Nem sokan tudják, hogy a nyugat-bácskai nádasok és szántóföldek egy középkori vár romjait rejtik. Az egykori Békavár Küllőd és Bezdán települések közelében állt, nem messze a Baracskai-Duna ág medrétől.

Békavár — a bezdáni magyar ajkú lakosság így nevezte a Küllőd (Kolut) határában magasodó rejtélyes dombot, melynek tetején még ma is kőfal maradványai emlékeztetnek a hely dicső múltjára. A mára eltűnt küllődi német lakosság Schlossriegelként emlegette a Baja—Bezdán-csatorna és a falu közötti lapályból kimagasló formációt, mely hajdan igen jelentős várnak számított Bácska területén.

Altschloss a II. katonai felmérés térképén

Ez a táj néhány száz évvel ezelőtt még egészen más arcát mutatta. A Duna szabályozatlanul szelte át az Alföldet, nagy kanyarulatokat, szigeteket alkotva. A folyó hajdan Mohácsnál két ágra szakadt: a Mohácsi-Duna ágra (ez a jelenlegi Duna-meder) és a Baracskai-Duna ágra (ez a jelenlegi Baja—Bezdán-csatorna és a Bezdán melletti Holt-Baracska medre). A Baracskai-Duna volt akkoriban a folyó fő ága, így nem meglepő, hogy a lakosság legfőképp e mellé települt. A két folyamág közti rész mocsaras, vadregényes vidék volt, melyet rendszerint elöntöttek az áradások.

Ám korántsem volt ez teljesen vad, elhagyatott vidék. Küllőd sem az az álmos, határ menti kisváros volt, mint ma, hanem képzeljék: a XVI. században Bácska legnagyobb települése volt! „1590-ben 81 család lakta. Akkor Koluton keresztül vezetett a fő útvonal Baranya felé, s közvetlen közelében vár állott; mely a Baracskai-Dunán való átkelést ellenőrizte és védelmezte” — áll a Jugoszláv enciklopédia V. kötetében (Zágráb, 1962).

A Békavár romjai

A Békavár léte később hosszú időre feledésbe merült. 1886-ban került elő újra, mivel a valamikori vár romjaiból álló domb kitűnt a járhatatlan mocsárból, merthogy abban az évben rettenetes szárazság sújtotta a vidéket. Ez időben újra feltűnt, mégpedig a II. katonai felmérés térképén, Altschloss néven.

Milenko Beljanski zombori helytörténész írja, hogy „a béregiek ezt a helyet kétféleképpen hívják: Gracnak és Gradacnak. Itt még 1936-ban is, a határ kataszteri rendezése közben, találtak épületanyagokat.”

1887-ben Grosschmid Gábor ásatásokat végzett a dombon, és megállapította, hogy a romok azonosak a küllődi váréval, vagyis a Békaváréval. „Altes Schlosz név alatt a falu délnyugati részén valami nagy épület romjai — jobban mondva romjainak nyomai — léteznek. Belső kerülete 90 ölet tesz, kettős sánca van. A belső 8, a külső 5 öl szélességű. Tavaszonként vízzel telnek meg. Eredetéről semmi tudomás. A nép rablóvárnak szeretné tartani. Vélik, hogy a mai templom is török rom fölé építtetett 1752-ben” — írja a várról Pesty Frigyes.

A Békavár dombja

Bizonyos, hogy már a római korban is egy castrum (latinul: tábor, kisebb vár) volt itt található. 1482-ben Geszti Mihály volt a vár ura, várnagya pedig Kis Mihály. Egy ferences rendi kolostor is épült itt, ezt a törökök lerombolták. A kiskőszegi és a koluti várat valószínűleg egyazon római légió építhette, hiszen a vár építőkövei a kiskőszegi hegy mészköveivel mutatnak azonosságot.

A szóbeszéd szerint a Békavár a dunántúli Kiskőszeg várával lánccal volt összekötve egykor, hogy megállítsák a Dunán közlekedő hajókat. Egyébként Budapesten is alkalmaztak ilyen védelmi technikát a török hajóhadak ellen Zsigmond király idején, s a gigászi lánc egyes darabjai még meg is vannak Párizsban, Bécsben, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum raktárában.

A vidék valóságos átjáróház volt a XVI. és a XVII. században, s ez a Békavár létének tudható be, továbbá annak, hogy feltehetően gázló volt itt található a Baracskai-Dunán, hiszen közel s távol itt volt a legszélesebb s egyben legsekélyebb, zátonyos szakasza az akkor még szabályozatlan Dunának.

Dr. Reiszig Ede a Bács-Bodrog vármegye története című munkájában részletesen leírja a különféle hadak mozgását Vajdaság területén. Írásából kiderül, hogy 1526 júliusában, Pétervárad eleste után, Tomori Pál Bácsra vonult 90 megmaradt emberével, ám mivel a várva várt erősítés nem érkezett meg, hamarosan felszedték táborukat, és Küllődnél — azaz a Békavárnál — átkelve a Baracskai-Dunán, Bátánál csatlakoztak a királyi sereghez. Ugyanezen év augusztus 8-án érkezett meg Szulejmán Eszék alá, ahonnan a mohácsi mezőre vonult seregével. A szultán közeledtének hírére a későbbi I. (Szapolyai) János király előbb Bodrog várába, majd Küllődre utazott, ahol már várt rá a török hajó, mely őt és 300 főnyi kíséretét átszállította a Dunán.

Romok a nádasban

A koluti Békavár jelentőségét megerősítendő, Reiszig írásában az 1697. esztendőre vonatkozó adatokat is találunk: 1697 nyarán II. Musztafa szultán Belgrád ellen vonult hadával. „A törökök készülődéseire a bécsi főhaditanács is megtette az előkészületeket a hadjáratra. A fősereg Mohács és Vörösmart körül lett volna összpontosítandó, s átkelve a Dunán a küllődi táborban egyesült volna” — írja a szerző.

A zentai győző, Savoyai Jenő herceg július 12-én ért a küllődi táborba, hogy a fővezérletet átvegye. 44 590 embert talált ott összpontosítva. Savoyai július 18-án indult el Küllődről Újvidék felé. Jenő herceg a szeptember 11-ei, zentai győzelem után Szegedre ment, majd 28-án haladt tovább. Hadserege Regőcén (szeptember 30.) és Hercegszántón (október 1.) át Küllődre vonult, majd ott átlábolva a Dunán Bosznia felé indult, ezzel zárva a 1697. évi diadalmas hadjáratot.

A bezdáni dr. Balla Ferenc helytörténeti munkáiból az is kiderül, hogy a II. világháborúban a 7 méter magas domb tetejére egy beton ágyúállást építettek.

Mint arról az imént megbizonyosodhattunk, Küllőd és a hajdani küllődi Békavár valóságos útkereszteződése volt az egykori hadjáratoknak. A várból mára egy fűzfákkal benőtt domb maradt, mely a nádasból emelkedik ki. A vár, pontosabban a várrom, létéről még ma is kevesen tudnak, pedig a valamikori Schlossriegel méltán lehetne közös bácskai múltúnk megbecsültebb darabkája.

Felhasznált irodalom: Silling István (1994): Békavár. Egy elfelejtett bácskai vár nyomairól. Honismeret, 22. évf., 1. szám. Iványi István (1909): Bács-Bodrog vármegye községei. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye I. Dr. Reiszig Ede: Bács-Bodrog Vármegye története. Dr. Balla Ferenc (1993): Bezdán története a kezdetektől 1914-ig. 1993, Logos, Tóthfalu. Magyarország története 12., 19:2