldogságot és békét adni csak az tud, akinek magának is van — fogalmazott a köszöntők után elhangzott előadásában ft. dr. Horváth Endre atya, a Mária Rádió szerkesztőségének lelki asszisztense. — Szűz Mária, Teréz anya azért tud egy mosollyal békét fakasztani, mert benne is az van. Ha az én szívemben nincs vidámság, bizalom, béke, akkor nincs mit adnom, akkor a mosolyom erőltetett lesz. A valódi békéhez, örömhöz a gyermeki lelkület kell. A békém azt jelenti, hogy visszamosolygok Istenre. Az Istenre, aki rám mosolyog — nem azért, mert nem látja, milyen szörnyűségek vannak. Ennek ellenére az Isten békés, boldog embereket akar látni maga körül. Azok, akik bíznak, hisznek az ön mindenhatóságában, ha valóban szebbé, jobbá akarjuk tenni ezt a világot, akkor először is magunknak kell megélni azt az ajándékot, amelyet Isten ad nekünk: engedni, hogy szeressen az Isten, és aztán ezt a szeretetet továbbadni. Egy nagyon nagy hazugsága meg csapdája az ördögnek, ha túlzottan aggodalmaskodunk a világ problémái fölött. Azt mondja az Úr Jézus, hogy a tövisek közé vetett mag a csalóka gazdagság meg a világ dolgai fölött való aggodalmaskodás. Ha ez utóbbit túlzásba visszük, éppen azt a magatartást veszítjük el — a derűt, a békét —, amellyel tehetnénk valamit a világ szebbé, jobbá változtatásához.

Rózsafüzér a zentai gyerekekkel

Ez a nap nemcsak a Mária Rádió napja, hanem a Szűzanya Szeplőtelen Szíve napja is, közös együttlét, öröm, a találkozás örömét bírjuk megélni ebben — fogalmazott Bálint Ágota, a Mária Rádiónkért Egyesület elnöke.

— A Mária Rádió az emberei szíveket keresi, folyamatos működése Isten gondoskodását mutatja, s ebben a hallgatók adománya és az imahátterek a legfontosabbak a magyar kormány hathatós anyagi támogatása, az önkéntesek áldozatos munkája mellett. Azért ügyködünk mi mindannyian, hogy továbbra is szóljon itt, a Délvidéken a Mária Rádió magyarul, mert nagyon nagy szükség van a hallgatók lelki megerősítésére, melyet a hitünk tud adni, s az itt maradásunkban, magyarságunkban meg tud erősíteni bennünket. Kilencedik éve szervezzük meg A Mária Rádió Napját (a COVID miatt nem tudtunk találkozni a hallgatókkal), mely valójában a Mária Rádió nagy családjának az ünnepe. Úgy érzem, a Szűzanya, mint egy jó, gondoskodó édesanya, összehívja a gyermekeit, szeretné, hogy együtt töltsünk el egy szép napot a Szabadka melletti Szentkúton, hogy meglássuk egymás tekintetét is. A rádióműsorban csak egymás hangját halljuk, itt pedig van alkalmunk találkozni. Nagyon megérintett engem, amikor láttam, ahogyan az imacsoportok ima- és énekszóval virágot vittek a Szűzanya elé. Sokan eljöttek, több mint harminc településről érkeztek az imacsoportok tagjai és a hallgatóink. Nagy öröm számunkra, hogy Zentáról kisgyermekek jöttek. És boldogság, hogy az idősebbek is itt vannak, akik már nehezen mozognak, mégis elzarándokolnak a Szűzanyához.

Az említett zentai gyermekcsoport tagjaként érkezett a leendő harmadikos Gombos Lilla és a hatodik osztályba induló bátyja, Dávid.

— Közelebb érzem magam Istenhez azzal, hogy részt veszek ilyen aktivitásokban — mondta a fiú. — Boldogságot érzek, és azt, hogy semmi sem ronthatja el a napomat.

— A miséken közelebb kerülök Istenhez, jó érzés — vélekedett a húga, s örömmel újságolta, hogy a plébániai hittanon nagyon sok mindent tanulnak, rengeteget beszélgetnek a hittel, vallással kapcsolatban, dicsőítik Istent, és neki mindez nagyon jólesik. 

— A gyerekek járnak hittanra a Szent Antal-templomba, a miséken is ott vagyunk, s a hitoktató megkérdezte tőlünk, lenne-e kedvünk velük tartani, hiszen a gyerekek részt vettek a rózsafüzér Mária Rádió-s felvételén a vasárnapi misék után, a fiam volt az egyedüli fiú imádkozó — mesélte Gombos Gabriella, a tekintetével, egész lényével mosolygó édesanya. — Először úgy volt, hogy csak a gyerekek jönnek, ám végül nekem is sikerült egy kis szabadságot kérnem, s így velük tarthattam. Én mindig mosolygok, bármi nehézség is adódik az életben, arról jegyeznek meg az emberek, hogy én vagyok a mosolygós anyuka. Legyek bármilyen szomorú, bánthat belül bármi, kifelé mindig mosolygok, ez a belső boldogság az alaptermészetem.

A Mária Rádió önkénteseinek csapatát erősíti bő fél éve dr. Klinovszky Andrea pszichológus. A Kerekasztal című műsor egyik szerkesztője, házigazdája doktori tanulmányai után tért haza Szabadkára.

— Nem sokkal később kaptam azt a lehetőséget, hogy a gyászfeldolgozásról készítsek egy tematikus műsort, azután pedig felkértek, hogy csatlakozzak a havi rendszerességgel készülő műsor csapatához. Szükségszerű, hogy a vallást is érintsem e műsorok során, illetve azt, hogy milyen szerepe van a hitnek a mindennapok lélekmegtartó részeként, ám elsősorban pszichológusként tudok hiteles lenni az adás során. A kerekasztal-beszélgetésekre érkezett reflexiók pozitívak voltak, ez ad bátorságot a továbbiakban is, hogy keressünk olyan témákat, amelyek foglalkoztatják, megszólítják az embereket, s amelyeket több oldalról, perspektívából világítunk meg. Ez a sokoldalúság teszi lehetővé, hogy hallgatóink kapcsolódni tudjanak egy-egy témához, tudjanak belőle meríteni, hiszen nagyon-nagyon jó gondolatok hangzanak el benne, sokféle megközelítésben: a családanya, a hit, a pszichológia és megannyi más élethelyzet, tudomány fókuszából. A belső mosoly, a gyermeki lélek valahol mindenkiben ott van — csak félünk kibontakoztatni, mert sérülékeny. Kevés olyan helyzet van, amelyben megmutathatjuk valódi arcunkat, mindenki megpróbál a különféle elvárásoknak megfelelni, beilleszkedni, s ezek során a nehézségek során elfelejtünk mosolyogni, mert az előttünk álló számtalan apró, pici dologra koncentrálunk, s ebbe korunk anyagiassága is belejátszik — miközben egyre népszerűbbekké válnak a boldogságkereséssel foglalkozó könyvek. Pedig a boldogság nem technikák kérdése, mert mindenkiben ott van, a mosoly belülről fakad, nem a kinti világból.