home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Vissza a mamához
Perisity Irma
2013.12.04.
LXVIII. évf. 49. szám
Vissza a mamához

Az élet furcsa játék, nincsenek szabályai, semmire sem lehet előre felkészülni. Ami ma még a miénk, az holnap már másé, és ami sosem tartozott hozzánk, az hirtelen az életünk részévé válik — elmélkedik az alig tizenkilenc éves legény, aki sehol sem találja kérdéseire a választ.

— Tisztában vagyok vele, hogy kétségeim gyerekesnek és ostobának tűnnek, éppen ezért volna egy javaslatom: találkozzunk néhány év múlva, amikor már idősebb és tálán okosabb leszek — mondja komolyan a fiú. — Addig remélhetőleg minden kérdésemre megtalálom a választ. Nem azért jelentkeztem egyébként a beszélgetésre, hogy siránkozzak vagy sajnáltassam magam, csupán el szeretném mondani, hogy az ember akkor is haladhat jó irányba, amikor minden kilátástalannak tűnik.

Nincsenek testvéreim és családom sem a szó klasszikus értelmében, ezáltal nem tudom kivel megvitatni az élet nagy kérdéseit, azt, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Persze mindenki származik valahonnan, valakitől. Nekem is van szülőanyám, apám is, aki már meghalt, és van egy apai nagyanyám — az én mamám —, akire mindig számíthatok. Na meg Bözsi mama, édesapám első felesége, aki saját gyermekeként szeret.

Apám — aki nős volt — sofőrként dolgozott egy szállítóvállalatnál, anyám pedig felszolgálóként egy motelben. Terhessége hetedik hónapjában járt, amikor apám elmondta a családjának: van egy barátnője, aki babát vár. Mivel szeretett volna felelősséget vállalni értük, elvált, és feleségül vette anyát. A motel közelében vettek házat. Sok időt töltöttem magányosan, ha a szüleim mégis otthon tartózkodtak, többnyire veszekedtek, apa szerint ugyanis anyám nem élt „szent élet”-et. Hétvégeken, ünnepekkor gyakran voltam a mamánál — szüleim nélkül, mert nem fogadta el anyát, és apámra is nagyon haragudott. A mama egyedül élt. Szerettem nála lenni, ott ugyanis néha találkoztam az öt évvel idősebb féltestvéremmel, Bözsi mama fiával, aki igazi testvérként vigyázott rám.

Tízéves voltam, amikor az édesapám meghalt egy közúti balesetben. Az életünk ettől a pillanattól gyökeresen megváltozott: a közeli városba költöztünk, anyám pedig olyan gyakran váltogatta partnereit, hogy soknak még a nevét sem volt időm megjegyezni. Mindig pénzes férfiakat választott. Amíg egy-egy kapcsolat tartott, addig jómódban éltünk, többnyire az aktuális férfihoz költöztünk. Az egyik „apukám” felesége megelégelte a helyzetet, és konyhakéssel támadott anyámra, aki erre elvette a nőtől a kést, majd három szúrással megölte. Az ügyvédnek hála a bíróság önvédelemnek minősítette a gyilkosságot, és anyámat négy évi szabadságvesztésre ítélték.

Ekkor kerültem a mamához. Időközben Bözsi mama is odaköltözött, a fia ugyanis külföldön tanult. Rólam tehát ketten is gondoskodtak. Őszintén szólva anyámról teljesen megfeledkeztem. Amikor letöltötte a büntetését, visszakövetelt. A nagymama erről hallani sem akart, de a bíróság végül mégis anyámnak ítélt. Az albérletben folytatódott az a színjáték, amit anyám életnek nevezett. Megtörtént, hogy egy-két napra eltűnt — ilyenkor magamról gondoskodtam —, majd pénzzel, élelemmel, márkás holmival felpakolva tért haza. Utáltam a tőle kapott cuccokat és őt is. Amikor a közelembe jött, férfiszagot éreztem rajta, és hányingerem lett tőle.

Jelenleg a közgazdasági középiskola végzős diákja vagyok. Anyagilag anyámtól függök, aki a mamától is eltiltott, és megfenyegette, hogy ha befogad, akkor gyermekrablás címén ráuszítja a rendőrséget. A mama azt tanácsolta, hogy forduljak az iskola pszichológusához, talán ő tehet valamit. Sajnos csak vigasztalni tudott, segíteni nem.

Egy hónappal ezelőtt egy verekedés során anyám és a partnere is megsérült. Amíg szülőm kórházban volt, összepakoltam a legszükségesebb holmimat, és visszaköltöztem a nagyanyámhoz. Nem bánom, ha tucatnyi rendőr jön is értem, többé nem megyek vissza hozzá! Néhány hónap múlva befejezem a középiskolát, és munkába állok, hogy ne legyek a mama terhére. Remélem, büszke lesz rám. Csak ő meg Bözsi mama hittek abban, hogy belőlem rendes ember válhat. Szeretetüknek és bizalmuknak hála ez így is lett.  

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..