Kathleen Reynolds Merce Cunningham iskolájában tanult klasszikus és kortárs táncot az Egyesült Államokban, New Yorkban, majd 1985-ben elnyerte a Párizsi Nemzetközi Táncverseny női előadói díját. Ezután kezdődött 2007-ig tartó együttműködése Nagy József koreográfussal. Előadóként részt vett Paco Décina, Francesca Lattuada, Bernardo Montet és Catherine Diverrès koreográfusok munkáiban, és tett néhány kitérőt a cirkusz meg a színház világában is. 1993 óta készít saját koreográfiákat. Kathleen Reynolds átfogó oktatói és előadói munkamódszert dolgozott ki, melyet szakmai gyakorlatok és kreatív műhelyek alkalmával szakemberek, amatőrök és fogyatékkal élő alkotók számára is elérhetővé tesz.

A Kosztolányi Dezső Színházban életének meghatározó táncművészeiről és táncstílusairól mesélt, előadását videófelvételekkel színezte. Kathleen története Alabamában indul, hiszen ott született, de ott nem lehetett táncot tanulni, így került New Yorkba. Az iskola elvégzése után meghallgatásokra járt, de testi adottságai nem feleltek meg a társulat számára, ahová be szeretett volna kerülni. Egy barátjával Párizsba utazott, s itt olyan táncosokat, koreográfusokat látott, akik meghatározták az életét. Megismerte a fehér és a fekete butoh előadóit, Kazuo Ohnót és Tatsumi Hijikatát, majd ezután Catherine Diverrés-t és Bernardo Montet-t. 

Az első videón egyik tanárának, Cathy Wardnak a táncát mutatta meg, aki Erick Hawkins koreográfiáját táncolta, Erick diákjaként, majd Merce Cunningham amerikai koreográfus munkáját, s össze is hasonlította a két stílust. Az egyik feszesebb, a másik lazább, pedig mindkét csapat táncosai klasszikus képzésben részesültek. Ezután következett Kazuo Ohno butohtáncos, akit élőben is látott, és mint meséli, egészen elvarázsolta a férfi, minden apró mozdulata. Kazuo ötvenévesen kezdett táncolni, s még százéves korában is táncolt, akkor is, amikor már a fiának kellett tartania a hátán, mert járni már nem tudott. Mozogni, táncolni igen.

Megnéztük még Tatsumi Hijikatát, majd következett Catherine Diverrès és Bernardo Montet duója. Ők együtt kezdtek alkotni, két elementáris erejű táncosról van szó, akik a francia kortárstánc-történelem meghatározó alakjai. Maurice Béjart iskolájában, a Mudrában kezdték tanulmányaikat, innen Japánba utaztak.

Itt Nagy József átvette a szót, hogy megossza saját élményeit a két táncossal kapcsolatban, hiszen ő is és Kathleen is dolgoztak velük.

— Teljes metamorfózison mentek keresztül Japánban. Akkoriban az egész generációnk kísérletezett. Az a kortárs tánc sokkoló volt, amelyet láttunk tőlük. Életem legszebb és legerőteljesebb előadása, melyet láttam. Mindenki velük akart dolgozni akkoriban — mesélte Nagy József. Privilégium s óriási inspiráció volt velük dolgozni — tette hozzá Kathleen Reynolds.

A vetítést és a beszélgetést egy rövid részlettel zárta Nagy József Asobu című előadásából, melyben mindketten táncolnak, illetve láthatóak Hijikata diákjai is. Itt kezdődött kettejük együttműködése, mely azóta is tart. Jó volt megismerni ezeket az igen fontos neveket a kortárs tánc történetéből, s inspiráló is, hiszen hazaérve sorra rájuk kerestem, és még órákon keresztül néztem mozgásukat.