Bácskossuthfalván/Ómoravicán az Emlékparkban áll Vajdaság egyetlen köztéri és legnagyobb hősi emlékműve. Matzon Frigyes budapesti szobrászművész tervei alapján készült 1942-ben és 1943-ban. Az ő alkotása az emlékmű két domborműve is. Az alapozási és kőművesmunkákat Bálint Lajos okleveles kőművesmester végezte.

Bácskossuthfalván az I. világháború idején és után nem volt lehetőség emlékmű állítására. A visszacsatoláskor Matzon Frigyes budapesti szobrászművészt, tanársegédet kérték fel az alkotás megtervezésére.

A községi képviselő-testület a községháza melletti Natkai-kertben jelölte ki az emlékmű helyét, és ott parkot alakítottak ki. A további feladatok egyeztetésére bizottságot neveztek ki, melynek tagjai dr. Sántha György, Gyarmathy Sándor, Zádory András, Szeitz József, Kovács Lajos és Csorja Zoltán voltak. Az országzászlóval egybekapcsolt hősi emlékmű tervét felterjesztették az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácshoz jóváhagyásra. A tervet szakvéleményezte: dr. Lechner Jenő, a Képzőművészeti Főiskola tanára, ifj. Gyenes Lajos okleveles építészmérnök és dr. ing. Bardon Alfréd okleveles építészmérnök, műegyetemi adjunktus.

1942 szeptemberében elkészült a domborművek agyagmintája, melyet az országos tanács jóváhagyott. A kőfaragói munkát a budapesti Somorjay Antal és Juhász Gyula kőfaragók, kőszobrászok végezték. Ők vésték fel a neveket is a márványtáblákra, ám a névsort még 1943 márciusában sem kapták meg. A kőfaragók úgy tervezték, hogy 1943. május 20-a és 25-e között felállítják az emlékművet. Előtte azonban helyszíni szemlét tartottak az alapozáshoz, és úgy gondolták, hogy május utolsó vasárnapjára elkészülhetnek a munkálatokkal. Nem így történt, mert az alapozás elhúzódott, csak 1943 májusában és júniusában sikerült elvégezni. Ezután állították fel az emlékművet — ennek pontos időpontját azonban egyelőre homály fedi —, és látványos parkot telepítettek köré. A nagyjából négyzet alakú terület közepén helyezték el az emlékművet, a négy sarokban pedig a négy évszaknak megfelelően tavat hoztak létre. Több alkalommal került játszótér is a parkba, valamint ösvényeket és virágágyásokat alakítottak ki.

Az emlékmű avatásáról ez idáig semmilyen adat nem került elő. Furcsa, hogy nem találtunk fényképet az avatási-leleplezési ünnepségről és a későbbi koszorúzásról. Valószínűsíthető, hogy nem is volt. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért nem szerepel a nyilvántartásokban és a szobrász életművében sem ez az emlékmű.

Az újabb impériumváltás után a Hősi emlékmű nemkívánatossá vált, mégsem rombolták le, ahogyan azt sok hasonló létesítménnyel megtették Vajdaság-szerte. Azt azonban mégsem engedhették meg, hogy a két dombormű, mint az emlékmű leginkább értelmezhető üzenete, továbbra is látható maradjon, így 1946-ban a helyi elöljáróság megrendelésére Bálint Lajos helybeli kőműves (az a mester, aki az alapozást készítette) bevakolta.

Az emlékhely ilyen állapotban vészelte át a szocializmusnak nevezett rendszert. A dombormű bevakolása szakszerű munka volt, a mester arra is vigyázott, hogy ezt a réteget később le lehessen bontani. 2000. október 6-án, amikor az ifjúság saját kezdeményezésből megtisztította, a habarcs könnyen levált, a művelet csak apróbb sérüléseket okozott. Egy kisebb részen szándékosan meghagyták a habarcsot, jelezve, hogy egykor átmenetileg eltakarta a domborművet.

A II. világháború után több mint ötven évig semmilyen megemlékezést sem lehetett tartani. Az első ilyen alkalom 1991-ben adódott. A délszláv háború borzalmainak hatására 1991. november 2-án, halottak napján koszorút és virágot helyeztek a talapzatra, szavalat hangzott el, és gyertyát gyújtottak az akkori testvérháború áldozatainak tiszteletére. Ezután néhány egyéni megemlékezés volt. 2014-ben a Monográfia Helytörténeti Egyesület tartott megemlékezést az I. világháború kezdetének centenáriuma alkalmából, ekkor az egyesület és a helyi közösség helyezett koszorút az alkotásra.

A szokásosnál jóval ritkábban voltak itt megemlékezések, közösségi események. Elmaradtak a virágok és a koszorúk, a politikusok alkalmi beszédei, a zászlók lengetése. Ezzel együtt az újbóli ideológiai feltöltés és üzenetének aktualizálása is. Szándékosan nyomták a szürke hétköznapok félhomályába az emlékmű.

Az Emlékparkot és vele együtt a Hősi emlékművet 2018-ban a magyar kormány támogatásával újították fel, és 2019. április 3-án avatták fel. A helybeli Idős Kovács Gyula Általános Iskola nyolcadikos tanulói történelemtanáruk vezetésével minden évben ellátogatnak az emlékműhöz. A Monográfia Helytörténeti Egyesület pedig minden halottak napján megkoszorúzza. Ezzel emlékeznek a háborúra és annak valamennyi áldozatára. Így az emlékmű nemzetmegtartó és -erősítő szerepet kap, kisugárzó erőként hat.

Készült a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közreműködésével. Javaslattevő: Besnyi Károly. Kapcsolódjon be az értékgyűjtő mozgalomba. Cím: www.ertektar.rs