Zsoldos Ferenc, a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezetének alelnöke úgy vélekedik, a határon túli magyarság is hatást tud gyakorolni az anyaországi szavazókra. Sőt, kell is, hiszen rólunk, a mi sorsunkról döntenek. Milyen akcióba kezdett a DMISZ, és mit tehetnek az ,,egyszerű” emberek? - kérdeztük tőle.
- A népszavazás elleni kormánypropagandáról most nem szeretnék beszélni, hiszen csak nagy túlzással lehet olyat állítani, hogy akinek van magyarigazolványa, az mind át akar költözni. Szerencsére elkezdődött egy másik mozgalom is, megnyilatkoztak a civil szervezetek, erősített a FIDESZ - Magyar Polgári Szövetség, megjelentek az óriásplakátok, a szórólapok, rendezvények. Ezek hatására spontán alakultak ki a határon túli megmozdulások, amelyekből mi is kivesszük a részünket. Mi a Magyarok Világszövetségének azt a képeslapját terjesztettük, amely a 13 aradi vértanút ábrázolja, pontosabban, csak kettőnek az arcképe található rajta, mert közülük csak ketten születtek a mai Magyarország területén. Ebből postáztunk 1500 darabot mintegy száz délvidéki civil szervezetnek és közéleti személyiségnek, tömbben és szórványban egyaránt. Arra kértük a megszólítottakat, küldjék tovább az anyaországi ismerőseiknek, mindazoknak, akikkel kapcsolatban állnak, akár az innen elszármazottaknak is. Jár hozzá egy matrica is, amely a képeslapra ragasztható, de külön is alkalmazható, például a gépkocsik szélvédő üvegére lehet tenni. Erdélyben, egy határhoz közeli településen, ahova sokan járnak bevásárolni, a polgármester minden magyarországi rendszámú járműre elhelyezett egy ilyen feliratot. De léteznek más eszközök is a meggyőzésre, amelyek közül mindenki élhet a beszélgetés lehetőségével, akár személyesen, akár telefonon. Az a lényeg, hogy a határon túlról valódi impulzusok érjék a magyarországi állampolgárokat, hogy amikor elmennek és szavaznak, ne érezzék személytelennek a kérdést. Én nemrégiben jártam az anyaországban, és akivel csak találkoztam, mindenki kitért erre a kérdésre. Foglalkoztatja őket, érdeklődnek, amit én jónak tartok. Ha szkeptikusak vagyunk, és nem bízunk a végeredményben, akkor is mindent meg kell tennünk, hiszen ez valójában történelmi lehetőség, ami rólunk szól. Igenis mondjuk el finoman, de nem rámenősen a magyarországi ismerőseinknek, hogy ez nekünk mennyire fontos.
Tény és való, hogy a határon túli magyarok többségének a magyarigazolvány sem a kedvezmények miatt kellett, hanem érzelmi értéke volt. A kettős állampolgárság is elsősorban az identitásról és az érzelmekről szól. A mobilisabb fiatalok egy része minden bizonnyal megörül majd a világútlevélnek, de a többség számára ez a döntés a nyolcvan év lelki otthontalanság után a valahová tartozást jelentené. Mert valljuk be, lelkileg sohasem tartoztunk ide, ahol most élünk. Mi is része lehetnénk a hazának, és csökkenne az otthontalanságérzésünk. Erdélyben is, ahol talán a legnagyobb az elvándorlás, azt mutatják a statisztikák, hogy a korábbi szint csak 7-8 százalékkal emelkedne. A világútlevél könnyítés lenne, de tömeges kitelepülést nem idézne elő. Nálunk is ugyanez a helyzet, akik már forgatják a fejükben az elköltözés lehetőségét, azoknak mindenképpen segítene, de a nagy tömeg maradni akar.
Tudom, sokak számára kellemetlen kimondani a kérő szavakat, de árnyaltan is lehet fogalmazni. Küldjünk például egy üdvözlőlapot az ismerőseinknek Mikulás-napra, amiben meg sem kell említeni a népszavazást. De ezzel emlékeztethetjük őket arra, hogy mi itt vagyunk. Minden bizonnyal megértik a rejtett üzenetet. Én sem vagyok híve a radikális megoldásoknak, nem kell kiállni az utcára üvölteni, de jelet kell adni. Ha nem szólunk semmit, akkor azt is gondolhatják, hogy ez nekünk nem fontos, nincs is rá szükségünk. A nemmel szavazók akár ezzel is magyarázhatják a tettüket, nyugtathatják magukat. Azt hiszem, Magyarországon talán nincs is olyan ember, akinek ne lenne ismerőse a határon túlról, ezekben a napokban mindenki gondol valakire és várja a jelet - osztotta meg velünk az elképzeléseit Zsoldos Ferenc.