* Milyen fajták mellett tetted le a voksod?

— Az első a német kis spicc. Őket azért szeretem, mert kicsi korukban olyanok, mint a macik, felnőttkorukban pedig rókára hasonlítanak. Annyira édesek! Amikor megnőnek, kiváló házőrzők. Sokan mérgesek rájuk, nem szeretik őket, mert mindig ugatnak. Ez igaz, néha valóban az ember idegeire tudnak menni, de ez is csak azt bizonyítja, hogy tele vannak érzéssel, kötelességtudattal, és mindent megtesznek azért, hogy megvédjék az otthonukat, a környezetüket. Tenyésztek még mopszokat és francia bulldogokat is. A közösségi oldalakon sok olyan kép és írás található, amelyben az emberek gyakran azzal viccelnek, hogy biztosan a békáktól, a denevérektől vagy a fókáktól származnak. Néha, amikor rájuk néznek, mindjárt mondják is, hogy Úristen, hogy néz ki ez a kutya! Nem, ők nem csúnyák, valójában gyönyörűek, és néha úgy viselkednek, mint a kisbabák: furcsák, rosszalkodnak, éppen, mint a gyerekek, de nagyon aranyosak. Nekem mindkét fajta kismalacra is hasonlít egy kicsit, de valójában több állat egyben, kutyabőrbe bújva.

* Hogyan kezdődött ez a történet, hogy te kutyákat fogsz tenyészteni? Kitől kaptál segítséget?

— Amikor kicsi voltam, mindig azt mondogattam a szüleimnek, hogy egyszer lesz egy kutyamenhelyem. Hát kutyamenhelyem nem lett, de tenyészetem igen! A családom és a párom támogat, ami nekem óriási segítség. Próbáltam továbbfejleszteni magam, sokat olvastam, tanultam, az interneten utánanéztem, kitől lehet, kitől érdemes vásárolni, kik a megbízható tenyésztők, hiszen könnyű tévedni. Sajnos nagyon sok a szaporító, ami hátráltatja és megnehezíti a tenyésztők mindennapjait. Az emberek emiatt nem becsülik meg ezt a munkát, sokak szerint ez nem is munka. De, nagyon is az! És roppant nehéz, például ha kiskutyák születnek, azokhoz éjszakánként is fel kell kelni, 24 órában ellenőrizni kell őket, hogy az anyának van-e elég teje, nem feküdt-e rájuk véletlenül. Ügyelni kell a helyes étkeztetésükre. Nem elég akármilyen tápot megvenni a boltban, hanem igenis minőségit kell vásárolni, vitaminokat. A védőoltásokra is figyelni kell, hogy mindet megkapják. Ez pénzbe is kerül, sokba. Nagyon idegfeszítő munka, de csodálatos is. Semmi pénzért nem cserélnék senkivel.

* Jó, hogy megemlítetted a szaporítókat. Mi a különbség tenyésztő és szaporító között? Hogyan tudja felismerni ezt egy laikus?

