A fogyasztók egyre tudatosabban fordulnak a hagyományos alapanyagokból, ismert eljárásokkal készült termékek felé – a tömegtermelésben előállított, húst gyakran csak nyomokban tartalmazó áruval szemben. Igény van a valódi minőségre, ezért sokan vásárolnak kistermelőktől. Ezt a szemléletet követi a harmadik generációnál tartó családi vállalkozás, a kishegyesi Sógor vágóhíd is, mely bekerült a Rohonczy Gedeon Mentorprogramba is. Náluk a tradíció nemcsak egy szó, hanem a munka alapja is.
A vágóhíd múltjáról két generáció mesél: Halasi Csaba, aki négy évtizedig vezette a vállalkozást, lánya, Faragó Csilla, aki a jelenlegi tulajdonos, valamint Csilla férje, Faragó Csaba.
Faragó Csaba, Faragó Csilla és Halasi Csaba
H. Csaba: – Az ötlet magától adódott, hiszen beleszülettem a helyzetbe. Édesapám is hentes volt, és annak idején ő alapította a vállalkozást. 1958 óta működik az üzem, több perióduson mentünk keresztül, egyszer fent, egyszer lent. Édesapám egy idő után megbetegedett, aztán én léptem a helyére a vállalatban, ennek az idén negyven éve, és azóta megállás nélkül csináljuk.
F. Csilla: – Édesapám adta át nekem a céget, de férjemmel és testvéreimmel együtt próbáljuk igazgatni, amit apu ránk bízott.
* Önnek fontos volt, hogy továbbadja a gyerekeinek?
H. Csaba: – Fontos volt, örül az ember, ha az, amin negyven évig dolgozott, folytatódik, és megérte csinálni, lemondani dolgokról. Remélem, hogy nekik sikerül elérni, amit nekem nem.
* Számotokra egyértelmű volt, hogy át fogjátok venni a vállalkozást?
F. Csilla: – Voltak kérdőjeles időszakok, de mi sem szerettünk volna egy ilyen múltú családi vállalkozást, tradíciót felbontani, és így történt, hogy szép lassan mindenki kivette belőle a részét.
* Volt valamilyen tapasztalatod ebben a szakmában, vagy a feleséged révén kerültél bele?
F. Csaba: – Előtte mezőgazdasággal foglalkoztam, tartottunk otthon jószágot, de a házi vágásnál tovább nem mentem.
A munkafolyamat közben
* Mennyire volt nehéz az évek során fejlődni, alkalmazkodni a piachoz, milyen kihívásokkal néztetek szembe?
H. Csaba: – Előbb egy kisebb, 20-30 négyzetméteres üzemünk volt, utána bővültünk, és most nagyjából 300 m2-en dolgozunk. Az egy üzletből lett még egy, végül a legjobb időszakban volt kilenc saját üzletünk Vajdaság területén. Mára már nem nagyon éri meg ennyi üzlethelyiséget fenntartani, nagyok a kiadások. Minden évben kitaláltunk valami újat, volt, ami sikeres volt, más nem, végül úgy döntöttem, a tradicionális vonalon fogunk maradni. Szerencse, hogy a fiatalok besegítenek, mert már ők csinálják, jó, hogy sikerült valamilyen módon hatással lenni rájuk, hogy elfogadják ezt a nem egyszerű életmódot, mert itt nem nyolcórás a munkaidő. Pillanatnyilag a legnagyobb kihívás a munkaerő, utána az élő jószág ára, mely bizonytalan, nem tudnak tervezni a termelők, valamint a vásárlóerő. Egyelőre a Rohonczy-program keretében próbálunk valamit kialakítani, ami tőlem egy kicsit távol áll, mert eddig mindent magamtól csináltam, találtam ki, de egy biztos: sokat segít, hogy nem kell mindenben egyedül helytállnom.
F. Csilla: – A vállalkozásban mindig vannak kihívások, mindig figyelni kell a konkurenciára, az emberek igényeire, arra, hogy milyen a politikai helyzet, a jószágok ára, az állomány. Voltak nehézségek, de szerencsére együtt meg tudtuk oldani.
* Amikor átvettétek, miben gondolkodtatok: szerettétek volna meghagyni a régi, bevált dolgokat, vagy az újítás volt a cél?
