Csak azt ne mondja senki, hogy sok villanyáramot takarítunk meg a nyári időszámítás bevezetésével — és a kora tavasztól egész október végéig való alkalmazásával —, mert ez nem igaz. Amikor kora tavasszal egy órával előre hajtjuk az órákat, sokan lázadozunk. Úgy érezzük, hogy valakinek a gazdasági rögeszméje miatt — mely szerint így jelentős mennyiségű áramot takarítunk meg — egy órát ellopnak az álmainkból. A bioritmusunk borul fel ezzel. A felnőtteknek sem könnyű kezdetben, a kisgyermekekre pedig nagyon károsan hat a korábbi felkelés. Aki már látta vagy személyesen is átélte azt a helyzetet, amikor a kicsi gyermeket kora reggel felrázzák a legédesebb álmából, hogy a munkába igyekvő szülők idejében eljussanak vele a bölcsődébe, napközibe, annak elszorul a szíve. A korai ébresztés károsan hat mind a felnőttek, mind a gyermekek egész napi hangulatára, a kicsinyek idegállapotára és annak további alakulására.

A nyári időszámításra való áttéréssel még számos más gondunk is lehet. Ezzel azonban nem törődnek azok, akik csak anyagi érdekeltségből szorgalmazzák, pedig az emberek jó közérzetének, a gyermekek egészséges fejlődésének is van gazdasági vonzata. Amikor a nyári időszámítás alkalmazásának a szorgalmazói látják, hogy emiatt sokan lázadoznak, akkor felkérnek vagy inkább felbérelnek bizonyos szakembereket, akik „megmagyarázzák” a jónépnek, hogy milyen sok villanyáramot takarítunk meg az órák átállításával, és hogy ez milyen fontos gazdasági érdek — mintha az egészség megőrzése nem volna az.

Az utóbbi években — megint csak valamiféle gazdasági túlbuzgóságból — már nem csupán a nyári időszakra, hanem kora tavasszal kell átállítani az órákat, és íme, még október nagyobb részében sem tértünk vissza a téli időszámításra. Éppen ez cáfolja az árammegtakarítást. Tegyük fel, hogy az emberek többsége reggel hat órakor kel fel. Kora tavasszal a téli időszámítás szerint ekkor már világos van, a reggeli készülődéshez nem kell villanyt gyújtani. Igen ám, de mivel egy órával előbbre hajtottuk az órát, a korábbi öt órának megfelelő időpontban kell felkelni. Ekkor viszont még sötét van, villanyt kell gyújtani. Nem spóroljuk tehát, hanem fogyasztjuk az áramot. Ugyanez a helyzet az őszi hónapokban is. Már szeptemberben jóval később virrad, októberben pedig még reggel hét órakor is világítanunk kell. És most nem szólaltak meg azok a bizonyos szakemberek, akik a takarékosságot tavasszal propagálták. A fokozott áramfogyasztásról mélyen hallgatnak, akárcsak arról, hogy vannak országok, ahol nem állítják át az órákat, mégsem panaszkodnak, hogy abból bármilyen gazdasági káruk származna.

Jó lenne, ha mind a hazai, mind az európai illetékesek a tél folyamán foglalkoznának ezzel a kérdéssel, és végre megszüntetnék az óraátállítás gyakorlatát, és jövő tavasztól már nem fosztanának meg bennünket egyórányi alvástól, pihenéstől.