A Dunkirk című háborús mozit túl művészieskedőnek, a Tenetet pedig zavarosnak, túlgondoltnak találtam. Egyiket sem élveztem annyira, mint a korábbi filmjeit. Gigantikus számítógépes vagy praktikus effektusai, illetve kérlelhetetlen maximalizmusa tűpontos, hideg profizmussal készített filmeket eredményez, melyek azért mindennek ellenére nem feltétlenül rezonáltak velem. Az Oppenheimernél is elnyújtott snittekre, üresjáratokra számítottam. Spoiler: szerencsére óriásit tévedtem, és újra Nolan-rajongó lettem. Az atombomba atyjáról szóló háromórás történelmi tabló feszes, dinamikus, drámai és bombasztikus — a szó minden értelmében.

Képek forrása: imdb.com

A Cillian Murphy címszereplésével készült Oppenheimer vezérfonalát nehéz pontosan meghatározni. Párhuzamosan látjuk az ifjú tudós kezdeti próbálkozásait Európában, a Manhattan-terv megvalósítását a tudós birtoka közelében, Los Alamosban, illetve a számonkérést, amikor Oppenheimernek mondvacsinált kommunista kapcsolataiért kell felelnie. Az atombomba kikísérletezését színesben, a számonkérést ismét színesben, a kvázi epilógust (kronológiailag a történet végét), melyben Lewis Strauss (Robert Downey Jr.) egykori atombizottsági elnök meghallgatása folyik miniszteri ambíciói kezdetén, fekete-fehérben. A tizenhárom Oscar-díjra jelölt filmben magyar tudósok is megjelennek, többek között Teller Ede (Benny Safdie) és Szilárd Leó (Haumann Máté).

J. Robert Oppenheimer karrierjének kezdetén bohém, kommunista tudósok és aktivisták társaságában találja magát, hamarosan pedig őt is megbabonázza ez az ideológia. Amíg párttagsága, illetve annak hiánya és a tudósok, valamint a politika szembenállása foglalkoztatja, kitör a II. világháború. A németek lerohanják Lengyelországot, a nukleáris energia lehetséges felhasználásában pedig éppen azon a napon történik jelentős áttörés. A hazafiság felülírja a szabad gondolatokat, Oppenheimer Groves tábornok (Matt Damon) kérésére a Manhattan-terv élére áll, hogy aztán a legnagyobb tudósokat maga köré gyűjtve elkészítsék az első atombombát. A film a tudósok, a politikusok és a hadsereg együttműködését mutatja be a Los Alamosban létesített városkában, ahol a világ első tömegpusztító fegyvere készül. Persze felmerülnek lelkiismereti kérdések, a megoldás azonban logikus: előbb legyen nekünk, mint a németeknek. Aztán a rendkívül látványos, sivatagi robbantásteszt, majd Hirosima és Nagaszaki után már nem a németek, hanem az oroszok válnak ellenséggé. Oppenheimer nemzeti hősből bűnbakká változik, Nolan azonban ügyelt rá, hogy ne legyen belőle mártír — Oppenheimer ugyanis nem vitatta találmánya szükségességét, inkább annak későbbi, a világra gyakorolt borzalmas hatásán tépelődött.

A film gerincét mindvégig a tudós fullasztó, vallatásnak is beillő meghallgatása adja, mely során tudóstársai, enyhén alkoholista felesége (Emily Blunt), illetve lojális harcostársai is kiállnak mellette, esetleg objektíven vallanak céljairól és motivációiról. Nem beszélve azokról, akik hátba szúrják: Oppenheimert ugyanis azzal vádolták, hogy szovjet kém volt, és meg akarták őt fosztani minden befolyásától és biztonsági engedélyétől.

Nolan filmje megrázó, elgondolkodtató és terjedelmes játékideje ellenére egy percre sem unalmas. A klisék helyett érteni, értetni szándékozik ezen briliáns elmék ambícióit és erkölcsi aggályait.