„Az Idő múlásával elkerülhetetlenné válik a lámpa gyújtása!”

„A püspökválasztás folyamatának végéhez közeledik a Szerbiai Református Keresztyén Egyház közössége. A választási bizottság január 12-ei bácsfeketehegyi ülésén kibontotta a gyülekezetek által 2012. december 15-éig beküldött szavazatokat tartalmazó borítékokat.”
(Sajtóvisszhang a Magyarországi Református Egyház Reformatus.hu honlapján)

Bizony egy cseppet sem volt irigylésre méltó dolguk január tizenkettedikén a Bácsfeketehegyre érkező hírlapíróknak. Legalábbis azoknak, akik az elfogulatlanságra tettek fogadalmat annak idején a választott szakmájuk melletti eskütételen. A Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) új püspökének megválasztása kapcsán megejtett szavazás borítékolt gyülekezeti részeredményeit is feltáró bizottság távozásra kérte fel (!) a püspöki hivatalban meghozott eredmény kihirdetésére összesereglett írott és elektronikus sajtó képviselőit. Utólag elemezve a történteket, voltaképpen feleslegesnek bizonyult e hivatali túlbuzgóság, az elsődleges eredmények kihirdetése után ugyanis (a személyes felelősség, valamint a tolmácsok szándékának és a témában való jártasságuk függvényében — a szerző megj.) mégiscsak elhangzott egypár kedélyborzoló, illetve józan higgadtságra bátorító nyilatkozat. Természetesen nemcsak a térség és a határon túli reformátusságnak címezve, hanem érthetően a szélesebb „fogyasztói közösségek”-hez is.

Az előzmények
Mint ismeretes, a püspökválasztási folyamatot a SZRKE 2012. november 10-én Bácsfeketehegyen megtartott zsinata indította el. A tisztújításra azért volt szükség, mert hetvenötödik életévének betöltésével dr. Csete-Szemesi István eddigi püspök mandátuma a nevezett év októberének elején lejárt. A gyülekezetek presbitériumainak december 15-éig kellett leadni voksaikat. A jelölésre jogosult személyek közül az egyházvezetői posztra Halász Béla hertelendyfalvi lelkész és Orosz Attila bácskai esperes pályázott. A december 18-ára tervezett eredményhirdetés „képlet”-ébe viszont sajnos „hiba” csúszott! Vagyis a gyülekezeti szavazatokat tartalmazó borítékok nem lettek felbontva, újabb súrlódási helyzetet teremtve az egységre törekvő, ám eddig is több belső „repedés”-sel szembesülni kényszerülő SZRKE-ben. A kialakult patthelyzet megoldásának szándékával afféle spontán önszerveződési folyamat vette kezdetét, mely végül az idei év második szombatján kulminált. Költőien fogalmazva tömegesen, szívósnak tetsző türelemmel és elszántsággal felvértezve érkeztek a délvidéki reformátusság (szórvány) gyülekezeteinek elöljárói és lelkipásztorai a bácsfeketehegyi központba. A helyzet súlyosságához képest viszonylag csendesen, öntudatteljes jelenlétükkel is nyomást gyakorolva a szavazatbontó bizottságra: tegye meg végre, amit vállalt! A gyülekezeti teremben egybegyűltek csaknem kétórás megvárakoztatása után a hattagú hivatali testület végre minden körülményeskedése ellenére elvégezte feladatát, megszámolta a szavazatokat, összeállította a jegyzőkönyvet, és a január 28-án záruló, kéthetes fellebbezési határidő lejártáig, elhatárolódott mindennemű hivatalos sajtótájékoztatótól!

A nyilatkozatok
Tekintettel arra, hogy sem a tisztségéről leköszönőben lévő dr. Csete Szemesi püspök úr, sem a bizottság többi tagja nem kívánt nyilatkozni, ezért a vajdasági és az anyaországi felségjelzésű hetedik hatalom képviselői mindenekelőtt Halász Béla tiszteletest vették kérdésostrom alá. A hertelendyfalvi missziós lelkipásztort, aki a püspökválasztás előzetes eredményei szerint kilenc vokssal kapott többet, mint a tizennégy szavazattal kitüntetett Orosz Attila bácskai esperes.
— December 18-án a szavazatbontás nem történt meg, az elnökség ugyanis nem engedélyezte, vagyis nem adta ki a borítékokat, mivel teljesen jogtalanul felülírták a zsinatunk döntését. Feltételezem, hogy azok a személyek, akik mindeddig fékezték a választás folyamatát, azok továbbra is megpróbálják fékezni — nyilatkozta a vojlovitzi lelkész, s egyúttal annak a reményének is hangot adott, hogy a SZRKE törvényei által előírt 15 nap fellebbezési idő után már jogerősek lesznek ezek a választási eredmények. Meglátása szerint a református egyház a megpróbáltatások ellenére továbbra is egységes, bár e botrány kétségkívül nagy károkat okozott, és sajnos több olyan erkölcsi és lelki ártalom veszélyének lehetőségét is előre vetíti, amely ellen a gyülekezeteken belüli és közötti egységességgel, illetve a kedélyek további felesleges borzolásának mellőzésével lehet(ne) a leghatékonyabban védekezni.
— Már régóta keresem személyesen is lelkipásztorainkkal a kapcsolatot, hogy fölgöngyölítsem a párbeszédek elvesztett fonalát. Egyházunk nagy hiányosságának tartom, és ezt a zsinati tanácson már többször is felróttam, hogy évek óta nincs rendszeres lelkészkonferenciánk, holott rengeteg problémánk van, melyet nem megosztottan, nem külön-külön, hanem csak közösséget építve lehetséges megoldani: többszöri találkozásokkal és az egymás hite által való kölcsönös épülések révén. Ezt kívánom szorgalmazni a továbbiakban is.    
A bizonytalan időre elodázott decemberi eredményhirdetéssel kialakult holtpontról való elmozdítás koordinálását Móricz Árpád bácskossuthfalvi tiszteletes vállalta. Tömör nyilatkozatában külön megelégedéssel nyugtázta a napot. Mint mondta, végre körvonalazódott az eredmény, mely kihirdetésének ily hosszas elodázásra korábban sohasem volt példa.
— Örülünk, hogy most már végre a zsinat akarata érvényesül, ha így elodázva is, de végül a gyülekezetek szavazatai alapján ki fog derülni, hogy ki az új püspök.

Epilógus
Megbízható forrásból származó értesüléseink szerint a püspökválasztási bontóbizottság legközelebb 2013. január 28-án, délután 15 órai kezdettel tartja meg (ismételt) ülését. Addig persze csendesen peregnek a várakozásra és nemcsak az esetleges fellebezésekre, de a belső elcsendesedésre is fenntartott időszak parányi homokszemei. Megtartó kegyelmébe ajánlva magukat a válaszúti gondolataink fölött is őrt álló Gondviselésnek.  Mindvégig bizakodva az ősi erényben.