- Szalai Attila karikatúrája

A gazdasági válság következtében nagyon sok család a megélhetés peremére sodródott. Az ipar évtizedes agóniája miatt elhatalmasodott a munkanélküliség, a kormánynak pedig nincs megfelelő szociális programja, amellyel kellőképpen támogathatná a szegény sorsú családokat.
A gazdasági válság idején az országban gombamód nyíltak az újabb és újabb bankfiókok, csak Szabadkán több mint harminc pénzintézmény kínálja a legkülönfélébb hiteleket és törlesztési lehetőségeket. Szinte bármilyen célra igényelhető kölcsön, legyen szó készpénz- vagy hosszú lejáratú lakáshitelről. Igaz, hogy a hiteligénylés hosszadalmas, kimerítő és sokszor megalázó folyamat, de a legtöbb fiatal csak általa tud saját otthonhoz jutni.
A bankkölcsön igénylése már önmagában kockázatos, veszélyt rejtő merész vállalkozás, hiszen a törlesztés a keresetünk függvénye. Lehet, hogy amikor a hitelt igényeltük, még volt állásunk, megfeleltünk a bank megszabta követelménynek, de senki sem garantálhatja, hogy öt, tíz, húsz vagy akár harminc év múlva is fizetőképesek leszünk. Ez a bizonytalanság sokakat elriaszt a kölcsönigényléstől, annak ellenére is, ha ez volna az egyetlen módja annak, hogy a saját lábára álljon.
Az általános elszegényedés és az életszínvonal-csökkenés megfékezése céljából egyre több civilszervezet és érdekképviselet teremti meg tagjai számára a részletvásárlás lehetőségét. Léteznek ún. ,,olcsó üzletek', amelyekben a kiskeresetűek és a kisnyugdíjasok olcsóbban vásárolhatja meg a létszükségletű élelmiszereket és tisztálkodási cikkeket. A nyugdíjas-egyesületek révén például már évek óta 10-12 havi részletre vásárolható meg a tüzelő, bizonyos élelmiszerek ára pedig 3-4 részletben törleszthető. Mindeme kedvezmény azonban édeskevés, ezért aki csak teheti, készpénzhitelért folyamodik valamelyik bankhoz, netalán a munkaadójához. De hogy a kölcsönét sikerül-e idejében és maradéktalanul törlesztenie, azt senki nem tudhatja előre...
Vásárol-e hitelre? - kérdeztük a héten.
RÁC Mihály palicsi szobafestő:
- Készpénzhitelt már igényeltem az egyik banktól, meg is kaptam, még két évig törlesztem a havi részletet. Nincs is ezzel különösebb probléma. Egyik hónapban két-háromszáz dinárral több a visszafizetendő részletem, a másik hónapban meg kevesebb. Mindent összevetve a bank tartja az ígéretét, hogy nem növeli drasztikusan a törlesztendő részlet mértékét még akkor sem, ha az euró értéke felmegy. Természetesen minden bank kibiztosítja magát. Aki veszít, az csak az ügyfél lehet, de én eddig még nem érzem magam megkárosítva. Az ismerőseim közül sokan elítélik azt, aki hitelért folyamodik, mivelhogy az egy lutri, és csakis veszíteni lehet rajta. Én amondó vagyok, hogy merni kell vállalni a kockázatot, persze csak rövid időre szóló hitelre gondolok, a hosszú lejáratú - mondjuk lakáshitel - igénylésére én sem vállalkoznék. Abban az esetben ugyanis már a bank ráteszi a kezét az ingatlanra, és örökre elveszik, ha nem tudjuk törleszteni a kötelezettségeinket. Ezt már túlságosan kockázatosnak tartom.
HUSZTA Márta szabadkai könyvelő:
- Eddig minden bútorunkat hitelre vásároltuk. Nem riadok vissza a rövid távú kölcsön igénylésétől, főleg, ha nincs más mód a vásárlásra. Évekkel ezelőtt még a legtöbb bútorüzletben lehetett egyévi részletfizetésre vásárolni, de ma már sajnos nem. Mi kihasználtuk a lehetőséget, részletre vásároltuk meg az otthonunk szinte minden bútordarabját - és jól tettük. Ha most kellene berendeznünk a házat, bizony hosszú időbe telne, amíg összegyűjthetnék a rávalót. Remélem, hogy nem sokáig tart már ez az áldatlan állapot, és rövidesen kilábalunk a gazdasági válságból. A fizetések nincsenek arányban az árak növekedésével és félő, hogy ezt már nem sokáig tudjuk tolerálni.
BALKÓ M. Anasztázia újvidéki banki alkalmazott:
- Én csak intézem mások hiteligénylését, de jómagam még nem folyamodtam kölcsönhöz. Nem gyűjtöttem még össze hozzá elég bátorságot, hiszen jól ismerem azokat a nehézségeket, amelyekkel egy hiteligénylő szembetalálja magát. Mert akármelyik banknál is veszünk is fel kölcsönt, előbb vagy utóbb szembesülünk a törlesztést megnehezítő körülményekkel. Még nem találkoztam olyan hiteligénylővel, aki teljességgel elégedett lett volna a törlesztés menetével vagy módjával. Ugyanakkor tudom, hogy a legtöbb fiatalnak nem áll módjában önerőből otthont teremteni, ezért az egyetlen megoldás az önállósulásra, a családalapításra a hosszú lejáratú lakáshitel. Szerintem mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy vállalja-e annak kockázatát, hogy a kölcsönből vásárolt ingatlanát elveszíti, ha időközben fizetésképtelenné válik. Nagy a kockázat, érdemes jól átgondolni a dolgot, mielőtt rábólintunk.
TAKÁCS László óbecsei lakatos:
- Húszéves hitelre vásároltuk meg a házat, melyben lakunk. Nem sokat gondolkodtunk azon, hogy igényeljük-e a kölcsönt vagy sem, mert nem volt más alternatívánk. Szüleink nem tudnak segíteni, a fizetésünkből pedig száz év alatt sem tudtuk volna összespórolni a szükséges összeget. Az egyetlen megoldást a bankhitel jelentette. Most törlesztünk. Nem aggódom emiatt, nem gondolok arra, hogy mi lesz, ha véletlenül nem tudjuk majd fizetni a részletet. Majdcsak lesz valahogy, kockáztatni tudni kell. A legrosszabb esetben a bank elveszi a szüleim házát, mivel azt helyeztük letétbe annak biztosítékául, hogy a hitelt maradéktalanul visszafizetjük. Ha elveszik a házukat, a szüleim hozzánk költöznek. De ez csak a legrosszabb esetben fordulhat csak elő.
CSÓKÁS Mária szabadkai nyugdíjas:
* Sajnos olyan kicsi a nyugdíjam, hogy még az élelmiszert is csak hitelre tudom megvásárolni. Szerencsére van egy vegyeskereskedés, ahol mindennap felírják az adósságomat, melyet aztán havonta két részletben fizetek ki, miután megkapom a nyugdíjamat. Ha erre nem volna lehetőségem, nem is tudom, miből venném meg a kenyeret, a tejet és alkalmanként egy kevéske húst. A tüzelőt is most vásároltam meg, szinte az egész pénzem ráment. Nagyon nehéz így élni, ezért sokat segít rajtam, hogy legalább ebben a kisboltban hitelre vásárolhatok.