Múltidézés R. Fazekas Piroskával, megnyomorított színházi világunk ,,örökös tag'-jával, aki rangos elismerésben részesült - A Magyar Játékszíni Társaság tüntette ki Életmű-díjjal
Nagyon fiatalon, lámpalázasan vergődtem sokáig a színpadon Topolyán, mert tudtam, éreztem a véletlen sodort erre az ,,átkozott' pályára, miután nyolc hónapnyi szorgalmas tanulás után rossz látásom miatt eltanácsoltak a Tengerészeti Főiskoláról. Színész lettem (ami már nem leszek sohasem), s Dimitrijevics Mara védőszárnyai alá vezényelt a sors. Garay Béla, mindenki ,,Béla bácsi'-ja egy alkalommal félrehívott, s közölte velem: ,,Vigyázzon, fiatalember, művésznő lesz a partnere Molnár Ferenc Ördögében, kösse fel jól a lenge magyart!' Igen, akkor én, ,,a budapesti festőművész', R. Fazekas Piroskának tehettem a szépet a színpadon, egy ,,művésznő'-nek udvarolhatott a kezdő színészecske s mint a rendes diák, mint egy stréber megpróbáltam premier plánba hozni magamat, de hát természetesen a mindig kiváló Nagygellért János és R. Fazekas Piroska árnyékában maradtam...
Pirinyó... Remetené Fazekas Piroska. Mintha tegnap találkoztunk volna. Őrzöm még a fotót, amelyen mély hódolattal kezet csókolok neki, mert hát Garay úr figyelmeztetett: ,,Vigyázzon, fiatalember...'. Pirinyó akkor az Újvidéki Rádió színészegyüttesének a tagságát erősítette férjével, Remete Károllyal, gyakran fellépett az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszóival, a Telepen, s nosztalgiával gondolt Szabadkára. A Népszínház magyar társulata fogadta be még a negyvenes évek végén. Akkor, ott, Topolyán azt hittem, számomra a Pirinyó csak azon a ,,kezit csókolom'-os képen marad meg.
Szabadkán aztán közösen drukkolhattunk egy új, friss szellemű, új programot hirdető magyar társulatnak, beutaztuk Szlovéniát és Baranyát, Dél-Bánátot és a tanyavilágot a Bácskában. Népszerű volt, akár a Csárdáskirálynő. Láttam, minden színpadi gesztusában azt fedeztem fel, hogy színésznőnk az eljátszandó figurákban a külső csillogás mögött - emlékezzünk Lope de Vega A kertész kutyája című vígjátékára - az embert is meg akarja mutatni. Olyannak, amilyen: szelídnek vagy haragosnak, elmélázónak vagy szigorúan gondolkodónak. Ennek az intenzív színészi jelenlétnek helye volt mindazokban a darabokban, amelyekben Pirinyó a szó szoros értelmében játszott. Persze, sokasítani lehetett volna az énekesi adottságokkal is bíró színésznő fölléptét, de neki ennyit szántak azok az évek, melyeket a színházban és a mikrofon előtt tölthetett.
,,Az élet szép, tenéked magyarázzam?!', mondta az ő szeretett Piroskájának színházi világunk utolsó nagy bohémja, Remete Károly. Az unokák - leányának gyermekei - már a csillagos, sávos lobogónak esküdtek hűségeket, a zentai temetőben Remete Karcsitól is búcsút vettünk, Pirinyó 1978-ban csöndben, minden csinnadratta nélkül nyugdíjba vonult. De az élet számára továbbra is szép volt, már nem kellett részt vennie a ,,csizmás hadúr' romboló munkájában. A szépet, az értékeset, a megbecsülendőt választhatta a színházban.
Egyszer elmondta nekem:
,,Amíg műkedvelő voltam Zentán, magyarországi ösztöndíjat kínáltak fel: sztár lehettem volna, Pesten tanulhattam volna a Színművészeti Főiskolán, de én álmaim gyönyörű városát, Szabadkát választottam. Igen, műkedvelő voltam Zentán. Nélkülük nem lett volna sohasem színházunk. Nekik köszönhető, hogy a színház nem munkahely, hanem műhely, ahol a szépet, a jót szikráztatják fel egészen a csillagokig. Számomra csak egy színház volt a világon...'
A kertész kutyájában szép és vonzó, mint egy andalúziai éjszaka. Ingerlő nőstényfarkas a Volponéban, Tóth Flóraként esendő és megejtő A tanítónőben. Volt Iluska a János vitézben, Titania a Szentivánéji álomban, Martine Moliére vígjátékában, A botcsinálta doktorban, Natasa az Éjjeli menedékhelyben, Stein Pista és Kohn Bandi legkedvesebb színésznője volt. Kalonikéként a Lüszisztratéban lenyűgöző, akárcsak a Mágnás Miskában és a Mária grófnőben. Sybill a Váratlan vendégben, Mathilde a Reményben, Fruzsina Zilahy Lajos Zenebohócok című színjátékában: 1946-tól 1978-ig ezen a tövises, egyesek szerint áldott, mások szerint átokvert pályán. Pirinyónak csak szép szava volt mindig a színházban eltöltött éveiről. Véletlen-e vagy sorsszerű, de nem messze, alig néhány méternyire a színháztól lakott, mindvégig békés egyetértésben férjével, Karcsival (majd a gyerekekkel), akinek 1941-ben mondott ,,igen'-t az oltár előtt. Vigaszt nyújtottak egymásnak nehéz időkben, tudták, hogy a rossz mindig elmúlik...
Hogy mi történt 1978 után?
,,Még el-elmentünk a bemutató előadásokra - mondta Pirinyó nyugdíjaztatása után valahol a 90-es években -, még eljátszhattam a régi szerepeimet, de 1985-től kezdve a házunkban maradtunk, a virágaim mellett. A könyveket bújtam és az unokáimat dédelgettem. Éltem, éltünk s ahogyan Edit Piaf dalolja: ,,Nem, nem bántam meg semmit sem!'
Piroska, Piri, Pirinyó egészsége megromlott. Már nem látjuk a színháznak még a környékén sem. Kívánunk neki minden szépet, minden jót, és nagyon szeretnénk, ha az értékek szenvedélyes védelmezője és őrzője, a mi Pirinyónk, az orvosa és az Úr akarata szerint újra cselekvéshez juthatna. Pirinyó, a szerkesztőség nevében kívánok boldog új évet!