— Ha valaki tenyésztéssel szeretne foglalkozni, ahhoz sokat kell tanulnia. Most már az interneten is rengeteg adat elérhető, az első vásárlás előtt az ember nézze meg, mik a kutya jellemzői, mi a standardja: például hogyan kell állnia a fülének, milyen a szeme, mekkora lehet a súlya, minden fent van. A fajtatiszta kutyákhoz törzskönyv jár. Ezt ma már a szaporítóktól is megkaphatjuk, de ők nem fektetnek bele munkát, nem viszik az állatokat kiállításra, az almokat egymás után halmozzák, általában védőoltások nélkül adják el a kiskutyákat, a tenyésztői ár töredékéért. Nem a kötelező védőoltások beadatása után, hanem már hathetes korukban vagy előbb eladják őket, mert akkor még picik és cukik, és csak hadd vigye őket a gazdi! Ez nem így működik! A probléma az, hogy ők folyamatosan kihasználják és fialtatják azt a szukát, így a kutyusok is veszítenek az értékükből, de ez a szaporítóknak nem baj, mert mindig lesz, aki megveszi az állatokat, nekik minden csak a pénzről szól. A tenyésztő ezzel szemben megadja az összes védőoltást a kiskutyáknak, és az állatorvosi ellátásukról is gondoskodik. Egy valódi tenyésztőnél a kutya törzskönyve tele van kiállítási címekkel. Ilyen rendezvényekre járni nem olcsó, sok pénzbe kerül a részvétel. A kutyakiállításokon elérhető minősítések: kitűnő, nagyon jó, jó, megfelelő, kizárva, nem bírálható. A címek pedig: CACIB, CAC, Reserve CAC, Reserve CACIB, BOG-fajtacsoportgyőztes, BOB-fajtagyőztes, Best in Show — a kiállítás legszebb kutyája. Ez csak néhány titulus, melyet azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy az emberek tudják, vásárláskor mit kell nézni a kutya törzskönyvében. Ezenkívül az is lényeges, hogy mindkét szülőnek legyenek címei. És azt is fontos elmondani, hogy a szaporítóknak nincsenek kenneljeik, ellentétben a tenyésztőkkel. Az én kennelem például a Babystar is Born. Sokszor a fejünkhöz vágják, hogy mennyi pénzt elkérünk a kiskutyákért. Igen, de ahogy már mondtam, ennek meg is van az oka. Rengeteg pénzt és energiát fektetünk abba, hogy egészséges kiskutyák kerüljenek ki a kezeink közül. Ezt egy szaporító nem teszi meg. Ezért én azt javaslom azoknak, akik valóban azért akarnak kutyát venni, mert szeretik azt az állatot, hogy a vásárlás előtt jól nézzenek körül, érdeklődjenek, tudják meg, milyen az apa, az anya, milyen minősítései és címei vannak. Volt olyan, hogy a megvásárolt francia bulldogból stafford vagy csivava lett, ahogy nőtt. Ez történik akkor, ha az ember ellenőrizetlen szaporítóktól vásárol, és az ilyen „hibák” csak akkor derülnek ki, amikor az ebet hazavitték. Akkor meg már nem lehet mit tenni.

* Mi történik akkor, ha nem a standardoknak megfelelő kiskutya születik a kenneledben? Mi a sorsuk azoknak az egyedeknek, amelyek valamiért nem felelnek meg a fajta tekintetében előírt szabályoknak?

— Ha ne adj’ Isten az én kennelemben előfordulna ilyesmi, gondoskodnék arról, hogy azt a kiskutyát olyan személynek adjam oda, aki biztosan nem fogja szaporítani, és kizárólag házi kedvencként szeretné tartani. Szintén a szaporítóknál szokott előfordulni, hogy rejtett betegsége van az állatnak. Ilyenkor a kutyus sok pénzt és állandó orvoshoz szaladgálást igényel, arról nem is beszélve, hogy ha az ember megszereti, milyen rossz, ha elpusztul.

* Mitől függ, és hogyan ellenőrizhető, hogy egészséges lesz-e az alom? Hogyan válogatod például a szülőket?

— Fontos szabály a tenyésztők esetében, hogy a kutyáikon genetikai vizsgálatokat végeztessenek, ezek ugyanis kimutatják, hogy az ebnek van-e valamilyen rejtett baja, vagy sem. Ha igen, ki kell zárni a tenyészetből. Egy tenyésztő nem engedheti meg magának, hogy beteg egyedet adjon el. Nekem is rengeteg időmbe kerül párt találni a kutyáimnak. Ma már szerencsére egyre több az ismerősöm a tenyésztők között, ők tudnak segíteni. Mindig a legjobbra és a legtökéletesebbre törekszem.

* Van még olyan kutyafajta, amellyel szívesen foglalkoznál?

— Esetleg egyszer a pomerániai spicc. De egyelőre ez a három fajta elég, sőt, néha sok is. A nagyobb fajtákból tetszik például a cane corso vagy az argentin dog, most azonban maradok a kis fajtáknál, mert látom, hogy ezek is nagyon igyekeznek, mindent megtesznek azért, hogy jó házőrzők legyenek, illetve hogy „komolyan vegyék” őket az emberek. Egyúttal pedig kiváló kis kedvencek és családtagok is.