Hogy a hangulatot felforrósítsák a Snarky Puppy színpadra lépése előtt, Malika Tirolien zenekara csapott a húrok és a billentyűk közé. Malika több alkalommal dolgozott már együtt a snarkys muzsikusokkal, saját dalainak hangulata is a fúziós jazz világát járja be. Hangja szinte éteri, lemezein erre különféle effektusokkal is ráerősít. A montreali énekesnő angolul meg franciául írja dalait, és valószínűleg sok együttes örülne egy ilyen előzenekarnak. A hangulatforrósítás tehát maximálisan sikerült, majd egy rövid (valóban rövid) technikai átállás után berobbantak a fiúk, akiket a tömeg várt.

A zenekar tagjai külön-külön is zseniálisak, amit a szólók alatt elég szépen be is bizonyítottak, s az összhang tapintható. Tökéletes, telt hangzás, maximális profizmus és feelinges zenészek. Dalaik dramaturgiája is patikamérleggel kimért építkezést követ, egy dalon belül többször eljutnak a „csúcsra”, egy-egy szóló után szinte katartikus, ahogy újra megszólal egy hangszerként a zenekar. Jóféle, mai, friss jazz, javasolt otthoni fogyasztásra is. 

De kik is ők? Egy különleges zenei társulás. Az évek során több zenész megfordult az együttesben. A közös zenélésen alapuló zenei építkezés a jellemző rá. Alapítója a zeneszerző-basszusgitáros Michael League, aki a megalakulás elején a University of North Texas jazzprogramjaiban részt vevő kollégái közül válogatott, de nem kellett sokat várni, hogy olyan nevek is csatlakozzanak a zenekarhoz, mint a dobos Robert „Sput” Searight vagy a billentyűs Shaun Martin és Bobby Sparks. A zenére, melyet játszanak, igen gyorsan felkapta a fejét a jazz világa szerte a világon. Több Grammy-díjat bezsebeltek az indulásuk óta, s olyan előadókkal működtek együtt, mint Marcus Miller, Justin Timberlake, Erykah Badu, David Crosby vagy Jacob Collier. Műhelymunkákat, mesterkurzusokat is rendszeresen tartanak, és kísérletező kedvük (hál’ istennek) nem hagy alább, 2022-ben jelent meg új lemezük, az Empire Central.

Válogatott és vájt fülű közönséget vonzott ez a koncert, és mézzel kenegette a szívem, hogy nem csak a szemetet hallgatják az emberek, és nem is csak az unásig ismétlődő mai popzenét, hiszen tömegeket mozgatott meg a Snarky Puppy koncertje, a szervezők ezért cserélték le az Akvárium nagytermét az annál sokkal nagyobb Barba Negrára. A koncerten nem volt lökdösődés, nem volt telefonnal kamerázás és fotózgatás, ami volt, az illő taps a szólók után, hangos bravózás, mosolygó emberek, csukott szemmel koncertélvezés és vastaps. Ilyen egy jó közönség, ezért neki (nekünk) is jár egy nagy taps.