F. Csilla: – A tradíciókat mindenképp meg szeretnénk tartani, mégiscsak az a cég védjegye. Szeretnénk újítani is, vagyis a termékeinket még jobb minőségűvé fejleszteni, ezért is pályáztunk a Rohonczy-mentorprogramba, mivel ott tapasztalt mentorok vannak, és sokban hozzá tudnak járulni a fejlődésünkhöz. Egy webshop kialakításán is gondolkodunk, hogy bárhonnan elérhetők legyenek a termékeink. Egy kimagaslóan jó vállalkozás szeretnénk lenni, megtartva azokat a tradicionális értékeket, amelyek mentén még a nagyapánk kezdte. Célunk továbbá, hogy kialakítsunk egy olyan brandet, amelyet ha meglátnak, tudják, hogy ez egy igazi, házi készítésű termék.
F. Csaba: – Az alapanyagok mindenképp maradnak, az ízvilággal lehet játszani. Az egyik sajátosságunk, hogy némely termékünkben köménymag van. Ez tájjellegű: van, ahol tetszik az embereknek, van, ahol nem, például Belgrádban, Újvidéken nem eszik. A lótermékek nagy része Újvidékre, Belgrádba, Zomborba és Szabadkára kerül. Az egyszerű házi sertés itt a környéken, Topolyán, Kishegyesen, Verbászon népszerűbb.
A vállalkozás részt vett a Prosperitati Alapítvány és a CED Közép-európai Nonprofit Kft. által szervezett Rohonczy Gedeon-programban is, mely egy egyéves, szakmai mentorálási program. Célja a helyi élelmiszeripari mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint a mezőgazdasági termelők fejlődésének elősegítése. A program lényege a kiváló minőségű helyi termékek fejlesztése és piacra juttatása, ezzel erősítve a családi gazdaságokat és a szülőföldön való boldogulást. A résztvevők nem pénzbeli támogatást, hanem személyre szabott szakmai iránymutatást kapnak.
* Ki volt a mentorotok, milyen volt vele a közös munka?
F. Csilla: – A fő mentorunk Bakati Gábor volt, további mentoraink még Simon Vilmos, Ruprecht László, Hernyák László, Schmid Péter és Hajnal Virág. Nagy szakmai tudásuk révén próbálunk tanulni tőlük, terjeszkedni. Eddigi beszélgetéseink során nagyon jó ötleteket adtak.
* Ajánlanátok-e másoknak, hogy vegyenek részt a mentorprogramban?
F. Csilla: – Még nagyon az elején vagyunk, de minden kisvállalkozásnak ajánlanám, hogy vegyen részt egy ilyen programban, mivel ezáltal nagyon jól tudja fejleszteni a vállalkozását, meg vagyunk vele elégedve.
* Milyenek a visszajelzések?
F. Csilla: – Azt kell mondanom, nagyon jók. Ha valaki egyszer vásárol tőlünk, akkor általában vissza szokott térni. Azt mondják az emberek, érezhető, hogy nem egy nagyipari termékről van szó, úgyhogy szerencsére vannak visszatérő vásárlóink.
* Milyen termékeitek vannak?
F. Csaba: – Azok a termékeink, amelyeket folyamatosan gyártunk, házi sertésből, lóból és mangalicából készülnek hagyományos eljárással, tehát sózzuk, füstöljük őket, ugyanúgy, ahogy őseink is száz-kétszáz évvel ezelőtt, nem teszünk hozzá semmilyen adalékanyagot. A legnagyobb kereslet szerintem a lótermékek iránt mutatkozik meg, utána következik a mangalica és a sertés.
Termékek a füstölőben (fotók: Dr. Czékus Borisz / A szerző felvétele)
* Látom, az asztalon több serleg és díj is van…
F. Csaba: – Versenyekre külön nem járunk, jelen szoktunk lenni kolbász- vagy kulenfesztiválokon értékesíteni, ahol zsűrizik is a termékeket, így visszajelzést is kapunk. Két fesztivál között sokszor 100 km távolság is van, és nem ugyanazt keresi a zsűri vagy a vásárló. Ezeknek a fesztiváloknak az egyik céljuk az értékesítés, a másik pedig a reklám. Van üzletünk Kishegyesen, Verbászon, de szállítunk viszonteladóknak Belgrádba, Újvidékre, Zentára, és jelen vagyunk a piacokon is Szabadkán, Zomborban, Szenttamáson és Topolyán.
A kishegyesi Sógor vágóhídnak sikerült egy több munkást foglalkoztató vállalattá fejlődnie, ahol havi szinten több tonna hústermék készül, bizonyítva, hogy a családi értékek igenis piacképesek.
