Mint utóbb kiderült, nem szerkesztőségi baba volt, és nem is valamelyik munkatársunk rokon gyermeke. A kép hátoldalán csupán annyi információ állt, hogy a gyermeket Boglárkának hívják, és pacséri. Ismét a véletlenek játszottak közre, és egy, a szerkesztőségünkben jelen lévő vendég segítségével fény derült arra, ki ő, majd azt is megtudtuk, hogyan került bele annak idején az újságba.

A sorsszerű fotó

Egyeztetések sorozata következett, és útra keltünk. Itt kell megjegyezni, hogy egy régi, megsárgult fotó és újságcikk alapján igazából bárhova és bárkihez érkezhettünk volna, nem tudhattuk előre, hogy az a bizonyos baba, akit a képen láthatunk, harminchét év múltán kivé lett, és persze azt sem, hogy miként reagál majd az érdeklődésünkre.

Pacséron egy takaros házban fogadtak bennünket. Ez sem véletlen, hiszen Boglárka anyukája, Laki Kolozsi Ildikó építésznek tanult, így a térbeli elrendezés az ő elképzeléseit dicséri, és a falakat díszítő képek is az ő keze munkájának eredményei. A gondos szülői nevelés hatására pedig lánya, Boglárka már a tudományok doktoraként mutatkozhatott be.

Ildikó, Boglárka és Lilla kezükben egy újabb Hét Nappal (Fotó: Kartali Róbert)

Asztalhoz ültünk, és előkerült az a régi újság. Nem mi vittük, ők őrizték meg. Nem csak azt a bizonyos számot. Mint mondták, mintegy harminc év újságtermését archiválták, és könyvből is már annyi van, hogy nem tudják hová tenni őket. Az a bizonyos kép pedig úgy jutott el a Hét Napba, hogy amikor meglátta a pici lány keresztanyja — Komáromi Gizella újságírónő —, eljuttatta egy rövid szöveg kíséretében a szerkesztőségünkbe.

Újraolvassuk a sorokat, és kérdésként újra megfogalmazzuk őket. Mint akkor írták, addig ki sem adja a kezéből az újságot, amíg az utolsó betűig át nem böngészte. Nem csoda, hogy Boglárkával ennek alapján úgy indult a beszélgetés, hogy gyerekkorától fogva nagyon szeret olvasni. Kiderült, hogy azóta is rengeteget olvas, sőt mi több, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett diplomát. A mesterképzés után tíz évig dolgozott a Tankönyvkiadó Intézetben a magyar nyelvű tankönyvek szerkesztőjeként. Mint mondta, a tankönyvszerkesztést érdekes és kreatív munkának tartotta, és nagy kihívásként is élte meg. Jelenleg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén tanítja a következő nyelvészeti tárgyakat: helyesírás és a lektorálás alapjai, bevezetés a nyelvtudományba, általános nyelvészet, morfológia és szintaxis, lexikológiai szemantika, szövegtan, pragmatika. Boglárka szerint tanítványai közül már többen jelezték, hogy az egyetem elvégzése után újságírással szeretnének foglalkozni. Az pedig szintén érdekesség, hogy az egyetemen arra is volt már példa, hogy a hallgatók a vajdasági magyar sajtótermékekben megjelent írásokat elemezték.

Hogy került erre a pályára? — merült fel joggal a kérdés, mert azt azért mégsem feltételezhettük, hogy mindehhez a Hét Napban megjelent fénykép adott volna löketet.

— Pacséron fejeztem be az általános iskolát, utána pedig a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium természettudományi-matematikai tagozatára jártam. Igazság szerint nagyon sok tudományág érdekelt, később Újvidéken biológia és magyar szakra is felvételiztem, egy napon volt mindkét felvételi vizsga, és mind a két helyre felvettek. A véletlen hozta úgy, hogy végül a Magyar Tanszéket választottam, mert igazából előtte sohasem készültem magyartanárnak. Jó döntésnek bizonyult, hiszen azóta már elvégeztem a mesterképzést és a doktori stúdiumot is, a doktori disszertációmat 2020 novemberében védtem meg.

Szösszenet a Hét Nap 1984. május 25-ei számában

A kávé elfogyasztása közben Ildikó a régi emlékeket felidézve még elmondja, hogy Boglárka kisgyerekként nagyon szerette az újságokat és a könyveket is lapozni, de nem tett bennük kárt. A mai olvasási szokásokra áttérve pedig megállapították, hogy követik a híreket, de leginkább online tájékozódnak. Abban viszont mindenki egyetért, hogy az írott szó mégiscsak nyomtatott formában adja vissza igazi varázsát. Elköszönés előtt váltottunk még néhány szót az aktuális témákról, majd pedig elkészült egy-két fotó, melyen már a család legfiatalabb tagja, Boglárka lánya, Lilla vette kézbe a Hét Nap legújabb számát. Reméljük, néhány évtized múlva ő is hasonló sikerekről tud majd beszámolni, ha véletlenül a Hét Nap centenáriumi számának készítésekor őt keresik majd fel a jövendőbeli újságírók, akiket lehet, hogy éppen az ő anyukája tanít az egyetemen. A véletlenek sodrásában végeredményben bármi előfordulhat.