Woody Harrelson (az a bizonyos fegyenc és maga Vérontó), illetve Tom Hardy (Venom) olyan látványosan lubickolnak ebben a filmben, mint hal a vízben vagy inkább Vérontó a vérben. A tényfeltáró újságíró, Eddie Brock, miután az előző epizódban egy labor felderítésekor megfertőződött, testét és elméjét kénytelen megosztani egy szimbiótával, a gonosz Venommal. Ezzel együtt szuperhős válik belőle, amihez a második részben már kezd hozzászokni. Eddie és Venom afféle abszurd, furcsa párként nyaggatják egymást a végtelenségig, bár Eddie azért nem adja fel, hogy megzabolázza őt. Vérontó megjelenésével azonban megérkezett az új kihívás: megállítani egy szörnyet, aki a világ elpusztítására törekszik.

Ezek a karakterek már évtizedek óta a Marvel-kánon részei, mivel azonban jogaik a Sonynál vannak a Disney helyett, a japán szórakoztatóipari cégóriás igyekszik a legtöbbet kihozni belőlük. A Marvel filmes univerzum él és virul a Mickey egeres cégnél, ahová ilyen-olyan háttéralkuk és szerződések révén Pókember (és egyszer majd Venom is) bekerül. Venom és Vérontó viszont a Sony szűkebbre húzott öve miatt nem tud akkorát szólni, mint a Disney-féle interpretációk, ami leginkább a speciális effektusokon látszik meg. Andy Serkis rendezői karrierjének talán nem ez lesz a legemlékezetesebb filmje, ahogyan Venom karaktere sem lesz soha olyan emblematikus a képregényfilmek (de nem a képregények!) rajongóinak körében, erről pedig a kritikusok is tettek: a 2018-beli filmet szinte mindegyikük utálta, a kasszáknál viszont szépen muzsikált, több mint 850 millió dollárt kerestek vele.

Vérontó is hasonló szimbióta, mint Venom, ráadásul egy sorozatgyilkosba költözött, Cletus Kasadybe. Ők ketten üldözik egymást a film igen rövid, 90 perces játékideje alatt. Már a 90 perc hírére is óriásit pörgött az internet népe, ahogyan a 16 éven felülieknek szóló besorolás miatt is, hiszen a legtöbben azt hitték, a mozi a karakterhez méltó brutalitást vonultat fel, ami feszített keretek között csak-csak sikerült.

Az óriási összecsapás elkerülhetetlen, ehhez pedig egy katedrális lesz az aréna. A Venom 2. — Vérontó viszont, egy igazán meglepő forgatókönyvi bravúrral, romantikus sztori, azaz több reménytelen szerelem története is. Cletus elsődleges motivációja a rég látott szerelmének meglelése, aki nem más, mint Sikoly (Naomie Harris), akinek egy rettenetes szuperképessége van: sikolyával épületeket és csontokat képes porrá törni. Mindeközben Eddie-t továbbra is gyötri a magány és a szerelmi bánat: exbarátnője, Anne (Michelle Williams) pedig már egy másik pasival, az anyagilag is jóval stabilabb helyzetben lévő Dannel (Reid Scott) jár.

A Venom 2. tehát egy véres és vicces romantikus történet, melyben a számos szerelmi szál mellett a legfontosabb konfliktus még mindig Eddie és Venom között húzódik. Flörtölnek és harcolnak egymással, tévét dobálnak ki az ablakon, azaz éppen úgy civakodnak, mint egy szenvedélyes szerelmespár. Ebben a részben Venom személyiségét is jobban megismerjük, egy általa előadott, értelmetlen monológnak köszönhetően.

Nem szabad komolykodva leülni a Venom 2. elé, mert egy óriási arculcsapással kell számolni: a képregényfilmek műfajának rajongói minden bizonnyal nem csalódnak Eddie Brock legújabb történetében, de túl nagy mélységet mégsem szabad keresni benne. Egy jutalomjáték Woody Harrelsonnak és Tom Hardynak, mely egy kissé öncélú ugyan, de mégis szórakoztató lehet. Szódával elmegy.

KÉP: imdb.com