Vajda Noa Pálma nyolc éve tagja a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének, ezen belül pedig a Podolszki Versmondókörnek, ez pedig már a kilencedik év, hogy Barta Júlia versfelkészítő segítségével bontogatja szárnyait. A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákjának mindig is szoros kapcsolata volt a nagyapjával, így természetesnek tartotta, hogy az első verses előadásával rá emlékezzen.

–Mindig voltak versek, amelyek érzelmileg a nagyapámhoz kötöttek, ezeket szedtük csokorba. Beszélgettünk Barta Júliával arról, hogy amikor a tanítványai elértek egy bizonyos kort, akkor már tatottak önálló műsort, és most rám került a sor. Az volt az elképzelés, hogy a tatának szenteljem ezt az estet. Összeszedtem a verseket, párat hozzátanultam, és a tatámnak a kiadatlan verseit is előadom.

A tehetséges középiskolás elmondta, több szempont alapján válogatta össze a verseket, és igyekezett velük Vajda Gábor személyiségét visszaadni. Például, hogy mennyire szerette a világot, vagy mennyire volt természetbarát. Szerinte így jobban megismerheti nagyapját a közönség. Pálma hozzátette, inkább lelkileg volt kihívás összeállítani az estet.

–Nagyon sokat kellett rá készülni, főleg legbelül. Ez nem úgy működik, hogy megtanulom, és csak felmondom, hiszen itt nagyon sok érzelmi kötődés is jelen van. Ezekkel a versekkel meg kell találnom a közös hangot.

Pálma elmondta, a felkészülésben Barta Júlia és Hajvert Ákos segít neki.

–Mi tulajdonképpen lelkizni szoktunk. Olyan, mintha a harmadik nagymamám lenne. Minden versnek van háttere, például történelmi, és ezekre nem elég egy hónap. Van olyan vers, ami már három éve a tarsolyomban van, de most lett igazán jó. Hajvert Ákos rakta össze a sorrendet és így született meg az összeállítás.

Az előadást vastapssal jutalmazta a közönség, és nem csak Pálma érzékenyült el, a nézők között is akadt, aki meghatódott az emlékeken.